- Nehéz időszakon van túl, de a legutóbbi pár bajnokin már felvillantott valamit az igazi tudásából...
- Nem szívesen beszélnék arról, ami az elmúlt szezon során történt. A mostani periódus nagyon fontos a számomra, és be akarom bizonyítani, hogy még mindig remek futballista vagyok.
- Mire gondolt, amikor a Catania elleni mérkőzésen kifutott a pályára?
- Kicsit ideges voltam, mert ez volt az első meccs a számomra az idényben. De szerencsére minden jól sült el.
- A szurkolók ragaszkodása az egyik legfontosabb a játékosok számára?
- Számomra mindenképpen, mert az elmúlt másfél évem katasztrofális volt, és azt hallani, hogy a drukkerek a nevemet éneklik, erőt adott a számomra a pályán és azon kívül is. Ugyanakkor tudom, hogy ennél sokkal többre vagyok képes, és azért dolgozom az edzéseken, hogy segíthessem a csapatot.
- Mit gondol, miért nem tudta a gondjait a pályán kívül hagyni?
- Mert túl sok probléma foglalkoztatott, és a mérkőzéseken ezt nem tudtam félretenni, hogy csak a játékra koncentráljak. A pályán, az edzéseken, állandóan más járt a fejemben, és ezért nem tudtam jó teljesítményt nyújtani. Ez az én hibám volt, el kellett volna felejtenem a gondokat, hogy csak a futballra összpontosítsak, de ez nem sikerült. Sokan azt mondták, hogy kihasználom a klubot, de erről csak annyit mondhatok, hogy ez egyáltalán nem igaz. Remélem, el tudom felejteni ezt a rossz időszakot, és a szurkolók ismét a régi Adrianót láthatják.
- Miként érintette, hogy nem nevezték a Bajnokok Ligájára?
- Most már nyugodt vagyok, beletörődtem. Természetesen minden játékos szeretne szerepelni a BL-ben, de a helyzeten már nem tudok változtatni, és el kell fogadnom Mancini döntését. Szomorú vagyok, hogy nem segíthetek a csapaton az európai porondon, de biztos vagyok benne, hogy a szezon második felében már olyan formában leszek, hogy nem lehet kihagyni a csapatból.
- Mi a legrosszabb dolog, amit az elmúlt hónapokban mondtak önről?
- Rengeteg minden kiderült a magánéletemről. Tény, hogy nagyon sok hibát elkövettem, de azt hiszem, nem helyes állandóan felhánytorgatni ezeket, hiszen túltettem magam rajtuk, és mindent megteszek azért, hogy helyrehozzam őket. Úgy gondolom, hogy a médiának nagyobb tisztelettel kellene hozzáállni az ilyen szituációkhoz, és nem kellene mindig felemlegetni a múltban történteket.
- A csapattársai adtak önnek valamilyen tanácsot?
- Főleg Iván Córdobával beszélgettem sokat, de mindenki nagyon rendes volt velem. Mindannyian tudják, hogy ha jól érzem magam, akkor tudok segíteni a csapaton, és ezért ők is segítettek nekem. Ők is látják, hogy megváltoztam, és bíztatnak, hogy ha így folytatom, akkor csak jobb és jobb leszek.
- Mi az, amit csak a családja lát önben?
- Sokszor szokták mondani, hogy túlságosan is jószívű és kedves vagyok. Ezt nagyon sokan próbálják kihasználni, de ezen a tulajdonságomon nem tudok változtatni. Például ha az edzésen vitám támad valakivel, akkor utána mindig kellemetlenül érzem magam. Általában megpróbálok szerény maradni, és nem megbántani másokat.
- Másként alakultak volna a dolgok, ha az édesapja még élne?
- Biztos vagyok benne, mert ő nagyon közel állt hozzám. Ha velem lett volna az elmúlt másfél évben, akkor segített volna, hogy nyugodt maradjak, és csak a játékra koncentráljak. A halála nagyon mélyen érintett, és amikor felfogtam, hogy többé már nem része az életemnek, nagyon fájdalmas volt. Nem tudtam semmi pozitívra gondolni, képtelen voltam aludni, csak a problémáim jártak az eszemben, és ezért fordultam az alkoholhoz. De szerencsére mára sikerült túltennem magam ezen.
- Jelenleg mit jelent önnek a labdarúgás?
- Azt a lehetőséget, hogy ismét az az erős Adriano legyek, mint két évvel ezelőtt. Minden megteszek annak érdekében, hogy visszanyerjem a régi önmagamat, és szerencsére nagyon sokan észrevették a változást a hozzáállásomban, ami további megerősítést jelent számomra.
Forrás: www.inter.it