Dicstelen közelmúlt, optimista vezérkar focivébé-ügyben

A 2010-es világbajnokság európai selejtezőcsoportjainak sorsolása után a magyar válogatott beosztását az MLSZ elnöke, illetve a szövetségi kapitány is úgy értékelte, hogy ebben a csoportban együttesünknek harcban kell lennie a továbbjutásért. Az utolsó komoly tornán - Eb-n, illetve vb-n - történt (1986, Mexikó, világbajnokság) részvételünk óta eltelt 21 év selejtezőbeli eredményei nem igazán adnak okot az optimizmusra - olvasóink is megosztottak a kérdésben.

Kezdjük a tényekkel: válogatottunk a csoport hatodik helyén végzett a 2008-as Európa-bajnokság kvalifikációs sorozatában, és ezzel története legrosszabb eredményét érte el a különböző selejtezősorozatokban.

Hogy miért? Lehetséges válasz egy olvasótól:

gulagonya: "Komoly magyar bajnokság hiányában nem tudnak fejlődni. Sajnos ez a realitás. A legjobb magyar játékos kínlódik, néha nem is kezdő az angol II. osztályban, és tizenegyest hibáz. Aki a Bundesligában jól játszik hétről hétre, annak a magyar válogatottban nincs olyan partnere, segítője, akivel a válogatottban is meg tudná ismételni a jó játékát. Rettenetesen kicsi a magyar választék egy színvonaltalan gyenge bajnokságból. Amikor ezek összetalálkoznak egy magasabb színvonalhoz szokott ellenféllel, rendszerint (teljesen természetesen) megáll a tudomány. Amíg nem lesz erős magyar bajnokság, felesleges erős válogatottról álmodozni, legfeljebb néhány becsúszó szép sikerről. Az Eb, vb szint nagyon messze van sajnos tőlünk."

Az egyetlen kivételt az 1998-as világbajnokságra való kvalifikáció jelentette, amikor is a Csank János által irányított együttes második lett csoportjában, így pótselejtezőt játszhatott - amit aztán csúfosan el is veszített Jugoszlávia ellen. Ez persze nem változtat azon, hogy az az eredmény az elmúlt 20 esztendő legjobb helyezése volt a magyar csapattól.

Az MLSZ-elnök bizakodó

A korábbi negyedik pozíciók ugyanakkor nem minden esetben jelentettek jobb eredményt, mint a mostani hatodik, elvégre többször is ötfős csoportban sikerült megszerezni a negyedik helyet, vagyis ugyanúgy utolsó előttiek lettünk, mint most.

A magyar válogatott a vilángralistán nála jobb pozícióban található ellenfelet utoljára 1995-ben győzött le tétmérkőzésen. Akkor Svédországot vertük 1-0-ra a Népstadionban, azonban ez csak részsiker volt, hiszen az 1996-os angliai Európa-bajnokságot megcélzó mérkőzéssorozatot is a negyedik helyen fejezte be nemzeti tizenegyünk.

A svédek most is az ellenfeleink lesznek, akárcsak a portugálok és a dánok: papíron ez a három nemzeti együttes lényegesen jobb a miénknél, de az elmúlt években a magyar válogatott tétmeccsen sajnos többször kapott ki alacsonyabbra taksált csapatoktól is (pl. Málta, Moldova).

És mit vár a szurkoló, aki legutóbb a máltai vereség után temette el a magyar focit?

Coti: "Ismeritek azt a közhelyt, hogy a remény hal meg utoljára? Közhely, de én mégis hiszem. Sokszor volt már, hogy azt mondtam elég volt, soha többé magyar focit (legutóbb a máltai meccs után), de most tényleg lehet látni valamit. Persze aki nem akarja, az nem is látja."

Persze nem mindenki optimista:

sakha: "Ki-ki meccset fogunk játszani az utolsó fordulók egyikében Máltán v. Albániában az 5. helyért."

Ami pedig Várhidi Péter munkáját illeti, kétségtelen tény, hogy akadnak biztató jelek - de ezek az elmúlt 20 évben is voltak. Az igazi eredményességet viszont az esetek többségében a folyamatos munka segíti elő, amire Magyarországon a válogatottnál nem volt példa az elmúlt évtizedekben: jellemző adat, hogy az utolsó magyar szövetségi kapitány, aki két teljes kvalifikációs ciklust megélt a válogatott élén (vagyis legalább négy évig ült a kispadon), az Baróti Lajos volt - még a hatvanas években

Ehhez képest az Európa-bajnokságra a selejtezők során kijutott 14 együttes között csak egy olyan akadt, amely új trénerrel kezdte a selejtezősorozatot, és nem volt ott a 2006-os világbajnokságon: az oroszoknak viszont Guus Hiddink személyében nem akármilyen mesterük volt.