A 2006-2007-es pontvadászat Spanyolországban elképesztő izgalmakat hozott, és az aranyérem sorsa végül csak nüanszokon múlott: a Real Madrid és az FC Barcelona azonos pontszámmal végzett, de végül a királyi gárda szerezte meg a bajnoki címet. Ennek ellenére Madridban menesztették az edzőt, Fabio Capellót, akinek pragmatikus stílusa nem nyerte el a madridisták tetszését - annak ellenére, hogy kivezette az együttest a krízisből, és megszakította a klub történetének egyik leghosszabb sikertelenségi szériáját.
Az új mester, a német Bernd Schuster már a felkészülési időszakban is rengeteg kritikát kapott, de a germán trénert ez különösebben nem érdekelte, és mára elmondható: remekül látja el feladatát, hiszen a csapat a "capellói erényeket" megőrizve még eredményesebben, és ami a szurkolóknak nagyon fontos, látványosabban futballozik.
Az eddig lejátszott fordulók alatt a Real Madrid szerezte a legtöbb gólt a Primera Divisiónban, ugyanakkor a védelemre sem lehet panasz, és az utolsó, FC Barcelona elleni bajnokin jól látható volt, hogy a csapategység is remekül működik.
Schuster mintha megtalálta volna az ideális megoldást az állandóság és a rotáció között: csupán egyetlen olyan mezőnyjátékos volt, aki mindegyik bajnokin pályára lépett (Raúlról van szó), ami részben a sérüléseknek is köszönhető, ugyanakkor a viszonylag bő keretnek köszönhetően nem jelent olyan nagy problémát, ha valaki kidől a sorból. A tréner kezei alatt Raúl és Guti sokadvirágzását éli, és végre Robinho is azt nyújtja, amire képességei predesztinálják.
Az FC Barcelona szereplését szintén befolyásolták a sérülések, ám negatív irányba. A szezon előtt beharangozott "fantasztikus négyes" egyszer sem állt össze, ami mondjuk előre prognosztizálható volt, de a négy világklasszis támadó (Lionel Messi, Samuel Eto'o, Ronaldinho, Thierry Henry) közül három is csak négy alkalommal volt egyszerre a kezdő tizenegyben!
Az idei nagy talány: Ronaldinho
A csapat gyengébb szereplésének azonban elsősorban nem ez az oka, hiszen Giovani dos Santos, illetve Bojan Krkic személyében nem akármilyen "tartalékok" álltak Frank Rijkaard rendelkezésére ezen a poszton, a probléma ennél összetettebb. Bár a védekezéssel papíron nem volt gond, hiszen a Barca kapta a legkevesebb gólt a Primerában, de a hátsó alakzat bizony nagyon sokszor tűnt sebezhetőnek, és Rijkaard ezt a csapatrészt forgatta fel a legtöbbször.
Összességében elmondható, hogy a katalánok csak nagyon ritkán tűntek igazi csapatnak, győzelmeik nagy részét a remek futballistáik egyéni villanásai eredményezték, és az ősszel maradéktalanul csak két focistával lehettek elégedettek Barcelonában: Messivel és Andrés Iniestával.
Ami pedig Ronaldinhót illeti, vele kapcsolatban elég az alábbi számsort végigtekinteni: azon a hat bajnokin, amelyen nem lépett pályára, a Barca ötször nyert, egyetlen vereséget szenvedett, ami 83 százalékos teljesítmény, a gólkülönbsége pedig 17-4 volt. Amikor viszont a brazil pályára lépett, öt győzelem mellett négy döntetlen és két vereség született (ez 57%-os mutató), a csapat gólkülönbsége pedig 15-9 volt.
Le lehet vonni a következtetést... Xaviéknak pedig lassan már nem előre, hanem hátra kell nézniük, hiszen mögöttük is nagy a tömörülés, és három csapat is "lőtávolon" belül található.