Még túlléphet saját árnyékán a Schalke

A Bundesligában jelenleg a Hamburger SV és a Werder Bremen tűnik a Bayern München legnagyobb riválisának, míg a legutóbbi idényben ezüstérmes FC Schalke 04 a várakozástól kissé elmaradva 15 forduló után a hatodik helyen áll. A gelsenkircheniek, hűen a róluk kialakult képhez, mintha a nagy lehetőség kapujában mindig megbotlanának, de azért ott vannak a tűz közelében, és a BL csoportkörének utolsó fordulójában bizonyíthatják, hogy nem minden esélyt szalasztanak el.

A legutóbbi szezonban megszerzett ezüstérem (egyes vélemények szerint elveszített aranyérem) után a Schalke azzal a célkitűzéssel vágott neki az új pontvadászatnak, hogy ismét versenyben legyen a bajnoki címért. Ez már önmagában véve is bátor vállalkozás volt ahhoz képest, hogy minden szakértő szinte előre odaadta a sztárokkal megerősített Bayern Münchennek az elsőséget, és a többi élcsapat maximum a dobogóra kerülést tűzte ki célul maga elé. A gelsenkircheniek mestere, Mirko Slomka azonban az első három közé jutást a minimumként jelölte meg, és abból a szempontból érhető volt a hozzáállása, hogy a klub a nyáron inkább erősödött, mint gyengült.

A kék-fehérek ugyanis csak egy kulcsemberüket adták el a brazil karmester, Lincoln személyében, és bár a helyére leigazolt fiatal horvát Ivan Rakitic megvétele mindenképpen kockázatosnak tűnt, hiszen nem lehetett tudni, hogy miként lesz képes felvenni a svájci bajnokság után a Bundesliga ritmusát, a csapategység mindenképpen a Schalke mellett szólt. Arról nem is beszélve, hogy azért Heiko Westermann és Jermaine Jones személyében két olyan focista is érkezett, akik korábban már bizonyítottak a német élvonalban. Az együttes nem is kezdte rosszul a bajnokságot, hiszen nyolc fordulón keresztül veretlen maradt, és a második helyen állt a tabellán, de már ekkor is aggasztó lehetett a gárda hívei számára, hogy kedvenceik túl sok döntetlent játszanak.

A Karlsruher SC elleni hazai fiaskó így is váratlanul jött, és a csapat a másik vereségét is egy olyan csapat ellen szenvedte el, amelyet sokkal gyengébbnek tartanak: az Energie Cottbus 1-0-ra nyert a Schalke ellen. Ez a 12. játéknapon történt, és mélypontra juttatta a Királykékeket, elvégre az eredmény azt jelentette, hogy az együttes már csak a hetedik volt a pontvadászatban. A két vereség között két 1-1-es döntetlent játszott a csapat, és a következő összecsapása is 1-1-re végződött, vagyis öt találkozón keresztül képtelen volt nyerni. Ugyanebben az időszakban a Bajnokok Ligájában sem remekelt a Schalke, és úgy tűnt, hogy a vérmes reményekről máris letehetnek a drukkerek.

A hullámvölgynek persze megvolt az oka, elsősorban a gárdát sújtó sérüléshullámot kell említeni, ami olyan mértéket öltött, hogy a Chelsea FC elleni idegenbeli mérkőzésre hét helyett csak öt cserét tudott nevezni a klub. A még nyáron térdszalag-szakadást szenvedett uruguayi Gustavo Varela mellett (aki kétszer visszatért a kispadra, hogy megint megsérüljön) hosszabb időre kidőlt a sorból Matthias Abel és Levan Kobiasvili, több mint egy hónapot kellett kihagynia Mladen Krsztajicsnak is, majd az első számú balhátvéd, Christian Pander is megsérült - az, hogy Jones, Kevin Kuranyi és Peter Lövenkrands is kénytelen volt egy-egy találkozót kihagyni, szinte említést sem érdemel.

Ehhez jött még az a tény, hogy Slomka mester sehogyan sem tudta eldönteni, hogy melyik taktika lehet az ideális a csapat számára. A klub az előző szezonban többnyire a háromcsatáros felállást választotta, egyetlen védekező középpályással, a mostani pontvadászat elején viszont a Schalke általában a 4-4-2-es szisztémát alkalmazta, a középpályán a rombusz alakzattal. Később aztán visszatértek a háromcsatáros rendszerhez, azonban immár nem egy, hanem két védekező középpályással (amit a német szaksajtóban csak "hatosnak" neveznek), és úgy tűnik, hogy a szakvezető számára a két labdaszerző ember immár alapnak számít. Ezen a poszton Fabian Ernst és Jones szinte alig hagyott ki meccset, és nem véletlen, hogy a Kicker ranglistáján a csapat legjobbjának Jones számít, Ernst pedig a harmadik helyen áll.

A legutóbbi két meccsen azonban megint változott a taktika, a Schalke ismét 4-4-2-t játszott, és a fenti két labdarúgó mellett Mesut Özil, illetve Rakitic szerepelt a kezdőben - vagyis a gelsenkircheniek tulajdonképpen két irányítóval fociztak. Ezzel részben megoszlott a felelősség a két fiatal karmesteren, ugyanakkor megnőtt a kombinatív játék lehetősége - és a Schalke mind a két találkozón begyűjtötte a három pontot, amivel visszaverekedte magát a közvetlen élmezőny mögé a Bundesligában.

Slomka mester nem ragaszkodik egyetlen taktikához

A sorsolás alapján a hátralévő két bajnoki is nyerhető a csapat számára, és ha azokon is sikerült megszerezni a maximális pontszámot, akkor az jó kiindulópontot jelenthet a tavaszi szezonra. Főleg, hogy a télen valószínűleg tovább erősödik az együttes: a Kicker információi szerint a brazil Botafogo támadó középpályása, Zé Roberto szinte biztosan érkezik, és elképzelhető, hogy az Eintracht Frankfurt focistája, Albert Streit is már januárban a Schalkéé lesz.

De a Királykékek számára a legfontosabb mérkőzés idén a Rosenborg BK elleni hazai találkozó lesz. A Bajnokok Ligájában ugyanis a Schalke még mindig továbbjuthat csoportjából, pedig ezt előzetesen nem kis bravúrnak tartották volna, lévén a Chelsea FC és a Valencia CF is ebben a kvartettben van. A spanyolok gyengélkedése miatt azonban a németek legfőbb vetélytársa a Rosenborg lett, amelyet idegenben sikerült is megverniük, és ha otthon is nyernek a norvégok ellen, akkor bekerülnek a legjobb 16 közé - a döntetlen még a norvégoknak jó. Márpedig az esetleges továbbjutás anyagilag hatalmas lökést jelentene a klubnak.

www.infosport-focivilag.hu