Madridi fölény a spanyol álomcsapatban

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is összeállítottuk Európa öt legerősebb pontvadászatának álomtizenegyét. A válogatásnál (a mutatott teljesítmény mellett persze) mindössze két megszorítást alkalmaztunk: csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik egész évben ugyanabban a bajnokságban szerepeltek, valamint a csapat hadrendjének lehetőleg az adott liga leggyakoribb vagy legeredményesebb formációját kellett mintáznia, azaz a valóságban is elképzelhető legyen egy ilyen összetételű gárda.

A cím persze úgy igaz, hogy a királyi gárda mellett a helyi rivális Atlético is hozzájárult a fővárosi különítmény bővítéséhez, máskülönben persze - a blanco- és Barca-hívek megelégedésére - azonos számú realos és katalán futballista kapott helyet ez évi álomcsapatunkban.

Amely egyébként tavalyhoz képest két ismerős arcot tartalmaz, míg egy másik páros beválogatása ellenkezik fenti szabályainkkal: a Celta Vigo középpályása, Borja Oubina a nyáron az angol Premier League-be igazolt, míg José Pinto kapus alászállt az égszínkékekkel a másodosztályba.

A kapuba így egy év kihagyás után visszakerült Iker Casillas, aki 2007-ben egyetlen bajnoki mérkőzést sem hagyott ki a Real Madrid színeiben, ráadásul ezek közül 11 találkozón meg is őrizte kapuját a góltól - kettőnél több találatot csak háromszor kapott idén, az FC Barcelona elleni emlékezetes idegenbeli 3-3-on, illetve az RCD Espanyol és az RCD Mallorca 4-3-as legyőzésekor...

A bajnok- és jelenleg listavezető csapat remeklésében komoly érdemei vannak Sergio Ramosnak is, akit tavaly még középhátvédként vettünk számításba álomcsapatunkban, most azonban kitettük a jobb oldalra - ugyanúgy, ahogy edzője, Bernd Schuster.

A 21 éves válogatott bekk amellett, hogy alig hagyott ki mérkőzést, meglehetősen eredményes is volt a ligában, a már emlegetett Barca elleni 3-3-on kívül további hat alkalommal talált a hálóba. Még nála is több gólt jegyzett a fél évvel fiatalabb argentin középhátvéd, Ezequiel Garay, 2007 egyik legnagyobb felfedezettje és csapatunk egyetlen igazi - EU-s útlevéllel még nem rendelkező - légiósa.

A már hazája válogatottjában is bemutatkozott Garay amellett, hogy kilencszer talált be a bajnokságban, mesterien vezényli a Racing Santander védelmét: a cantabriai hátsó alakzat 15-ször tartotta hibátlanul az állásait 2007-ben, így fordulhat elő, hogy a gárda a hatodik, nemzetközi szereplést érő helyen karácsonyozik a Primera Divisiónban, 17-19-es gólkülönbséggel! Garay ezzel együtt elvágyódik Spanyolországból, a hírek szerint Juande Ramos és a Tottenham Hotspur tervezi minél előbb Londonba csábítani.

Garay (balra) 2007 egyik legnagyobb felfedezettje

Ennyi fiatal labdarúgó mellett elkél egy-egy tapasztaltabb is, a védelem tengelyében az argentin párja a tősgyökeres katalán Carles Puyol, aki ugyan korántsem olyan gólerős (csak a kiesett Gimnástic Tarragona 5-1-es szétverésekor talált be még tavasszal), de legalább olyan megbízható, sérülésével együtt is 33 bajnoki mérkőzésen húzta magára a gránátvörös-kék mezt.

Balbekkünk, Joan Capdevila viszont többet játszott és több gólt is lőtt, érdekes eloszlásban: az RC Deportivo színeiben ugyan kihagyott néhány meccset, ellenben a Real Madrid ellen otthon (2-0) és idegenben is (1-3) eredményes volt, míg nyári klubváltása óta egyetlen percet sem mulasztott a Primerában a Villarreal CF balhátvédjeként. Egyenletes teljesítményével visszaverekedte magát a spanyol válogatottba.

A középpályán végül a négyfős, középen védekező, a széleken pedig támadó mentalitású alakzatra esett a választásunk, ennek áldozata lett a 2006-2007-es idényben az átlagosztályzatok alapján a legjobb spanyol játékossá lett Santiago Cazorla - Lionel Messit, az FC Barcelona csillagát ugyanis semmiképpen nem hagyhattuk ki ebből a gárdából, így a nemrég megsérült, hallatlanul gólerős (32/19-es meccs/gól átlag) argentin csoda került középpályánk jobb szélére.

A bal oldalra pedig egy másik barcelonai, Andrés Iniesta, aki úgyszintén csúcsformában játszotta végig az esztendőt és azt a bravúrt is elkövette, hogy mindenkinél több bajnoki meccsen lépett pályára csapatunkból. Egészen pontosan 40 mérkőzést teljesített, gólpasszai mellett pedig még négy gólt is szerzett - pontosan ugyanannyit, mint a Villarreal CF francia klasszisa, Robert Pires, aki viszont súlyos sérülése miatt tavasszal jóval kevesebbet játszott, így Iniesta mellett döntöttünk.

A két védekező középpályás posztjára négy, közel azonos teljesítményt nyújtott futballista közül kellett kettőt kiválasztanunk és hangsúlyozzuk, bármelyik kombináció megállná a helyét. Végül az álomcsapatunkban már tavaly is szerepelt, nyáron a CA Osasunából az Atlético Madridba igazolt Raúl García és a brazilból spanyol válogatottá lett Marcos Senna mellett döntöttünk, Xavi (FC Barcelona) és Gonzalo Colsa (Racing Santander) kárára.

Mindannyian a megbízhatóság mintaképei, akikre nyugodtan számíthat edző és védelem - néha még a csatársor is. Ebből a szempontból idén Raúl García a nyerő, aki góllal kezdte az évet, összesen hat alkalommal volt eredményes, miközben hatékonyan "szűrt" a középpályán és klubváltása sem törte meg ritmusát. Marcos Senna ellenben csak 11-esből tudott eredményes lenni, bár az FC Barcelona elleni két találatának értéke a Villarreal CF 3-1-es győzelme alkalmával (a harmadik gólt a már emlegetett Santi Cazorla jegyzi) szinte felbecsülhetetlen. Colsa Garay, Xavi pedig Puyol előtt egy sorral nyújtott maradandót, amiért ők is megérdemelnek minden elismerést.

Csatársorunk egyik tagján nem sokat kellett gondolkoznunk: Ruud van Nistelrooy beválogatását a legelvetemültebb Real-ellendrukkerek sem kérdőjelezhetik meg, a legutóbbi spanyol gólkirálynál nemcsak 2007-ben, de az elmúlt öt évet tekintve sem találunk jobb statisztikával rendelkező csatárt egész Európában.

Gólöröm Van Nistelrooy-módra

A holland gólzsáknál hárommal kevesebbet, egészen pontosan 21 gólt szerzett Diego Militónál viszont már igen. A Real Zaragoza argentin támadója tavaly még David Villával párban rohamozta az álomellenfél védelmét álomcsapatunkban, most azonban az eggyel kevesebbszer eredményes, 35 mérkőzésen 20 találatot elért Diego Forlánra esett a választásunk.

Az uruguayi tavasszal egészen elképesztő sorozatot produkált (az utolsó 14 fordulóban 13 gól fűződik a nevéhez), és Villarrealból való eligazolása sem törte meg lendületét, volt csapatát, a Sárga Tengeralattjárót egy hellyel megelőzve harmadik helyen áll a spanyol pontvadászatban az Atlético Madriddal.

A már említett Cazorlán, Colsán, Xavin és Piresen és Diego Militón kívül még két remek futballista kucorog képzeletbeli kispadunkon, a pár hete súlyos sérülést szenvedett Andrés Palop kapusnak a Sevilla FC őszi bajnoki mélyrepülése tett keresztbe, Roberto Ayalának pedig a nyári klubváltása körüli hercehurca nem tett jót - azért egy-egy gratuláció nekik is jár 2007-ben végzett munkájukért!

A Primera División 2007-es álomcsapata: Casillas (Real Madrid) - Sergio Ramos (Real Madrid), Puyol (FC Barcelona), Garay (Racing Santander), Capdevila (RC Deportivo, Villarreal CF) - Messi (FC Barcelona), Raúl García (CA Osasuna, Atlético Madrid), Marcos Senna (Villarreal CF), Iniesta (FC Barcelona) - Forlán (Villarreal CF, Atlético Madrid), Van Nistelrooy (Real Madrid).