Hátvédek, akik a másik kapunál is feltalálják magukat

A modern labdarúgásban az egyes posztok már korántsem számítanak olyan kötöttnek, mint évtizedekkel ezelőtt, és ahogyan a csatárok is gyakran kapnak védekező feladatot, úgy a hátvédek is bekapcsolódhatnak a támadásokba, és kivehetik a részüket a gólszerzésből. A sportág történetében jó néhány kifejezetten gólerős védő akadt, és jelenleg is van olyan bekk a topligákban, aki a második helyen áll a házi góllövőlistán - és nem azért, mert a többiek nagyon kevés találatot értek el.

A gólerős hátvédekkel kapcsolatban elsőként azt kell leszögezni, hogy nagyon sok olyan játékos akadt a labdarúgás történetében, aki pályafutása során posztot váltott, és hiába szerzett sok gólt, azok többségét nem hátvédként érte el.

A futballstatisztikákkal foglalkozó nemzetközi szervezet, az IFFHS vonatkozó listája, amely a legtöbb bajnoki gólt szerzett védőket rangsorolja, például tartalmazza a spanyol Fernando Hierro nevét is.

A remek játékos, aki pályafutása második felében valóban középhátvédként szerepelt a Real Madridban, és így is viszonylag sok találatot ért el, azonban karrierje elején még középpályásként futballozott, és amikor például az 1991-1992-es pontvadászatban 21 gólt ért el a Primera Divisiónban, akkor sem centerhalfot, hanem középpályást játszott a királyi gárdában.

Hasonló a helyzet az IFFHS listáján szintén az élcsoportba tartozó Paul Breitnerrel és Franck Sauzée-val is, a francia Laurent Blanc esete viszont már nem ilyen egyszerű. A gall bekk ugyanis szintén támadó középpályásként szerepelt pályafutása elején a Montpellier SC-ben, és így ért el például 18 gólt az 1986-1987-es idényben, ám később középső védőként is rendkívül eredményes maradt.

Két olyan idénye is volt ezen a poszton a francia ligában, amikor tíznél többször volt eredményes: az 1994-1995-ös bajnokságban az AS Saint-Etienne színeiben 13 alkalommal talált be, az 1997-1998-as pontvadászatban pedig már az Olympique Marseille drukkereit boldogította 11 góllal. Blanc kiváló fejjátéka mellett góljainak nagy részét azért büntetőből szerezte, és a Bundesliga históriájának két legeredményesebb védője is ennek köszönheti eredményességét.

A német válogatottal 1980-ban Európa-bajnoki címet szerzett Bernard Dietz ugyan a Nationalelfben nem szerzett gólt, ám az MSV Duisburgban ő volt az első számú ítéletvégrehajtó, aminek köszönhetően összesen 77 gólig jutott a Bundesligában, és két olyan bajnokság is akadt, amikor nyolcszor talált be. De azért nem csak tizenegyesből volt eredményes: 1977. november 5-én egyedülálló módon mesternégyest ért el a Bayern München ellen, és egyik gól sem büntetőből született!

Blanc-t éppen egy manchesteri színekben szerzett gólja után ünneplik a társak

A másik legendásan gólerős német bekk, Manfred Kaltz hasonló bravúrt nem mondhat el magáról, és összességében ő eggyel kevesebb gólt szerzett a Bundesligában, viszont neki a válogatottban is sikerült kilencszer betalálnia, mint ahogyan az egy idényben elért gólok számában is felülmúlta Dietzet, hiszen ő két idényben is kilenc találatig jutott. Az IFFHS ranglistáján a második legeredményesebb védőként számon tartott argentin Daniel Alberto Passarella elsősorban hazájában remekelt, az 1976-1977-es idényben például a River Plate színeiben 24 gólig jutott!

De azért később Olaszországban sem lehetett rá panasz, elvégre hat szezon alatt 35 gólt ért el a Serie A-ban, ami nem rossz egy középhátvédtől, és sokáig ő tartotta a védők között a gólrekordot a talján élvonalban az 1984-1985-ös idényben a Fiorentina színeiben elért 11 góljával (amiből egyébként ötöt lőtt büntetőből). Ezt a rekordot döntötte meg aztán a 2000-2001-es idényben Marco Materazzi, aki az AC Perugia középhátvédjeként 12 alkalommal volt eredményes, ebből hét alkalommal büntetőből. A világbajnok focista az előző pontvadászatban egyébként megint közel került a rekordhoz, hiszen akkor tíz alkalommal volt eredményes - és ezúttal csak négyszer tizenegyesből.

Minden idők legeredményesebb védője azonban kétségtelenül a holland Ronald Koeman, aki világéletében középhátvédként futballozott, ám mivel a tizenegyesek mellett bombaerős szabadrúgásai és távoli bombái is életveszélyesek voltak, így rengeteg találatot ért el. A legemlékezetesebb gólját is szabadrúgásból szerezte az 1992-es BEK-döntőn az FC Barcelona színeiben, és a spanyol élvonalban 192 bajnokin összesen 67 alkalommal volt eredményes - ebből 49-szer tizenegyesből.

Ronald Koeman a 92-es BEK-döntőt egy rá jellemző szabadrúgásgóllal döntötte el

A legrosszabb barcelonai idényében is hat gólig jutott, az 1991-1992-es pontvadászatban pedig 16 találatot ért el a Primera Divisiónban! Ami a jelenlegi idényt illeti, a mai védők ettől a teljesítménytől nagyon messze vannak, hiszen a 2007-2008-as pontvadászatban a topligákban a legeredményesebb bekk jelenleg hat gólnál tart. Más kérdés, hogy az Aston Villa dán focistája, Martin Laursen egyiket sem tizenegyesből szerezte, hanem a pontrúgásokhoz felhúzódva ilyen gólerős.

Laursen a hat góljából hármat szöglet, kettőt pedig szabadrúgás után ért el, és eredményességében az a meglepő, hogy ez előtt három idény alatt mindössze egyetlen gólt jegyzett. Most viszont nagyon elkapta a fonalat, klubjában nála több találatot csak Gabriel Agbonlahor ért el, és ha így folytatja, akkor akár beállíthatja, vagy megdöntheti a Premier League rekordját, amit Julian Dicks tart még az 1995-1996-os pontvadászatból - amikor is a West Ham United színeiben tízszer volt eredményes.

www.infosport-focivilag.hu