Barcelonában már a 2006-2007-es idény is kudarcnak számított, hiszen a katalánok "csak" másodikak lettek a Primera Divisiónban, ráadásul éppen az ősi rivális Real Madrid mögött, és mivel a kupasorozatokban is elbukott a csapat, így trófea nélkül zárta az idényt.
A nyári erősítések ugyanakkor ígéretesnek tűntek: szakmai szempontból a védekező középpályás Yaya Touré, illetve a balhátvéd Eric Abidal szerződtetése talán fontosabb volt, a nagyobb média felhajtás mégis Thierry Henry megszerzését övezte. A francia támadó kétségtelenül az elmúlt évtized egyik legnagyobb egyéniségének számít a labdarúgás világában, és érkezésével valóban egy első látásra szinte felülmúlhatatlan támadószekció állt össze a Camp Nouban.
A spanyol és a nemzetközi sajtó nagy része rögtön a "fantasztikus négyesről" beszélt, és azt próbálta "kisakkozni", hogy a Lionel Messi, Samuel Eto'o, Ronaldinho, Henry kvartett miként fog szerepelni a Barcelona kezdő tizenegyében. A csapat edzője, Frank Rijkaard azonban valószínűleg már akkor is tudta erre a választ: sehogy.
Az első bajnoki játéknapon a Racing Santander ellen ugyanis Henryt a kispadra ültette, azóta pedig egyetlen olyan találkozó sem akadt, ahol mind a négy klasszis a rendelkezésére állt volna. Sőt, a négyből három sztár is kevesebb, mint a meccsek felén szerepelt egyszerre a pályán: a Messi-Henry-Ronaldinho trió négy bajnokin és három BL-meccsen állt össze, a Messi-Eto'o-Ronaldinho hármas pedig három bajnokin szerepelt a kezdő tizenegyben.
Akár azt is gondolhatnánk, hogy ezzel meg is találtuk a probléma gyökerét, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a Barcelona védekezésével (legalábbis papíron) semmi gond nincsen.
A bajnokságban ugyanis a katalánok kapták a legkevesebb gólt, 18 mérkőzésen mindössze 13 alkalommal került a hálójukba a labda, ami kifejezetten jó aránynak számít.
Ugyanakkor a támadó részleg sem olyan rossz, még úgy is, hogy a "fantasztikus négyes" egyszer sem állt össze, de még a fent említett klasszis triók alkalmazása sem volt túl gyakori. A Barca ugyanis 34 találatot ért el 18 forduló alatt, ami öttel kevesebb ugyan, mint amennyit a Real Madrid szerzett, de a királyi gárdán kívül csak a Sevilla FC volt többször eredményes a Primera Divisiónban.
Alaposabb vizsgálat után még érdekesebb statisztika derül ki: jelesül hogy a Barcelona ebben a szezonban a bajnokságban sokkal gólerősebben futballozik Ronaldinho nélkül! A brazil klasszis a 18 bajnoki találkozó közül 11 alkalommal lépett pályára a Primerában (ebből egy ízben csereként), a katalánon ezekből a mérkőzésekből ötöt megnyertek, négy döntetlen mellett két vereséget szenvedtek, vagyis 19 pontot szereztek, 15-7-es gólkülönbség mellett.
A Ronaldinho nélküli hét bajnokin egyetlen döntetlen sem született, és vereség is csak egyszer, vagyis a "Ronaldinho-mentes" Barca néggyel kevesebb találkozón csak eggyel kevesebb pontot ért el. Arról nem is beszélve, hogy ezen a hét találkozón a katalánok gólkülönbsége 19-6 volt - azaz néggyel többször találtak be, mint Ronaldinhóval!
A Real Madrid elleni hazai mérkőzésig a spanyol sajtó még "hímes tojásként" bánt Ronaldinhóval, azonban a királyi gárda elleni otthoni vereséget követően alaposan megfordult a közhangulat a brazil kapcsán (igaz, a Marca internetes szavazásán már októberben úgy vélték a szurkolók, hogy Ronaldinho a "fekete bárány", akiről a csapat másik brazilja, Edmílson beszélt egy nyilatkozatában).
Az "el clásicón" Roninak láthatóan nem ment a játék, és bár az egész együttes gyengén futballozott, és a Real Madrid elsősorban csapatként múlta felül a katalánokat, mégis a brazilból lett az első számú bűnbak, és a focistát már aznap éjszaka kifütyülték a barcelonai repülőtéren, ahonnan hazafelé tartott jól megérdemelt pihenőjére. Azóta pedig egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára: a hivatalos változat szerint sérült, és nem is edz együtt a csapattal, hanem külön erősít a klub konditermében.