A Juventus FC ugyan újoncként szerepel az élvonalban, hiszen a legutóbbi pontvadászatot a calciopoli-botrány miatt száműzetésben a másodosztályban töltötte, de ettől függetlenül az már a szezon előtt világos volt, hogy a Zebrák célkitűzése a jelenlegi idényre az első négybe kerülés, vagyis a Bajnokok Ligájában való szereplés kiharcolása.
A csapat, amely a nyáron azért alaposan kicserélődött a Serie B-hez képest, és a kispadjára is új mester érkezett Claudio Ranieri személyében, ennek megfelelően is kezdte a bajnokságot, miközben az egyesület háza táján két téma is borzolta a kedélyeket.
Az egyik az volt, hogy a szurkolók úgy érezték: túlságosan is sok bírói tévedés születik kedvenceikkel szemben, mintha a játékvezetők így próbálnák kompenzálni a Moggi-éra történéseit. Való igaz, hogy tucatnyi forduló alatt hat tizenegyest is ítéltek a Juventus ellen, közülük néhány már a helyszínen is jogtalannak tűnt, nem is beszélve a televíziós lassításokról, ám hogy mindez inkább a véletlen számlájára írható, arra ékes bizonyítéknak tűnik, hogy azóta viszont egyetlen büntetőt sem rúghattak a torinóiak ellen. És mivel kétségbe vonható ítéletek ide vagy oda, a Juve végig tartotta magát az élmezőnyben, így a drukkerek igyekeztek gyorsan megfeledkezni a dologról.
Annál is inkább, mert sokkal örömtelibb beszédtéma volt klub veterán klasszisának, Alessandro del Pierónak a helyzete. A támadónak a szezon elején nem nagyon ment a játék, ám Ranieri ennek ellenére rendszeresen a kezdő tizenegybe jelölte, általában Vincenzo Iaquinta kárára, aki csereként beállva rendre kiváló teljesítményt nyújtott, és gólokkal próbált bizonyítani.
Sokan úgy vélték, hogy Del Piero formahanyatlásához jelentősen hozzájárult a szerződéshosszabbítása körüli hercehurca. Október közepén végül 2010-ig elkötelezte magát az egyesülethez, ráadásul Ranieri pár mérkőzés erejéig csak a kispadra ültette őt, ám Del Piero hamarosan ismét a kezdők között találta magát, és azóta kiszoríthatatlan onnan - és teljesítménye is egyre jobb lett. Ráadásul a góltermelést is megkezdte, és az AS Roma elleni találata már a tizedik volt a szezon során. A csatárnak ez volt az 545. tétmérkőzése a Juventus színeiben, és ha egy sérülés nem szól közbe, akkor alighanem még ebben az idényben megdönti Gaetano Scirea klubrekordját, aki 552 tétmeccsen húzta fel a fehér-fekete mezt.
A Farkasok elleni találkozó egyébként annyiban mindenképpen különleges volt, hogy a szezon során először fordult elő a Serie A-ban, hogy Del Piero és Iaquinta egyszerre helyet kapott a kezdő csapatban. Ranierinek sikerült is meglepnie a rómaiakat azzal, hogy három csatárt küldött pályára (hiszen az együttesben ott volt David Trézéguet is, az egyetlen Juve-játékos, aki minden egyes bajnokin a kezdő csapat tagja volt), de a szakvezető a mérkőzés közben is képes volt váltani. Az utolsó 25 percre ugyanis lehozta Trézéguet-t, és beküldte a télen igazolt Mohamed Sissokót annak érdekében, hogy még masszívabbá tegye a középpályát.
Sissoko januári megvétele persze csak egy része volt a téli transzfereknek, amelyek során Ranieri amolyan "finomhangolást" végzett a játékoskereten. Ehhez egyrészt hozzátartozott, hogy megvált pár olyan focistától, akik nem nagyon váltak be (a francia középhátvéd, Jean-Alain Boumsong az Olympique Lyonhoz, az argentin középpályás, Sergio Almirón pedig az AS Monacóhoz került, igaz, a portugál Tiagótól nem sikerült megszabadulni), másrészt pedig kölcsönvette a Lazio hátvédjét, Guglielmo Stendardót, aki a bajnokságban eddig még nem lépett pályára - ő amolyan vésztartaléknak számít.
Az is biztossá vált, hogy a Juve a következő idényre megszerezte az Aston Villa svéd bekkjét, Olof Mellberget is, aki így alighanem a Bajnokok Ligájában is szerepelhet majd - és a dolgok jelenlegi állása szerint könnyen előfordulhat, hogy a torinóiaknak még csak selejtezőt sem kell majd játszaniuk a BL-ben. Ehhez "csupán" az ezüstérmet kellene megszerezniük...