Gascoigne vokálozott, Barnes rappelt

A labdarúgás manapság már nem csak sport, hanem egyben a szórakoztatóipar része is, akárcsak a zene. Új sorozatunkban a két, nagy népszerűségnek örvendő terület kapcsolatát igyekszünk szemléltetni: hétről hétre bemutatunk egy olyan dalt, amelyiknek ihletője, vagy témája a futball. A műfaj a punktól kezdve a rockon keresztül egészen a popig terjed, a lényeg ugyanaz: a labdarúgáshoz fűződő kapcsolat.

Mértékadó zenei szakírók egybehangzó állítása szerint a New Order az 1980-as évek egyik legfontosabb zenekara volt Nagy-Britanniában. Az együttes a Joy Division nevű formáció tagjaiból alakult, miután utóbbi banda énekese, Ian Curtis öngyilkos lett. A frontemberi szerepet a korábbi gitáros, Bernard Sumner vette át, de a New Order eleinte nem nagyon tudott kilépni a Joy Division árnyékából. Az áttörést az 1983-as Blue Monday című dal jelentette, amellyel a banda a rock- és a dance-zene határmezsgyéjére került, és a későbbiekben is ez a hangzás volt jellemző rá, hol az egyik, hol a másik oldalra billenve.

A New Order zenéjének két alapvetően meghatározó eleme a szintetizátorok használata, illetve a basszusgitáros, Peter Hook jellegzetes játéka: a Hooky becenevű zenésznek köszönhetően a basszusgitár gyakran a vezető dallamot játszotta, és a tényleges basszusfutamokat a szintetizátor szolgáltatta, ami semmi mással össze nem téveszthető hangzást adott a zenekarnak.

Ehhez jött még a tagok visszavonultsága, a New Order zenészei igyekeztek kerülni a nyilvánosságot (legalábbis a nyolcvanas években), aminek köszönhetően az együttes kultikus státuszt vívott ki magának. És persze a zenéjük is egészen magas színvonalú volt, óriási hatást gyakoroltak az 1990-es évek technozenéjére, és számtalan brit együttesre.

A New Order 1993 és 1998 szünetet tartott ez idő alatt a tagok több különböző side-projektben vettek részt, de ezt követően megint összeálltak, és 2001-es, Get Ready című albumukat kritikai- és közönségsiker övezte. Az utóbbi időben azonban rossz hírek érkeztek a banda rajongói számára, hiszen a két kulcsfigura, Hook és Sumner összekülönbözött, és a jövőben nem akarnak együtt dolgozni.

A New Ordernek több albuma is rendkívül előkelő helyet szerzett a brit slágerlistán, a Blue Monday pedig minden idők legnagyobb példányszámban eladott kislemeze a 12 incses formátumban, ám a single-listákon mindössze egyetlen dalukkal tudtak az élre állni. Ez volt a World in Motion (Mozgásban a világ), amelyet az 1990-es világbajnokság előtt készítettek az angol labdarúgó-válogatott hivatalos dalaként.

A szöveget részben a neves brit komikus, Keith Allen írta (a manapság népszerű énekesnő, Lily Allen édesapja), és a dalban, illetve a róla készült videoklipben az angol válogatott tagjai is közreműködtek: Paul Gascoigne háttérvokálja mellett a rapbetét John Barnes nevéhez fűződik. A nóta elején hallható közvetítésrészlet az angol futball leghíresebb mondatait tartalmazza, amelyeket az 1966-os világbajnoki döntő kommentátora, Kenneth Wolstenholme mondott Geoff Hurst negyedik gólja közben: "Well, some of the crowd are on the pitch. They think it's all over. Well it is now"

Ez nem az eredeti szöveg, Wolstenholme a dal kedvéért újra felmondta a mondatokat. Érdekesség, hogy az eredeti cím E for England lett volna, de az FA ezt elutasította, mivel attól tartott, hogy sokan ezt az extasyra való utalásnak vennék...

DJ Harmi
www.infosport-focivilag.hu