Julio Cruz, a milánói Kertész
[origo]
2008. február 03. 10:15
A legrégebbi város Argentínában, amelyet a spanyolok telepesek alapítottak, az ország északi részében található Santiago del Estero, amelyet 1553-ban nevezett el Francisco de Aguirre konkvisztádor.
Az azonos nevű megye fővárosának számító településen látta meg a napvilágot 1974. október 10-én Julio Ricardo Cruz, aki azonban gyermekkorának nagy részét már nem ott, hanem a főváros, Buenos Aires agglomerációjába tartozó Monte Grandéban töltötte - a család ugyanis a jobb munkalehetőségek miatt elköltözött.
A kis Julio nyolcesztendősen a helyi, 19 de Agosto nevű egyesületben ismerkedett meg a focival, majd hamarosan patinásabb Club Atlético Temperley játékosa lett.
Ez a klub a nyolcvanas évek közepén még az élvonalban szerepelt, de hamarosan kiesett a legjobbak közül, sőt, a csőd fenyegette. Mivel a Temperley mindig is jó viszonyt ápolt a közeli Banfielddel (a két egyesület az 1930-as években egy rövid ideig fuzionált is), így a Temperley legjobb fiataljai a zöld-fehérekhez kerültek.
Cruz tehát a Fúró (El Taladro) becenevű klub korosztályos együtteseiben kergette a labdát, de eleinte nem tűnt úgy, hogy esélye lenne felkerülni a nagyok közé. Az ifjú Julio a játék mellett amolyan pályamunkási teendőket is ellátott az egyesületnél, és egyik kedvenc elfoglaltsága volt felülni a motoros fűnyírógépre, és így vágni megfelelő magasságúra a gyepet.
Best of Kertész
Egyik nap a felnőtt csapat tréningje előtt is éppen ezt a tevékenységet végezte, amikor a nagyok mestere, Óscar López rájött, hogy egy játékos hiányzik az edzőmérkőzéshez, és mivel tudta, hogy a "fűnyíró" egyébként az ificsapatban szerepel, így szólt neki, hogy öltözzön át. Cruznak persze nem kellett kétszer szólni, és olyan jól futballozott, hogy a szakvezető rögtön jelezte: a jövőben már nem az ifikkel, hanem a felnőttekkel kell edzenie. Természetesen innentől kezdve már a fűnyírás sem az ő feladata volt, viszont gyorsan megkapta a becenevét, ami mind a mai napig elkíséri: El Jardinero, azaz Kertész.