Nem mind klasszis, aki Beckenbauer

Az AC Milan védője, Paolo Maldini hosszú és elismerésekkel, díjakkal teli pályafutásával felülmúlta édesapját, aki pedig maga is a sikeres labdarúgók közé tartozott, ám nem mindenkinek sikerült kilépnie édesapja árnyékából a futballpályán. A sportág történetének legnagyobbjai közül Pelének, Franz Beckenbauernek vagy Johan Cruyffnak a fia is labdarúgónak állt, de esélye sem volt arra, hogy akár csak hasonló pályafutást fusson be, mint édesapja.

Edson Arantes do Nascimentót, azaz Pelét minden idők legjobb futballistájának tartják, de nem ő volt az egyetlen profi labdarúgó a családban, hiszen fia is ezt a sportágat művelte.

Míg a Fekete Gyöngyszem elsősorban góllövőként jeleskedett, addig gyermeke, Edson Cholbi Nascimento, vagy művésznevén Edinho viszont a "barikád másik oldalán" helyezkedett el, hiszen kapusnak állt.

Pályafutását természetesen az édesapja által híressé tett egyesületben, a Santos FC-ben kezdte, majd megfordult a Portuguesa Santistában, a Sao Caetanóban és a Ponte Pretában is.

Legnagyobb sikerét 1995-ben érte el, amikor a Santosszal egészen a brazil bajnokság döntőjéig jutott, ám ott a Botafogo jobbnak bizonyult. Edinhót hiába tartották tehetséges hálóőrnek, aligha tett jót neki, hogy mindig csak Pelé fiaként említették, és többször is zűrös ügyekbe keveredett.

Az 1990-es évek közepén egy illegális autóverseny miatt került kis híján börtönbe, 2005 júniusában pedig egy drogkereskedelemmel foglalkozó bűnbandával fenntartott kapcsolata miatt tartóztatták le. Úgy tűnik, azóta valamelyest sikerült rendeznie az életét, hiszen 2007 februárja óta kapusedzőként dolgozik a Santosnál.

A Pelét követő korszak két legkiemelkedőbb alakja az európai labdarúgásban Franz Beckenbauer és Johan Cruyff voltak, akikben az is közös, hogy mindkettejük fiából focista lett.

Alighanem a Császár gyermekéről hallottak kevesebben, hiszen Stefan Beckenbauer meglehetősen szerény pályafutást produkált. Magától értetődő módon a Bayern Münchenben kezdte karrierjét, de ott nem tudta beverekedni magát a felnőtt csapatba, így 1988-ban 20 esztendősen a városi rivális 1860 München játékosa lett.

Az Oroszlánok akkoriban csak harmadik vonalban szerénykedtek, majd Stefan egy évet lehúzott ugyanabban a divízióban a Kickers Offenbachnál is, mielőtt visszatért volna a Bayern tartalékjai közé.

Akcióban a Fekete Gyöngyszem

A nagy változás 1992 nyarán következett, amikor az élvonalba frissen feljutott 1. FC Saarbrücken igazolta le, és így bemutatkozhatott a Bundesligában. Legemlékezetesebb mérkőzését alighanem 1992. október 17-én játszotta, amikor a Bayern München ellen csapata 1-1-es döntetlent ért el, őt pedig a mezőny legjobbjának választották.

Akkor pár napon keresztül vele volt tele a német sportsajtó, de ez az állapot nem tartott sokáig: ifjabb Beckenbauer a szezon során összesen 12 bajnokin játszott, a Saarbrücken pedig kiesett az elitből.

A következő idényben még újabb tucatnyi összecsapáson szerepelt a klubnál a másodosztályban, majd levezetésként ismét a Bayern amatőrcsapatában játszott. A müncheni egyesülettől azóta sem szakadt el, hiszen 2001 és 2007 között a klub ifjúsági csapatának edzője volt, és két korosztályos bajnokságot is nyert, jelenleg pedig a tartalékgárda pályaedzőjeként tevékenykedik.

Fentiekhez képest Jordi Cruyff karrierje sokkal sikeresebb, még ha édesapját érthető módon nem is tudta megközelíteni. Mint a neve is utal rá (Jordinak hívják Katalónia védőszentjét), az ifjabb Cruyff erősen kötődik az FC Barcelonához, és ott mutatkozott be a felnőttek között, még ha az alapokat a híres Ajax-akadémián szerezte is meg.

Miután édesapja a Barca mestere lett, Jordi is ott folytatta pályafutását: 1992-ben debütált a B csapatban, két évvel később pedig felkerült az első kerethez, és az 1994-95-ös szezon első fordulójában be is mutatkozott a Primera Divisiónban. Sőt, meglehetősen sokat játszott, és nem is rosszul, elvégre 28 bajnokin kilenc alkalommal volt eredményes.

A következő idényben egy sérülés miatt több hónapot ki kellett hagynia, de teljesítménye alapján meghívót kapott a holland nemzeti tizenegybe (korábban egyébként már a nemhivatalos katalán válogatottban bemutatkozhatott).

A két Cruyff a 2001-es UEFA-kupa-finálé után: Johan vígasztalja Jordit

Az Oranjéval ott volt az 1996-os Európa-bajnokságon, sőt, a svájciak ellen be is talált - más kérdés, hogy ezt követően már csak kétszer húzhatta fel a címeres mezt. Pedig a Barcelonától a Manchester United vette meg, és első három bajnokiján két gólt ért el a Premier League-ben.

Újabb térdsérülése miatt azonban a folytatásban kevés lehetőséget kapott a Vörös Ördögöknél, bár egészen 2000-ig a klub alkalmazásában maradt (bár 1999-ben kölcsönadták a Celta Vigónak).

Miután elhagyta Manchestert, a spanyol élvonalban szereplő Deportivo Alavés játékosa lett, és Vitóriában másodvirágzását élte, 2001-ben döntőt játszhatott az UEFA-kupában a kiscsapattal, és gólt is szerzett a fináléban.

Az a bizonyos 2001-es UEFA-kupa-döntő

Még a 2003-2004-es idényben is 30 bajnokin lépett pályára az RCD Espanyol színeiben, majd úgy tűnt, hogy befejezte pályafutását, bár rendszeresen részt vett a Barcelona B csapatának edzésein.

2006-ban aztán nagy meglepetésre az ukrán Metalurh Doneckbe szerződött, és ma is ott futballozik, bár túl sok mérkőzésen nem szerepel - inkább az általa alapított ruhamárkával foglalkozik.

www.infosport-focivilag.hu