Nem mindig hátrány a sztár eladása

A nemzetközi labdarúgásban az elmúlt hetekben az egyik legfőbb beszédtéma az FC Barcelona brazil klasszisának, Ronaldinhónak a sorsa volt: a szupersztár hiányzása a csapatból, sérülése, majd a távozásáról szóló hírek erősen megosztották a szurkolókat. A Barca híveinek azonban nem kell aggódniuk az egyik legjobbnak tartott játékosuk esetleges eladása miatt: a sportág történetében nem kevés példa akad arra, hogy egy vezéregyéniség eladása után a csapat jobban szerepelt.

A katalán fanatikusoknak elég csak imádott egyesületük közelmúltjára visszagondolni, amennyiben ilyen esetet akarnak találni. Az FC Barcelona kulcsfigurája az 1996-1997-es idényben egy másik brazil világklasszis, Ronaldo volt, aki kétségtelenül fantasztikusan futballozott a Barca színeiben

A Bobby Robson által irányított csapatban olyan sztárok játszottak, mint Laurent Blanc, Luis Figo, Hriszto Sztoicskov, Josep Guardiola vagy Luis Enrique, hogy csak a legnagyobbakat említsük, de az angol tréner egyértelműen Ronaldo köré alakította a gárdát: a többiek elsődleges feladata a brazil kiszolgálása volt. A Fenomén pedig mindezt gólokkal hálálta meg, egymaga 34 találatot ért el, amivel Pichichi-díjat szerzett - azonban a csapat "csak" a második helyen végzett a Primera Divisiónban. 1997 nyarán aztán Ronaldo nagy meglepetésre elhagyta a katalánokat, és az olasz FC Internazionaléba igazolt - a Barca pedig a következő szezonban, immár Rivaldóval aranyérmes lett...

Az elmúlt évtized legkiemelkedőbb futballistája kétségtelenül a francia Zinédine Zidane volt, ezzel valószínűleg senki sem vitatkozna, és a gall futballista a Juventus FC középpályásaként is rengeteg sikert aratott - legalábbis eleinte. Első két torinói idényében ugyanis egyaránt scudettót nyert a csapattal, ám ezt követően három éven keresztül meg kellett elégednie a második pozícióval. Ezzel együtt amikor 2001 nyarán világrekordnak számító összegért eladták a Real Madridnak, a torinói drukkerek aggódtak egy kicsit - még ha a Zidane-ért kapott pénzből olyan klasszisokat is vett a klub, mint Pavel Nedved, Gianluigi Buffon és Lilian Thuram. Az aggodalom azonban felesleges volt, Zidane nélkül ugyanis sikerült az, ami vele az előző három szezonban nem: a Juve 2002-ben bajnok lett.

Eközben a francia klasszis a Real Madriddal megnyerte a Bajnokok Ligáját, majd 2003-ban a bajnokságot is - ám ezt követően semmilyen trófeát nem nyert a királyi gárdával. Zidane egészen 2006-ig játszott a madridiaknál, és utolsó három idényében a klub a hazai és a nemzetközi porondon is eredménytelen maradt, ami az egyesület történetének legsikertelenebb periódusát jelentette a második világháború óta. 2006 nyarán aztán Zizou szögre akasztotta futballcipőjét, és visszavonult a sportágtól - a Real pedig az első, Zidane-mentes idényben megnyerte a ligát.

Ronaldinho nélküli érára készül a Barca

Az angol bajnokságban is történt hasonló eset. Vegyük például a Manchester Unitedet: azzal aligha lehet vitatkozni, hogy a holland Ruud van Nistelrooy a Vörös Ördögök történetének egyik legeredményesebb focistája, elvégre a támadó a Premier League-ben 150 összecsapáson 95 gólt ért el a MU színeiben. Utolsó idényében, a 2005-2006-os bajnokságban például 21 találatot szerzett, ám Sir Alex Ferguson együttese a Chelsea FC mögé szorult a pontvadászatban, ráadásul a szakvezető össze is különbözött a csatárral - akit 2006 nyarán el is adtak a Real Madridnak.

És láss csodát: a gólvágó nélküli Manchester eredményesebb volt, mint a Van Nistelrooyjal felálló csapat. A következő idényben a Vörös Ördögök több meccset nyertek, több gólt és több pontot szereztek a bajnokságban, arról nem is beszélve, hogy két ezüstérem után megnyerték az aranyérmet.

De említhetnénk az Arsenal FC-t is, amelyet tavaly nyáron mindenki leírt, elvégre az Ágyúsok eladták a legjobb futballistájukat, Thierry Henryt az FC Barcelonának. Ugyan a francia a 2006-2007-es pontvadászat második felében sérült volt, de így is meghatározta a csapat játékát, egy évvel korábban pedig egyértelműen a gárda legfontosabb embere volt, így az Ágyúsok drukkereinek félelme az első, Henry nélküli szezontól érthető volt.

Ehhez képest a csapat minden várakozást felülmúlt, és bár úgy tűnik, hogy a jelenlegi idényben sem nyer semmilyen trófeát, de mindenképpen jobban szerepel majd, mint a legutóbb két idényben, amikor egyaránt csak negyedik volt, és kevesebb pontot szerzett, mint amennyivel most, négy meccsel a zárás előtt rendelkezik az együttes.

Sőt, azt sem említhetjük, hogy Ronaldinho pótolhatatlan futballista lenne, hiszen a (jelenleg még) barcelonai klasszissal egyszer már előfordult, hogy megváltak tőle annak ellenére, hogy klubja legjobbjának tartották. Utolsó párizsi szezonjában nyolc találattal házi gólkirály volt, de a PSG ennek ellenére is csak 11. lett a tabellán - ami 1989 óta a legrosszabb eredménye volt. Ronaldinho eladása után azonban a teljesítmény nem romlott, hanem szinte ugrásszerűen feljavult: a brazil nélkül a következő szezonban a párizsiak ezüstérmesek lettek.

www.infosport-focivilag.hu