Utóbbira rögtön magyar példát is lehet találni a közelmúltból, hiszen Várhidi Péter már akkor behívta a válogatottba a fiatal középpályást, Vass Ádámot, hogy az pályára lépett volna klubja A-csapatában.
A focista korábban rendszeresen tagja volt a korosztályos nemzeti együtteseknek, de az angol Stoke Cityben egyszer sem szerepelt a felnőttek között, bár profi szerződést kötöttek vele. Mindez a legkevésbé sem zavarta a magyar válogatott mesterét, aki rögtön első találkozóján, Kanada ellen bevetette Vasst, aki így a Stoke City történetének legfiatalabb válogatott focistája lett.
Mindezt úgy, hogy az angoloknál egyetlen mérkőzést sem játszott a felnőtt gárdában - mert tavaly nyáron a Bresciába igazolt. Olaszországban ugyan bemutatkozhatott a nagycsapatban, ám mivel klubja a második vonalban vitézkedik, így egyelőre még mindig nem mondhatja el magáról, hogy szerepelt volna élvonalbeli bajnokin - pedig már tízszeres válogatott...
Némiképp hasonló Filkor Attila helyzete, aki szintén úgy lett magyar válogatott játékosa, hogy klubjával, az olasz FC Internazionaléval nem szerepelt bajnoki, csak pár kupamérkőzésen. Jelenleg ő is egy Serie B-s csapatnál játszik kölcsönben, azaz élvonalbeli debütálása még várat magára.
A két magyar fiataléhoz hasonló történetek manapság egyre gyakoriabbak, elsősorban a gyengébb színvonalú bajnoksággal rendelkező országokban. Az afrikai vagy kelet-európai államokból az igazán tehetséges ifjoncok gyakran kerülnek már nagyon fiatalon külföldre, ahol megesik, hogy a felnőttek közé csak lassabban tudják beverekedni magukat, miközben ahhoz már elég jók, hogy hazájuk válogatottjában szerepeljenek.
A számtalan példa közül csak egyet emelnénk ki: az Arsenal FC togói csatárát, Emmanuel Adebayort is már az FC Metz tartalékcsapatából, a francia negyedosztályból meghívták az afrikai ország válogatottjába.