Bő egy évtizeddel ezelőtt még korántsem volt jellemző, hogy a klubok olyan bő kerettel rendelkeztek volna, mint manapság, és az idő tájt még nem volt ritka, hogy ha az edzőnek sikerült megtalálnia az ideálisnak tartott összeállítást, akkor azon csak a lehető legritkább esetben változtatott.
Az újságíróknak is könnyebb dolguk volt a várható kezdő tizenegy megtippelésekor: ha nem jött közbe sérülés vagy eltiltás, akkor a szakvezető hétről hétre ugyanazt a gárdát küldte pályára. Mára azonban ez megváltozott: ahogyan a labdarúgásban egyre nagyobb lett a jelentősége a kondíciónak és a lehető legjobb fizikai állapotnak, úgy fordult elő egyre gyakrabban, hogy a tréner pihenőt adott valamelyik játékosának. Akár azért, mert úgy érezte, hogy szüksége van rá, akár azért, mert úgy vélte: egy gyengébb ellenféllel szemben a csapat nélküle is nyerhet.
Az úgynevezett rotációs szisztéma, vagyis a kezdő tizenegy gyakori változtatása mára teljesen bevett szokássá vált, főleg azoknál az együtteseknél, amelyek több porondon is érdekeltek. Nehéz lenne megállapítani, hogy melyik szakember volt az úttörő ebből a szempontból (egyesek szerint Ottmar Hitzfeld a Bayern München edzőjeként hívta így először ezt a módszert), de annyi bizonyos, hogy kisebb-nagyobb mértékben már szinte mindenki alkalmazza. Ebből következik, hogy a kapusposzt kivételével (mert a hálóőrők ebből a szempontból külön kategóriát jelentenek) alig találunk olyan focistát a topligákban, aki ebben a szezonban eddig csapata minden bajnokiját végigjátszotta.
Az olasz és a német élvonalban például egyetlen futballista sem akad, aki ezt elmondhatná magáról. A Serie A-ban ehhez a legközelebb a Siena védője, Daniele Portanova állt, aki eddig minden mérkőzésen ott volt csapata kezdő tizenegyében (hátvéd létére mindössze három sárga lapot kapott, vagyis az eltiltás sem fenyegette), viszont egyszer lecserélték. A 28. fordulóban a Reggina otthonában lépett pályára együttese, és 45 perc után az ellenfél már 3-0-ra vezetett - kérdés, Portanovát a szünetben azért kapták-e le a pályáról, mert olyan rosszul játszott, vagy meg akarták kímélni a további megpróbáltatásoktól.
Rajta kívül még az Atalanta brazil légiósa, Ferreira Pinto volt kezdő minden bajnokin, de őt többször is lecserélték, és további két futballista akad (a livornói Giovanni Pasquale és az udinei Gökhan Inler), akik csak egyszer maradtak ki a kezdőből.
Utóbbira a Bundesligában sokkal több példa van (többek között a Bayern brazilja, Zé Roberto vagy Huszti Szabolcs a Hannoverben), mint ahogyan olyan játékosból is több akad, aki mindegyik mérkőzésen ott volt a kezdők között, ám pár alkalommal lecserélték. Elmondhatja ezt magáról a cottbusi Ervin Skela, a rostocki Orestes, a dortmundi Tinga, illetve a leverkuseni Tranquillo Barnetta és Simon Rolfes is. Utóbbi mindössze három percet hagyott ki a szezon során: a harmadik fordulóban, a Karlsruher SC ellen 3-0-s vezetésnél cserélték le a 87. percben. A hamburgi Joris Mathijsen alighanem egyetlen másodpercről sem hiányzott volna, ha két héttel ezelőtt a VfL Wolfsburg ellen nem állítják ki az utolsó percben - így viszont kétmeccses eltiltást kapott.
A Primera Divisiónban három focista is elmondhatja magáról, hogy egyetlen meccs híján mindegyik bajnokin végig a pályán volt: a Villarreal CF-ből Joan Capdevila, az RCD Espanyolból Torrejón, az Almeríából pedig Carlos García büszkélkedhet ezzel. Azonban még így is elmaradnak az RC Deportivo argentin védőjétől, Fabricio Coloccinitől, aki ebben a szezonban minden egyes mérkőzésen az első perctől az utolsóig ott volt a pályán! Utoljára az előző szezon 32. fordulójában, vagyis tavaly áprilisban fordult elő, hogy hiányzott a Depor kezdő tizenegyéből, arra pedig, hogy lecserélték volna, 2006 decembere óta nem volt példa - ő aztán tényleg alapembernek számít a galíciai együttesnél.
Az angol Premier League-et az egyik legnagyobb fizikai igénybevétellel járó pontvadászatnak tartják, ám ennek ellenére ott is akadnak olyan futballisták, akik eddig mindegyik bajnokin kezdők voltak. A Reading FC-ben rögtön ketten is (James Harper és Steve Hunt), akárcsak az Aston Villában (Martin Laursen és Wilfred Bouma), de az angol zsurnaliszták nyugodtan beírhatják előre a kezdők közé az Arsenal FC-nél a francia Gael Clichy nevét is - azonban őket legalább egy alkalommal lecserélték a bajnokságban. A Birmingham City ír védője, Stephen Kelly viszont őket is felülmúlja, elvégre ő nem csak kezdett minden egyes bajnokin, hanem mindegyiket végig is játszotta! A válogatott bekk jelenti az állandóságot a kiesés ellen küzdő újoncnál, és könnyen lehet, hogy ha a birminghamiek nem tudják megőrizni az élvonalbeli tagságukat, akkor a következő idényben megint csak a Championshipben futballozhat - ahol az előző szezont is töltötte.
Sokak szerint a francia élvonal, a Ligue 1 számít az öt, topligának nevezett bajnokság közül a leggyengébbnek, és akár ennek az igazolásának is felfoghatjuk, hogy a galloknál két futballista is akad, aki eddig nem mulasztott el egyetlen pillanatot sem a bajnokságban. Kettejük közül az SM Caen jobbhátvédje, Jérémy Sorbon a kevésbé ismert, pedig az ő teljesítménye is figyelemre méltó, akárcsak kollégájáé, a Paris Saint-Germainben szereplő Zoumana Camaráé. A párizsiak focistája tavaly nyáron, a fővárosba igazolásakor aligha gondolta, hogy a PSG-vel a kiesés ellen fog küzdeni, de a jelek szerint a teljesítményére nem lehet panasz.