A kis Lille nagyra tör

Történelmi mérkőzésre került sor március 1-jén a francia bajnokságban: a Ligue 27. fordulójában az egyik bajnokin 77 840-en ültek a nézőtéren, ami új rekordot jelent a pontvadászatban. És hogy melyik klub vonzotta ezt a nézőszámot: nem a legnépszerűbb francia egyesület Olympique Marseille vagy az AS Saint-Etienne, netán a Paris Saint-Germain, hanem a Lille OSC - amely tavaly decemberben még kiesésre állt, most viszont az európai kupaszereplésért küzd.

Az északfrancia város klubja az 1950-es években élte fénykorát, amikor bajnokságot és kupát is nyert, de ezt követően amolyan liftező csapattá vált. Ez az időszak egészen 2001-ig tartott, amikor az egyesület megint feljutott az élvonalba, és azóta állandó tagja a francia elitnek, sőt, többször is a dobogón végzett, aminek köszönhetően kiléphetett a nemzetközi porondra, és még a Bajnokok Ligájában is szerepelhetett.

A Lille ezt követően tovább folytatta a liftezést, de már a Ligue 1-en belül: kétévnyi, élmezőnyben való vitézkedés után két szezonon keresztül csak a középmezőnyben szerénykedett a csapat, amit megint kétévnyi remeklés követett, hogy a legutóbbi pontvadászatban csak tizedik helyen végezzen az együttes.

Ennek persze megvolt az oka: mivel a klub korántsem tartozik a tehetősebbek közé, így aztán a jobb idények után általában jó pénzért eladta legjobbjait. Az elmúlt hat évben olyan futballisták távoztak a Lille-től, mint Pascal Cygan és Bruno Cheyrou (2002) vagy Eric Abidal és Mathieu Delpierre (2004).

A tavalyi esztendő sem volt kivétel, sőt, 2007 nyarán az egyesület még önmagához képest is kiárusítást tartott, hiszen eladta három legeredményesebb futballistáját (Peter Odemwingie-t, Kader Keitát és Mathieu Bodmert), illetve a védelem három alapemberét (Efsztatiosz Tavlaridiszt, Rafael Schmitzet és Mathieu Chalmét). A bevétel persze nem volt kevés, 36 millió euró folyt be a kasszába, ám ebből csak alig hárommilliót költöttek új játékosokra.

Hogy akkor mire ment el a pénz? Nos, a csapat elnökének, Michel Seydoux-nak nagyszabású tervei vannak, elvégre tavalyelőtt adták át a Lille ultramodern edzőközpontját, amelynek felépítése 20 millió euróba került, az új projekt pedig egy 50 ezer néző befogadására alkalmas stadion felépítése.

A csapat sokáig a Grimonprez Jooris-stadionban szerepelt, ahová azonban csak 21 ezren fértek be, ráadásul meglehetősen elavultnak számított, így innen 2004-ben ki is költöztek a Lille-hez közeli Villeneuve d'Ascq-ban található Lille Métropole-stadionba. Seydoux persze ezt ideiglenes megoldásnak tekintette, de eltartott egy ideig, amíg sikerült megszereznie az építési engedélyt az új arénára - amely a tervek szerint 2010-re készülhet el.

Ez már alkalmas lesz a nemzetközi mérkőzések rendezésére is, mert a Lille Métropole stadionról ez nem mondható el, így aztán a klub az előző szezonban a BL-mérkőzéseit az RC Lens arénájába, a Félix Bollaert-be vitte, ahol rendre 30-40 ezer néző volt kíváncsi a csapata, bizonyítva, hogy valóban van igény a nagyobb stadionra.

Nem csoda, hogy a klub tavasszal az Olympique Lyont a Saint-Denis-ben található Stade de France-ban fogadta, és a húzás maximálisan bejött, hiszen a nézők szinte teljesen megtöltötték a francia nemzeti stadionnak számító létesítményt, majd 78 ezren látogattak ki a meccsre - és ez új rekordot jelent a gall élvonalban. Ráadásul a Lille számára nem volt ismeretlen a pálya, elvégre már háromszor is játszott ott: a 2005-2006-os idény BL-meccseit ott rendezte a gárda, és akkor a Benfica ellen voltak több, mint 76 ezren, ami ugyancsak francia rekord, legalábbis ami a nemzetközi kupamérkőzéseket illeti.

Az elnök ambíciói persze mit sem értek volna, ha a csapat közben kiesett volna az élvonalból, és a szezon felénél úgy tűnt, hogy erre minden esély meg is van. A nyáron alaposan meggyengült együttes ugyanis 17 forduló alatt mindössze három bajnokit tudott megnyerni, és a 18. helyen állt a tabellán.

A vezetés télen kénytelen is volt erősíteni a kereten, hárommillió euróért megvették a Paris Saint-Germain csatárát, Pierre Alain Frau-t, de ennél sokkal nagyobb fogásnak számított a Villarreal CF francia védekező középpályásának, Rio Mavubának a kölcsönvétele. Vele ugyanis a Lille mindössze kétszer szenvedett vereséget a pontvadászatban (ebből az egyik éppen az Olympique Lyon elleni meccs volt), aminek köszönhetően egészen a hatodik helyre feljött a Ligue 1-ben - ami alighanem UEFA-Intertotó-kupa-indulást ér majd.

Mirallas (balra) a Lille akadémiájáról indult, ma már húzóembernek számít

A modern edzőközpont felépítése pedig máris megtérülő befektetés, hiszen a csapatban egyre több szerepet kapnak a saját nevelésű futballisták - ami részben a tréner, Claude Puel érdeme. A szakember egykoron az AS Monacóban Arsene Wenger keze alatt futballozott, és a jelek szerint a mesteréhez hasonlóan előszeretettel épít az ifjú játékosokra.

Az Olympique Marseille ellen idegenben megnyert bajnokin hat olyan futballista is pályára lépett, aki a Lille akadémiájáról került ki: köztük a belga csatár, Kévin Mirallas, aki a legutóbbi négy bajnokin öt gólt ért el, vagy a középpályás Yohan Cabaye, aki pedig a France Football osztályzatai alapján a Ligue 1 13. legjobb futballistája.

Nem csoda, hogy az Olympique Lyon elnöke, Jean-Michel Aulas nemrégiben kijelentette: "A következő években nem az Olympique Marseille vagy a Girondins Bordeaux lesz a legnagyobb vetélytársunk, hanem a Lille". Ő már csak tudja: a Lyon vezetőségében ott van a Lille elnökének, Michel Seydoux-nak a testvére, Jérome is.

www.infosport-focivilag.hu