Divat lett a meccs nélküli csapatcsere

Manapság a futballisták sokkal gyakrabban váltanak klubot, mint akár csak egy évtizeddel ezelőtt, azonban még a mai, átigazolások szempontjából is felgyorsult nemzetközi labdarúgásban sem átlagos, ha egy játékos egy nyár alatt két transzfer főszereplője is legyen. Nem átlagos, ugyanakkor nem példátlan, hiszen a múltban is akadt olyan labdarúgó, aki egyetlen tétmérkőzés nélkül, pár héten belül otthagyta együttesét, ahová csak nemrégen igazolt.

A Serie A új idényének első mérkőzésén a Palermo idegenben kapott ki 3-1-re az Udinesétől, és a szicíliaiak kezdő tizenegyéből hiányzott a nyáron a francia Le Mans UC-tól igazolt brazil csatár, Túlio de Melo. Az ok roppant prózai: a futballista már nem számít a Palermo játékosának, hiszen a minap továbbadtak rajta.

Pedig a nyáron a palermóiak minden követ megmozgattak azért, hogy szerződtethessék a támadót, aki korábban két év alatt 22 gólt ért el a francia élvonalban, a Le Mans színeiben. De Melo szerződése lejárt, és így ingyen igazolható volt, azonban a Palermo mellett a Parma FC is szerette volna megszerezni, és egy ideig úgy tűnt, hogy a focista mind a két egyesülethez aláírt.

Végül azonban a kluboknak sikerült megegyezniük, és a csatár a Palermóban kezdte meg a felkészülést, ahol a Juventus FC-nek eladott Amauri utódját látták benne, ám De Melónak nem sikerült meggyőznie az edzőt, Stefano Colantuonót arról, hogy képes lehet pótolni honfitársát.

Arról nem is beszélve, hogy a focista azt hitte, rendszeres játéklehetőséget kap majd, így aztán augusztusban ügynöke már azt kereste, miként hagyhatná ott a klubot - és mivel a Palermo sem marasztalta, így De Melo minap távozott is a Lille OSC-be. Anélkül, hogy egyetlen tétmeccsen is szerepelt volna a palermóiaknál...

De nem ő volt az egyetlen játékos a nyáron, aki hasonló módon két egyesületnél is megfordult rövid idő alatt. Az osztrák válogatott kapusa, Alex Manninger a legutóbbi szezonban a Serie A-s Sienában védett, ahol azonban csak kölcsönben szerepelt a Red Bull Salzburgtól. Az idény végeztével tehát visszatért Salzburgba, ott azonban továbbra sem tartottak rá igényt, Olaszországban viszont volt iránta érdeklődő: az Udinese vette meg.

Az udineiek 1,8 millió eurót fizettek érte, és Manninger a Friuli stadionban kezdte meg a nyári felkészülést, azonban ezzel még nem ért véget számára az átigazolási időszak, ugyanis a Juventus FC is bejelentkezett érte. A torinóiak Gianluigi Buffon mögé szerettek volna szerződtetni egy megbízható cserekapust, akinek nem derogál a kispadozás, és Mannigert tartották az ideális jelöltnek.

Az osztrák hajlott is a transzferre, és az Udinese sem utasította vissza a Juve 2,5 millió eurós ajánlatát, hiszen így 700 ezer eurót kerestek egy olyan kapuson, aki soha nem lépett pályára a csapat mezében tétmérkőzésen.

Ilyen szempontból persze a Villarreal CF ütötte nyélbe a legjobb üzletet tavaly nyáron. A Sárga Tengeralattjáró ingyen szerződtette a Valencia CF argentin középhátvédjét, Roberto Fabián Ayalát, akinek lejárt a kontraktusa. A focista csak futólag jelentkezett be új klubjánál, éppen csak aláírta új szerződését, majd elutazott hazája válogatottjával a Copa Américára, ahol a védelem tengelyében Gabriel Milito volt a társa.

Milito az idő tájt a Real Zaragoza játékosa volt, de a zaragozaiak a Copa alatt eladták őt azt FC Barcelonának, így aztán az aragóniaiaknak új középhátvédre volt szükségük - és a posztra Ayalát nézték ki.

A focista pedig úgy ítélte meg, hogy jobb lenne neki Zaragozában, mint Villarrealban, és saját maga kifizette a kontraktusában szereplő kivásárlási összeget (amely a hírek szerint hatmillió euró volt), hogy a transzfert nyélbe lehessen ütni. Utólag megállapítható, hogy nem hozott valami jó döntést: míg a Villarreal ezüstérmes lett a Primera Divisiónban, addig a Zaragoza Ayalával együtt kiesett az élvonalból...

Angliában már sokkal korábban is akadtak hasonló esetek, és elsősorban David Unsworth nevét szokás emlegetni a témában. A liverpooli születésű, Everton-nevelésű bekk 1992 és 1997 között futballozott először a Toffeesnél, majd a West Ham Unitedbe szerződött, azonban úgy érezte, hogy túl messzire él a családjától.

1998 nyarán szeretett volna Liverpoolhoz közelebb igazolni, de első lépésként csak Birminghamig jutott - az Aston Villa igazolta le. Itt kezdte meg a felkészülési időszakot, ám menet közben kiderült, hogy az Everton is szeretné visszacsábítani...

Az angol bulvárlapok napokon keresztül boncolgatták, hogy Unsworthnak hány órát kell utaznia az autópályán, és hogy a felesége mennyit vitatkozik vele (a nej állítólag még válással is megfenyegette) - az ügy vége az lett, hogy egy hónappal a Birminghambe költözése után ismét az Evertonban kötött ki. Az asszonyka boldog lehetett, a Villa mestere, John Gregory már kevésbé.

De ha az első labdarúgót keressük, aki egyetlen tétmérkőzésen való szereplés nélkül hagyott ott egy élvonalbeli gárdát azok után, hogy, oda igazolt, akkor egészen a nyolcvanas évek elejéig kell visszamennünk. Az 1979-80-as idényben az angol másodosztályban a Queen's Park Rangers úgy harcolta ki a feljutást, hogy tinédzser támadója, Clive Allen egymaga 28 gólt ért el.

Nem csoda, hogy a csatárért bejelentkezett az Arsenal FC, és az Ágyúsok 1980 nyarán 1,25 millió fontot fizettek érte - ami akkor hatalmas összeget jelentett. Allen azonban tétmeccsen soha nem húzta fel az Arsenal mezét, csupán három edzőmérkőzésen játszott az együttesben az új idény előtt, szeptemberben pedig máris továbbadtak rajta: a Crystal Palace-nek passzolták le a balhátvéd Kenny Sansomért cserébe.

A zuhanyhíradó szerint Allen csak azért nem szerződött közvetlenül a Palace-be, mert a QPR nem volt hajlandó eladni egyik nagy helyi riválisának a csatárt - az Arsenal pedig amolyan "közvetítőként" szerepelt a csapatok között, kisegítve a Crystal Palace-t Sansomért cserébe. Ezt persze sohasem bizonyította senki, de az ügy több mint gyanús...

www.infosport-focivilag.hu