Világbajnoki selejtező, 1. csoport:
Magyarország - Dánia 0-0
Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 18984 néző
v.: Hamer (luxemburgi)
Magyarország: Babos - Szélesi, Juhász, Vanczák, Bodnár - Gera, Vadócz, Hajnal, Dárdai, Dzsudzsák (Torghelle, a szünetben) - Huszti (Rudolf, 90.)
Dánia: Andersen - Christopher Poulsen, Laursen, Agger, Jacobsen - Christian Poulsen, Jensen, Vingaard (Borring, 61.) - Rommedahl, Tomasson (Retov, 68.), Bendtner (Nygaard, 87.)
sárga lap: Dzsudzsák (10.), Torghelle (57.), Gera (64.), Babos (75.) ill. Laursen (17.), Christopher Poulsen (60.), Christian Poulsen (75.)
Megint kezdődik. Eltelt két év, a magyar labdarúgó-válogatott pedig ismét tiszta lappal indulva kísérelheti meg, hogy az aktuális selejtezősorozatot sikeresen abszolválva kijusson soron következő nagy futballtornára, jelen esetben a 2010-ben Dél-Afrikában megrendezendő világbajnokságra.
A 2008-as várakozások mintha visszafogottabbak lennének a korábbiaknál, ami abból a szempontból tökéletesen érthető, hogy az elmúlt két kvalifikációt egyaránt súlyos vereséggel kezdte a nemzeti csapat (a 2004. szeptemberi vb-selejtezőn Horvátország, a 2006-os Eb-kvalifikációs meccsen Norvégia adta a korai kijózanító pofont), győzelemmel rajtolni pedig utoljára tizenkét évvel ezelőtt sikerült: az 1998-as franciaországi vébé selejtezősorozatának első meccsén Finnországot verte 1-0-ra az akkor Csank János vezette magyar válogatott.
Ettől függetlenül optimizmusban természetesen most sincsen hiány - bár az [origo] olvasói nem jósoltak sok pontot az első két selejtezőre -, és ez így is van rendjén, hiszen sehol a világon nem dívik, hogy az adott esetben gyengébbnek rangsorolt csapat már előre lemondjon a győzelem lehetőségéről.
A magyar válogatott ellenfele ezúttal ráadásul nem egy sztárcsapat volt, hanem a legutóbbi két világversenyről lemaradó, a legjobbak közé éppen most visszaigyekvő dán válogatott, az Olsen-banda keretét böngészve ugyanakkor hamar világossá válhatott, hogy az európai nagycsapatokban is húzóembernek számító játékosokból összeállított együttes - Christian Poulsent ismerve szó szerint - kőkemény ellenfélnek ígérkezik.
Koeman kapitány első tétmeccsén is együtt élt a játékkal
A keménységet Gera rögtön az elején megtapasztalhatta, amikor Vingaard arcon könyökölte, azonban a későbbiekben szerencsére nem ez a stílus uralkodott el a mérkőzésen. A magyar válogatott klasszikus csatár hiányában a jól cselező kisemberek kreativitásának segítségével próbált a vendégkapu közelébe, mérsékelt sikerrel.
A skandinávok szervezetten védekeztek, de az előrejátékban ők sem mutattak sokat, pedig a Rommedahl, Tomasson, Bendtner névsort olvasva minimum aggódva várhattuk az összecsapást.
A Koeman-csapat előtt adódott ugyan néhány helyzetecske - a dánok előtt még ennyi sem -, az első félóra végén mégis majdnem az Olsen-banda szerzett vezetést: Bendtner alaposan rásuhintotta a Jensentől kapott labdát, de az a bal kapufáról keresztbe pattant a gólvonal előtt.
Enyhe mezőnyfölénybe kerültek a vendégek, de újabb gólhelyzetig nem jutottak, a másik oldalon viszont az amúgy jól futballozó Huszti ziccerben szabályosan kézen lőtte a dán kapust, ezzel is igazolva azt, hogy ő bizony nem befejező csatár.
A második félidő nem hozott változást az elsőhöz képest, sőt, ekkor már igazi helyzet sem akadt. A két csapat próbálkozott ugyan, de minimálisnál több kockázatot egyik sem vállalt, így nem is alakulhattak ki komoly lehetőségek.
A rettegett dán támadótrió teljesítményéről mindent elmond, hogy Olsen kapitány két tagját is lecserélte, de a pályán maradt Rommedahl is szolidaritást vállalt Bendtnerrel és Tomassonnal, és úgy tett, mintha ő sem lenne ott a gyepen.
Torghelle hozta a formáját, "szokásos" sárgáját viszont ezúttal érdemtelenül kapta
A magyar válogatott részéről Hajnal és a Gera a tőlük megszokottól halványabb teljesítményt nyújtottak, így Husztinak, valamint a második félidőre pályára lépő, szokott agilisságával futballozó Torghellének nem igazán voltak társaik a támadásépítésben. Ez azért sajnálatos, mert ezen az estén a dán védelem Martin Laursen és Daniel Agger jelenléte dacára rendkívül bizonytalan volt, így a kívülálló számára nem tűnt halva született ötletnek a mutatottnál komolyabb nyomást gyakorolni rájuk.
Az alapvetően óvatos futball végül egy ennek láttán borítékolható 0-0-s döntetlenhez vezetett, ami a svédek albániai pontvesztését nézve nem is feltétlenül tűnik tragikus eredménynek, az elmúlt két selejtezősorozat-rajtnál pedig természetesen klasszisokkal jobb.
Folytatás szerdán Solnában Svédország ellen, ugyanezzel az eredménnyel valószínűleg sok magyar szurkoló ott is kiegyezne.
Erwin Koeman, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: "Nagyon fontos, hogy nem kaptunk gólt, főleg egy tétmérkőzésen. A csapat nagyon profin játszott, jó hozzáállással és lelkesedéssel, így csak azt sajnálhatom, hogy az első félidőben, amikor megvoltak a lehetőségeink, akkor nem sikerült betalálnunk. Természetesen javítani való mindig akad, ezúttal a második félidőben sok buta labdát szórtunk el, amiből kontratámadást vezethettek a dánok. Noha előzetesen győzelmet vártam, összességében nem rossz ez az egy pont, hiszen a rivális tapasztaltabb és magasabban jegyzett a magyar gárdánál".
Morten Olsen, a dán válogatott szövetségi kapitánya: "Pontosan ilyen nehéz mérkőzésre számítottam, a magyarok azt a lelkes játékot nyújtották, ami elvárható egy olyan csapattól, amelynél új szakvezető van. A rivális alaposan megnehezítette a helyzetünket, csak a 20. percre tudtuk rendezni a sorainkat, de utána is számos nehéz pillanat volt számunkra, a második félidőben viszont nagyon gyengén futballoztunk, így szinte esélyünk sem volt a győzelemre. A mérkőzés előtt természetesen sikert vártunk, de a értékelve a találkozót, elégedettek lehetünk az egy pont megszerzésével".