Új szelek fújnak Monacóban

A jelenlegi egymás után a harmadik szezon, amikor az AS Monaco hiányzik a nemzetközi porondról, ami korábban elképzelhetetlen volt a nagyhercegség csapatánál. Az együttes az elmúlt években erős "sztártalanításon" ment keresztül, ami a nyáron tovább folytatódott, és a csapat mestere, Ricardo Gomes a Ligue 1 egyik legalacsonyabb átlagéletkorú keretével dolgozva próbálja meg legalább egy kicsit visszahozni a dicsőséges időket Monte-Carlóba.

Az egyesület a kilencvenes évektől kezdve a kedvező monte-carlói adószabályoknak köszönhetően képes volt nem csak a francia, hanem a nemzetközi futball nagy csillagagait is leigazolni.

Megfordult a Monacóban többek között Glenn Hoddle, Enzo Scifo, Marcelo Gallardo, Jürgen Klinsmann, Sonny Anderson, George Weah, Rafael Márquez és Fernando Morientes is, de a klub utánpótlására sem lehetet panasz, hiszen az egyesület olyan futballistákat nevelt ki, mint Manuel Amoros, Lilian Thuram, Emmanuel Petit, Thierry Henry vagy David Trézéguet. A klub történetének csúcspontját alighanem a 2004-es BL-döntő jelentette, és valószínűleg senki sem sejtette, hogy négy évvel később a kiesés ellen kell küzdenie majd a csapatnak.

Igaz, a jelek már egy évvel a dicsőséges BL-szereplést követően mutatkoztak, hiszen a gárda mestere, Didier Deschamps a következő idényben azzal az indokkal távozott, hogy a vezetőség kiárusítja a sikercsapatot, miközben az eladott futballistákat nem pótolja megfelelően. Tény, hogy a Monaco rövid időn belül "pénzzé tette" Jérome Rothent, Ludovic Giulyt, Patrice Evrát és Emmanuel Adebayort is, a helyükre szintén jó pénzért megvett nagynevű labdarúgók pedig nem váltak be.

Hiába vette meg a klub viszonylag drágán Ernesto Javier Chevantónt, Mohamed Kallont, Maicont és Yaya Tourét, vagy igazolta le Marco di Vaiót, Christian Vierit és Jan Kollert, a gárda fokozatosan csúszott egyre lejjebb a tabellán, miközben sorra váltotta az edzőket. 2005 és 2007 között, azaz két szezon alatt négy tréner is ült a kispadon, de a csapat mindkétszer csak a középmezőnyben végzett.

A legutóbbi idényben pedig a brazil Ricardo Gomes irányítása mellett csak 12. lett, mégpedig úgy, hogy egészen az utolsó fordulókig izgulni kellett a bennmaradás miatt. Ennek legfőbb oka a pocsék tavaszi szereplés volt: a Monaco januárban még az ötödik helyen állt a tabellán, de idén produkált egy 12 mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozatot, miközben olyan súlyos vereségekbe is beleszaladt, mint az Olympique Lyon elleni 0-3, az SM Caen elleni 1-4, az AS Saint-Etienne elleni 0-4 és a Girondins Bordeaux elleni 0-6. Utóbbi egyébként hazai mérkőzés volt, és egyben a Monaco történetének legnagyobb különbségű hazai vereségét jelentette.

A katasztrofális szereplés azonban ezúttal nem került az edző állásába, de így is fejek hullottak: az elnök, Michael Pastor ugyanis lemondott posztjáról, és a helyére került Jérome de Bontin a szakmai vezetőséget is leváltotta: az általános igazgatónak, Marc Kellernek, illetve a sportigazgatónak, Jean-Luc Ettorinak is mennie kellett.

De Bontin, aki 2002 óta tagja volt a Monaco elnökségének, az Egyesült Államokban elismert üzletembernek számít, több pénzügyi cég vezetőségében is helyet foglal, és a futballhoz is van némi köze: rendelkezik edzői diplomával, játékvezetői tanfolyamot tett, és kapcsolatban áll az USA futballszövetségével is. Mindezek alapján nem csoda, hogy ő vette át az átigazolások intézését, és egy merőben új transzferpolitikát alkalmazott a nyáron - alighanem a trénerrel, Ricardo Gomessel közösen.

Ennek értelmében az egyesület jó pénzért megvált a nagynevű játékosainak többségétől: Jérémy Menezt az AS Romának, Sylvain Monsoreau-t az AS Saint-Etienne-nek, Frédéric Piquionne-t az Olympique Lyonnak, Jérome Berthodot az AJ Auxerre-nek adták el, a brazil balszélsőt, Nenét pedig kikölcsönözték az RCD Espanyolnak - utóbbi három focista csak tavaly nyáron érkezett a klubhoz!

Ami az erősítéseket illeti, a klub egyrészt a védelembe igyekezett rutinos játékosokat igazolni, ennek értelmében szerződtette Dario Simicet az AC Milantól, illetve a klub nélküli Patrick Müllert, a többi csapatrészbe pedig fiatal, Európában jórészt ismeretlen labdarúgókat vett. Utóbbi kitétel alól az egyetlen kivétel az amerikai "csodatini", Freddy Adu volt, akinek leigazolása viszont üzleti szempontból lehet érdekes, hiszen a még mindig csak 19 esztendős támadó mindenképpen növeli a Monaco iránti érdeklődést az Egyesült Államokban.

Az izraeli SC Ashdodtól megvett elefántcsontparti védekező középpályás, Jean-Jacques Gossóról eddig nem sokat hallottunk, mint ahogyan a Szöul FC-től leigazolt dél-koreai támadó, Park Young Cho nevét sem nagyon ismerték eddig Franciaországban. Pedig a 23 éves csatár hazájában hatalmas sztárnak számít, vagyis a szerződtetése az ázsiai piac szempontjából szintén jó húzásnak ígérkezik. Ráadásul Park (akit a 2005 az év legjobb fiatal játékosának választottak Ázsiában, és 27-szeres koreai válogatott) a jelek szerint játéktudása alapján sem volt rossz vétel: első bajnokiján az FC Lorient ellen góllal és gólpasszal segítette győzelemhez csapatát.

A Monaco pedig egyáltalán nem kezdte rosszul az idényt, öt forduló alatt mindössze egy vereséget szenvedett, de ennek is megvolt a tanulsága: a Grenoble Foot elleni összecsapás volt ugyanis az egyetlen, amelyen Ricardo Gomes 4-5-1-es felállásban küldte pályára együttesét. A többi találkozón viszont a 4-4-2-t alkalmazta, ami nagy stabilitást adott a gárdának: a brazil mester híres arról, hogy elsősorban a védekezésre alapoz, és ennek köszönhetően a Monaco öt meccsen mindössze öt gólt szerzett - viszont csak hármat kapott.

www.infosport-focivilag.hu