A Manchester United az átigazolási időszak utolsó napján 38 millió eurót fizetett a Tottenham Hotspurnek Dimitar Berbatovért, míg Robbie Keane szintén a Spursből szerződött a nyáron a Liverpoolba, mégpedig ugyancsak csillagászati összegért, 28 millió euróért. Ezzel mind a két futballista az idei holtszezon tíz legdrágább focistája közé került, és értelemszerűen új edzőik folyamatosan játéklehetőséget adnak mindkettőjüknek: a Premier League-ben eddig mind Berbatov, mind Keane a kezdő tizenegy tagja volt, amióta csak csapatuk rendelkezésére állnak. Ez a liverpooli focista esetében hat, a manchesterinél pedig három bajnokit jelent, de egyelőre még egyikük sem volt eredményes a pontvadászatban. A Bajnokok Ligájában most megtört a jég, és a drukkerek joggal reménykedhetnek abban, hogy a két csatár immár a bajnokságban is formába lendül.
Persze a későbbi teljesítményt tekintve nem feltétlenül értékmérő az, hogy egy csatár mikor szerzi meg első gólját új egyesületében. A minden idők hatodik legdrágább futballistájaként a Chelsea-hez került Andrij Sevcsenko például rögtön első tétmeccsén eredményes volt a londoniak színeiben, a Community Shielden bevette a Manchester United kapuját, a bajnokságban pedig a második találkozóján gólt szerzett. A remek kezdést azonban nem követte hasonló folytatás, Seva mindössze négy bajnoki találattal fejezte be első idényét a Stamford Bridge-en, és a másodikban is csak ötig jutott. A Chelsea-nél maradva: Didier Drogba a harmadik bajnokiján érte el első találatát a Kékek mezében, a minden idők legjobb Chelsea-játékosának megválasztott Gianfranco Zola pedig anno a negyedik találkozóján talált be először.
Ami a Manchester United illeti, az utóbbi esztendők első számú manchesteri gólvágója, Ruud van Nistelrooy nem aprózta el a dolgot: rögtön a debütálásakor kettőt vágott a Fulhamnak, vagyis nála a bemutatkozás tökéletes előjele volt annak, hogy mi várható. A korábbi MU-sztárok közül Eric Cantona és Dwight Yorke a második, Andy Cole pedig a harmadik bajnokiján szerezte első manchesteri találatát, vagyis egyiküknél sem kellett olyan sokáig várni, mint most Berbatovra.
A liverpooliak korábbi támadói közül Djibril Cissé ugyan góllal mutatkozott be a Vörösök színeiben, mégsem futott be dicsőséges karriert a klubnál (igaz, ehhez súlyos sérülései is hozzájárultak), és amikor Milan Baros a második bajnokiján duplázott, akkor is kevesen gondolták volna, hogy két szezon alatt összesen csak tíz gólra lesz képes Liverpoolban. Ehhez képest Rafa Benítez sokáig kitartott Peter Crouch mellett, akinek a 12. bajnokiján sikerült csak megszereznie első gólját a klubnál - ő három szezon alatt kevesebb alkalommal volt eredményes, mint Fernando Torres az első liverpooli idényében. A spanyol csatár az előző szezonban mutatkozott be a Vörösöknél, már a második bajnokiján betalált (ráadásul a Chelsea ellen), és azóta is ontja a gólokat.
Berbatov és Robbie Keane számára a leginkább követendő példa alighanem Thierry Henry lehet. A francia futballista 1999 nyarán érkezett az Arsenalhoz, és a korábban inkább szélsőként szereplő focistából Arsene Wenger faragott vérbeli befejező csatárt. A mester annak ellenére is ragaszkodott Henry ezen a poszton való szerepeltetéséhez, hogy a támadó eleinte sehogyan sem érezte a kaput. Első góljára egészen októberig, a nyolcadik bajnokijáig kellett várni, és ezt követően sem kapta el a fonalat, következő találatát csak novemberben érte el. Első 14 bajnokiján az Arsenalban tehát mindössze egy gól állt a neve mellett, később mégis ő lett a klub történetének legeredményesebb futballistája.