Az UEFA-kupa hivatalosan 1971-ben rajtolt el, bár a Vásárvárosok-kupája már 1955 óta létezett, és ezt sokan mind a mai napig a jelenlegi sorozat előfutárának tartják - az európai szövetség azonban nem ismeri el ezt a tornát hivatalos jogelődnek, és az ott lejátszott mérkőzéseket nem szerepelteti a statisztikákban (mellékesen ez azt jelenti, hogy a Ferencváros 1965-ös VVK-győzelme sem számít hivatalos, az UEFA által kiírt tornán elért diadalnak).
Ezzel együtt eleinte érvényben volt az a szabály, hogy egy városból csak egy csapat indulhat az UEFA-kupában, de ez csak négy évig élt, amikor Liverpoolból a Liverpool FC mellett az Everton FC is kvalifikálta magát a bajnoki helyezése alapján, és a Toffees elérte az UEFA-nál, hogy feloldják a fenti korlátozást.
Ezt követően aztán a sorozat versenykiírása nagyon sokáig változatlan maradt: a csapatok oda-visszavágós rendszerben mérkőztek meg egymással, és a döntő is két meccsből állt. 1998-tól kezdve a finálét semleges pályán rendeztek, és egy találkozó döntött a trófeáról, 1999 után, a KEK megszűnésével pedig az egyes országuk kupagyőztesei is csatlakoztak a mezőnyhöz.
Ám ahogy a Bajnokok Ligája egyre inkább kibővült, és a legrangosabb európai pontvadászatokból már a negyedik helyezettek is indulhattak a sorozatban, az UEFA-kupa egyre inkább elveszítette az értékét, hiszen a sztárcsapatok nem voltak érdekeltek, és a BL-szereplés lett az igazán fontos a számukra. Az európai szövetség a csoportkör bevezetésével próbálta növelni az UEFA-kupa presztízsét, de ezzel éppen ellenkező hatást ért el, főleg a furcsa kiírás miatt.
A 2004-2005-ös idénytől érvénybe lévő szisztémában nyolc darab, ötcsapatos csoportot hoztak létre, ahol az együttesek csak egyszer mérkőztek meg egymással, és a sorsolás döntötte el, hogy melyik két gárdával játszanak otthon, és melyik kettővel idegenben. Ez a szokatlan formátum nem segítette a sorozatot, és amikor Platini lett az UEFA új vezetője, akkor ígéretet tett arra, hogy megreformálja a kupát, és ezt be is tartotta - így aztán a mostani idény az utolsó, amikor sor került az UEFA-kupára.
A következő szezontól kezdve ugyanis a második számú európai kupát már UEFA Europa League-nek, azaz Európai Ligának nevezik. A sorozat új logót is kapott, és a mérkőzések közvetítési jogát ugyanúgy egységesen kezelik majd, mint a Bajnokok Ligájában. A főtáblán immár nem 40, hanem 48 csapat szerepel majd, amelyeket négyes csoportokba sorsolnak, vagyis 12 kvartett jön majd létre, amelyekből az első két helyezett jut majd tovább.
Ehhez a 24 gárdához csatlakoznak tavasszal a Bajnokok Ligájában a csoportok harmadik helyein végzett együttesek, és innentől kezdve a "megszokott" módon, azaz egyenes kieséses rendszerben játszanak majd a csapatok, egészen a döntőig.
Azért idén sincs hiány sztárokból az UEFA-kupában, a végső győzelemre is esélyes Milanban hemzsegnek az aranylabdások
Ami a csoportkörbe kerülést illeti, összesen négy selejtezőkört rendeznek, és az egyes országok képviselői az UEFA rangsorában elfoglalt helyük alapján kapcsolódnak be a sorozatba. Viszont Liechtenstein, Andorra és San Marino kivételével minden országból legalább három csapat indulhat: a kupagyőztes, illetve további két csapat, amely a legjobb helyezést érte el a bajnokságban a BL-indulást érő helyek mögött (az európai szövetség rangsorában az első kilenc helyen álló országból egyébként négy induló lesz).
Vagyis, a magyar bajnokságból a második és a harmadik is UEFA-kupa-résztvevő lesz a kupagyőztes mellett. Másik fontos újítás, hogy a 2009-2010-es idénytől kezdve az országos kupadöntők vesztesei nem indulhatnak majd az UEFA-kupában akkor, ha legyőzőjük a bajnoki helyezés alapján már bejutott a BL-be - a nemzetközi indulásról a pontvadászat dönt majd, a kupából csak a végső győztesek indulhatnak. Hogy mindezek a reformok változtatnak-e valamit a második számú európai kupasorozat presztízsén, azt nehéz lenne most megmondani. Az UEFA mindenesetre igyekszik komolyan venni a kupát, és mindent elkövet annak érdekében, hogy a csapatok is hasonlóan tegyenek.