- Melyek az első emlékei a futballról?
- Természetesen a Roger Milla-féle kameruni válogatott, de azt hiszem, a hazámban ezzel minden velem egy korosztályban lévő gyermek így volt. Amit a Szelidíthetetlen Oroszlánok az 1990-es világbajnokságon elértek, az egészen hihetetlen volt.
- Akkor Milla volt a gyermekkori példaképe? Mindig is csatár akart lenni?
- Természetesen őt tiszteltem a legjobban, és a nyomába akartam lépni, de eredetileg középső középpályásként kezdtem. Aztán jobbszélső lett belőlem, és végül a középcsatár posztján kötöttem ki. Elég jól bejött a dolog...
- Szó se róla, elképesztően eredményesen futballozik. Mi a titka annak, hogy szezonról szezonra ilyen sok gólt szerez?
- A legfontosabb az elhivatottság, az embernek minden idegszálával akarnia kell a gólt, és éhesnek kell lennie a sikerre. Éppen emiatt tisztelem olyan nagyon a Real Madrid támadóját, Raúlt, mert ő éppen ezt a hozzáállást személyesíti meg: az akaratot, hogy szezonról szezonra rugdossa a gólokat, hogy sohasem adja fel, még amikor az emberek megkérdőjelezik vagy kritizálják. Én azért szerzek sok gólt, mert gólt akarok rúgni. Sohasem vagyok elégedett, mindig küzdök.
- Tizenhat esztendős volt, amikor a Real Madridba igazolt, de sohasem kapott komoly lehetőséget az első csapatban. Volt, amikor azt gondolta, hogy nem lesz önből profi focista?
- Nem, soha. Mindig is tudtam, hogy futballozni akarok, mégpedig a legmagasabb szinten. Teljesen mindegy, hogy az ember milyen utat választ, sokféleképpen fel lehet jutni a csúcsra. Meg voltam győződve róla, hogy sikerülni fog, sohasem kételkedtem magamban.
- Édesebb a siker, hogy végül éppen a Real Madrid kárára érte el?
- Nem, a siker azért édes, mert a csapatom nyer, semmi más nem számít. Én azt akarom, hogy a Barcelona szurkolói boldogak legyenek, nem azért jászom, hogy bárkinek is bizonyítsak.
- Azért volt néhány vitatható megnyilvánulása. Megbánta bármelyiket is?
- Mindig hű akartam lenni önmagamhoz. Az emberek erre úgy reagálnak, ahogy akarnak, de én ilyen vagyok. Nem tettetem magam, ami a szívemen, az a számon. Természetesen én is követek el hibákat, de nem érdemes ezekkel túl sokat foglalkozni.
Amivel a kameruni csatár elvágta magát a Real-drukkereknél:
- Van olyan csatár, akit különösen tisztel, elismer?
- Az első számú példaképem természetesen Milla volt, de még nagyon sok nevet említhetnék, akiknek a játéka a számomra is élmény. Azonban van egyvalaki, akiről úgy gondolom, hogy rövid időn belül fantasztikus játékos lehet belőle: a barcelonai csapattársamról, Bojan Krkicről van szó. Benne minden megvan. Természetesen még fejlődnie, nőnie kell, de nagyon jó úton halad efelé. Tizenhét esztendős korára olyan sok mindent ért el, amire a legtöbb focista nem lenne képes. Csak egy egészen különleges játékos hajthat ennyi mindent végre ilyen fiatalon.
- És melyik védő ellen a legnehezebb játszani?
- Két nevet említenék: Carles Puyolt és Daniel Alvest. Szerencsére Puyol a Barcánál már régóta csapattársam, és a nyáron Alvest is leigazoltuk. Ő egy olyan játékos, aki ellen mindig nagy élvezet volt futballozni, éppen ezért, mert nagyon komoly ellenfélnek számított - igazi kihívást jelentett. Az ilyen labdarúgók elleni szereplés segít abban, hogy az ember tovább fejlődjön.
Eto'o-gólok minden mennyiségben:
- Más bajnokságok mérkőzéseit is nézi?
- Igen, figyelemmel kísérem az olasz, az angol, a német és a spanyol pontvadászatot is. Amikor csak lehet, meccseket szoktam nézni, a labdarúgás minden szempontból érdekel.
- A nyáron úgy tűnt, hogy távozik a Barcától. Szeretné valaha kipróbálni magát más bajnokságban is?
- Voltak ajánlataim, de végül úgy határoztam, hogy maradok Barcelonában, és őszintén gondolom, hogy ez volt a legjobb döntés, amit valaha is hoztam az életemben. Nem vágyom mindenképpen arra, hogy más országban is futballozzak. Az eddigi pályafutásomat Spanyolországban töltöttem, és az országot a második hazámnak tekintem. Ha máshova igazolnék, az olyan lenne, mintha a hazámat hagynám el. Boldog vagyok, és egyáltalán nem vágyom máshová.
Forrás: World Soccer