Kapus
Brad Friedel (amerikai, Blackburn Rovers, Aston Villa): Egyetlen kiemelkedő kapusteljesítmény sem akadt 2008-ban, legalábbis az értékelésünk szerint, hiszen kettőnél többször senki sem szerepelt csapatunkban - duplázóból viszont rögtön négyet is találtunk. Közülük végül azért esett Friedelre a választásunk, mert az amerikai hálóőr egyszer az év elején, egyszer pedig a végén szerepelt, míg a másik három kapus (Marco Storari, José Cevallos és Iker Casillas) egy szűkebb periódusban került be kétszer is a kiválasztottak közé.
Hátvédek
Daniel Alves (brazil, Sevilla FC, FC Barcelona): A jobbhátvédek esetében könnyű dolgunk volt, hiszen bár jó páran voltak, akik kétszer is szerepeltek a heti álomcsapatban (köztük volt Sergio Ramos, Maicon, Belletti és Glen Johnson is), de csak egyvalaki mondhatta el magáról, hogy négyszer is beválogattuk. Daniel Alves ráadásul tavasszal és ősszel is kiválóan futballozott, így nem volt kérdés, hogy ő játszik a védelem jobb oldalán.
Christian Panucci (olasz, AS Roma): A 2008-as esztendő nem a klasszikus középhátvédek éve volt, amit kiválóan jelez, hogy az ezen a poszton az éves álomcsapatunkba bekerült focisták tavaly a védelem más pontján is megfordultak. A rómaiak kiváló játékosa négy nominálása közül egyet-egyet jobb-, illetve balhátvédként szerzett, kétszer pedig középső védőt játszott - akárcsak most is.
Heiko Westermann (német, Schalke 04): A másik középhátvéd ugyancsak egy rendkívül sokoldalú futballista, hiszen Westermann az év során nem csak hogy a védelem minden posztján megfordult, hanem középpályásként is szerepelt klubjában, Mi most a hátsó alakzat tengelyében vesszük figyelembe a 2008-ban a heti álomcsapatunkban háromszor is megfordult bekket, aki a szintén háromszorosan jelölt Joleon Lescottal volt versenyben a csapatba kerülésért.
Joan Capdevila (spanyol, Villarreal): A balhátvéd pozíciójában nem történt változás a 2007-es esztendőhöz képest, maximum annyi, hogy Capdevilának nem több, hanem csak egyetlen vetélytársa volt. A szintén négy jelöléssel rendelkező Philipp Lahm inkább az ősszel, míg spanyol kollégája tavasszal villogott, viszont Capdevila egy Eb-címet is fel tudott hozni érvként maga mellett - és ez döntött.
Középpályások
Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United): A manchesteriek portugál klasszisa 2008-ban minden egyéni elismerést begyűjtött az Aranylabdától kezdve az európai Aranycipőn keresztül a Premier League legjobb játékosának járó trófeáig - és nálunk is ő volt az év futballistája. Az esztendő során ugyanis összesen nyolcszor volt ott a heti álomcsapatunkban, amit rajta kívül senki sem mondhat el magáról.
Steven Gerrard (angol, Liverpool): A Vörösök középpályása érdekesen zárta az esztendőt, hiszen december 28-án még két gólt vágott a Newcastle Unitednek, majd verekedésbe keveredett, és ezért letartóztatták. Mindez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy 2008-ban hatszor is bekerült a heti álomcsapatunkba, és ebből a szempontból csak Cristiano Ronaldo előzte meg őt - így aztán természetesen helye van az év csapatában is.
Steven Gerrard
Marek Hamsík (szlovák, Napoli): A másik középső középpályás személyének kiválasztása már sokkal nehezebben ment, elvégre öten is három jelöléssel rendelkeztek. Azonban csak egyvalaki mondhatta el magáról közülük, hogy tavasszal és ősszel is bekerült heti álomcsapatunkba, így aztán a nagyobb nevek közül (Xavi, Frank Lampard, Deco és Michael Ballack) végül a nápolyiak nagy kedvencét, Hamsíkot tettük be a gárdába.
Franck Ribéry (francia, Bayern München): A balszélső kiválasztása is egyértelmű volt, köszönhetően annak, hogy a bajorok focistája az év 52 hetéből négy alkalommal is ott volt az álomcsapatunkba. Ribérynek csak az Európa-bajnokság sikerült rosszul, ezen kívül az egész évben remekelt, és így egyetlen jelöléssel megelőzte a többnyire szintén a bal szélen bevetett Robinhót.
Csatárok
Luca Toni (olasz, Bayern München): A 2008-as évben számtalan egészen kiváló csatárteljesítménynek lehettünk szemtanúi, ám a heti álomcsapataink alapján a legjobban a müncheniek olasz csatára teljesített. Toni ötször is ott volt a kiválasztottak között, igaz, eredménye kissé "féloldalas", mert mind az öt alkalom tavasszal történt - mivel azonban ilyen sok jelölést más csatár nem tudott begyűjteni, így a gólvágónak ott a helye az év együttesében.
David Villa (spanyol, Valencia): A másik támadó kiválasztása sem okozott gondot, mert csak Villa mondhatta el magáról, hogy négyszer is ott volt az álomcsapatunkban. Ráadásul őt végképp nem lehet kiegyensúlyozatlansággal vádolni, hiszen a négy jelölése egyenletesen megoszlott az év során. Olyan klasszisok, mint Wayne Rooney, Lionel Messi, Fernando Torres vagy Sergio Agüero, csak háromszor kerültek be a hét együttesébe.