Fojtogatás, ütés, rúgás - egy csapatban az ellenséggel

Nem éppen karácsonyi hangulatban telt a 2008-as év utolsó bajnokija a Stoke Citynél, hiszen a West Ham United elleni mérkőzésen az együttes jamaicai csatára, Ricardo Fuller felpofozta csapattársát, Andy Griffint. A felek azóta állítólag kibékültek, de a sztori remek lehetőséget adott számunkra ahhoz, hogy felidézzük a hasonló eseteket.

• Tizenkilenc piros lap egy hetedosztályú spanyol bajnokin
• Pia, halálos baleset, súlyos testi sértés - börtönszünet a focikarrierben

A csapattársaknak nem kell feltétlenül jó barátoknak lenniük, ám ahhoz, hogy a pályán együtt tudjanak működni, valamilyen szinten jóban kell lenniük egymással - legalábbis optimális esetben.

A mérkőzések feszült hangulatában azonban könnyen felmehet valakiben a pumpa, és megtörténik, hogy dühét saját csapattársán próbálja meg levezetni.

Így volt ez például 1993 szeptemberében is az Everton-Liverpool derbin, ahol a hazai csapat vezető gólját a Vörösök fiatal középpályásának, Steve McManamannek a hibája előzte meg. A vendégek portása, Bruce Grobbelaar, aki sohasem a cizellált modoráról volt híres, alaposan leteremtette a mindössze 21 esztendős Maccát, aki már három évvel korábban bemutatkozott a csapatban, de azért még viszonylag rutintalannak számított.

Alighanem ez volt az oka, hogy visszaszólt a kapusnak, akinek ez végképp nem tetszett, és torkon ragadta klubtársát, majd arrébb lökte. McManaman alighanem rájött, hogy jobb a békesség, és egyszerűen csak arrébb sétált a helyszínről.

Bruce Grobbelaar, a '80-as-'90-es évek Jens Lehmannja

Ennél nagyobb visszhangot kapott az a bő két évvel későbbi történet, amikor nemzetközi kupamérkőzésen verekedett össze két csapattárs. A Bajnokok Ligája 1995-96-os kiírásában az angol bajnok Blackburn Rovers csalódást okozott, a csoportjából sem jutott tovább, és hogy a csapaton belül milyen rossz volt a hangulat, azt a Szpartak Moszkva elleni idegenbeli találkozón történtek is bizonyították.

Az oroszok percekkel a lefújás előtt 3-0-ra vezettek, tehát már minden eldőlt, amikor a Rovers angol válogatott balhátvédje, Graeme le Saux olyan nagy vehemenciával ment egy labdáért az oldalvonal mellett, hogy saját csapattársát, David Battyt is fellökte. A marcona középpályásnak nem tetszett a dolog, "beszólt" Le Saux-nak, aki erre ököllel válaszolt (el is tört a kézfejében egy csontot), majd egy kicsit megszorongatták egymás torkát is, mire a többiek szétválasztották őket. Batty a következő idényt már a Newcastle Unitednél kezdte...

És ha már a Szarkáknál tartunk, az utóbbi évek legemlékezetesebb bunyójára éppen a newcastle-i egyesületnél került sor. A gárda 2005 áprilisában az Aston Villa ellen lépett pályára, de nem ment valami jól a játék az együttesnek, hiszen a birminghamiek kevéssel a lefújás előtt már 3-0-ra vezettek. A három pont sorsa tehát eldőlt, ám a csapat középpályása, Lee Bowyer mégis úgy gondolta, hogy Kieron Dyernek neki kellett volna passzolnia ahelyett, hogy előreíveli a csatárok felé.

A Szarkák drukkerei sok mindent megéltek az utóbbi években, de itt ők sem hittek a szemüknek

Miközben a kamerák arra figyeltek, hogy a labda merre száll, az egyébként is balhés focistának számító Bowyer ököllel támadt Dyerre, aki nem maradt adósa, és pazar kis verekedésbe kezdtek - aminek a Villa futballistája, Gareth Barry vetett véget úgy, hogy elráncigálta onnan Dyert. A mérkőzés játékvezetője, Barry Knight mindenesetre mindkettőjüket kiállította, és később Bowyernek bíróság előtt is felelnie kellett tettéért. Az eset érdekessége, hogy a főszereplők ma is klubtársak, igaz, már nem Newcastle-ban, hanem a West Ham Unitedben futballoznak.

Persze ne gondoljuk, hogy csak Angliában esnek ilyen könnyen egymásnak a csapattársak, akadt erre példa Olasz- és Németországban is. A Serie A-ban 1996 novemberében jegyeztek fel hasonló esetet, amikor is az Udinese az Atalanta otthonába látogatott. A második félidőben az udineiek tíz főre fogyatkoztak, amikor a játékvezető kiállította védőjüket, Giovanni Biát - aki megütötte csapattársát, Fabio Rossittót. Rossitto egy pontatlan átadást követően beszólt Biának, ő pedig rossz néven vette az édesanyja emlegetését... A felek rögtön a lefújást követően tisztázták a dolgot, de azért nem úszták meg pénzbüntetés nélkül.

Ami a Bundesligát illeti, itt egy kapus, jelesül Jens Lehmann volt a "hunyó". Az ideges természetű hálóőr 2003 februárjában a Borussia Dortmund színeiben volt klubja, a Schalke 04 elleni rangadón a BVB brazil csatárára, Márcio Amorosóra támadt rá, ráadásul egy olyan szituációban, amikor a dortmundiak következhettek volna szabadrúgással. A dolog következménye az lett, hogy Lehmann piros lapot kapott, amivel igencsak nehéz helyzetbe hozta a gárdát.

Jellemző volt, hogy miközben a portás lefelé ballagott, a csapatkapitány Stefan Reuter valósággal ordibált vele, miközben páran a teljesen értetlenül bámuló Amorosót próbálták vigasztalni - akit pár héttel korábban még azért hordtak le, mert a Hertha ellen az általa elveszített labda nyomán kapott gólt a csapat.

Az ilyen összetűzések az edzéseken valószínűleg gyakoriabbak, mint a mérkőzéseken, ám a tréningeken történtek csak ritkán kerülnek nyilvánosságra. Persze azért ilyenre is akad példa: 1998-ban például az összes sporthíradót bejárta az a felvétel, amely a West Ham United edzésén történteket örökítette meg.

Az egymás közötti játék során az erőszakos játékstílusáról ismert csatár, John Hartson kicsit keményebben lépett oda az izraeli Eyal Berkowitznak, aki a földre került, majd miközben próbált felkelni, Hartson felé ütött. A walesi ezt alighanem agressziónak vélte, és válaszként Berkowitz felé rúgott, telibe találva annak arcát. Pechjére egy forgatócsoport éppen dolgozott, és rögzítette az esetet. A csatár később elnézést kért Berkowitztól, és elismerte, hogy a pillanat hevében rosszul döntött - a két játékos azóta is jóban van egymással.

A Wenger-éra előtt két évet az Arsenalban is lehúzó, viking óriásra hasonlító walesi nem tartozik a mókás játékosok közé

A pletykák szerint ugyanez nem mondható el a svéd válogatott két korábbi oszlopos tagjáról, Olof Mellbergről és Fredrik Ljungbergől - ami már csak azért is érdekes, mert ők közel 70 találkozón szerepeltek együtt a háromkoronások színeiben. Mind a ketten tagjai voltak a 2002-es vébére utazott keretnek is, és a torna előtt az egyik nyilvános edzésen konfliktusuk kisebb kézitusába ment át. Történt, hogy Mellberg az egymás elleni játék során meglehetősen keményen lépett oda Ljungbergnek, aki ezt zokon vette, és nekiugrott játékostársának.

Szerencsére a többiek gyorsan szétválasztották őket, és az első két csoportmeccsen mindketten ott voltak a kezdő tizenegyben. Állítólag egyébként négy évvel később, a 2006-os vébé idején is kis híján egymásnak estek a Trinidad és Tobago elleni találkozót követően, de erről az afférről nem készült felvétel.

Az ember azt gondolná, hogy a hűvös északiak nem, pedig de

Nem úgy arról az esetről, ami 2006 augusztusában a Real Madrid edzésén történt. Abban semmi meglepő nincsen, hogy a jelenet egyik főszereplője a dán középpályás, Thomas Gravesen volt, hiszen ő amolyan "nehézfiúnak" számít labdarúgó-körökben, az viszont már váratlanabb fejlemény, hogy a kopasz futballista a brazil Robinhóval került összetűzésbe. A felvételen már csak annyi látszik, hogy Gravesen megpróbálja megütni az apró termetű támadót, de a dán váltig állítja, hogy először Robinho támadott. Miután persze Gravesen rendkívül keményen odalépett neki... A középpályás mindenesetre ezt követően nem sokáig maradt a királyi gárdánál, hiszen eladták a Celticnek.

Tessék, még egy skandináv

Természetesen a magyar bajnokság sem maradhat ki a sorból, ráadásul a történet nem is olyan régi. A főszereplők a Siófok játékosai, László András és a kameruni Edouard Ndjodo voltak, akik novemberben, az egyik edzésen szólalkoztak össze. Már a tréning kezdetén is feszült volt a hangulat, mivel a Sonka becenévre hallgató balhátvédnek nem tetszett, hogy afrikai klubtársa egy fogpiszkálóval a szájában ment ki a pályára.

Az edzés során aztán Ndjodo a tőle megszokottnál is agresszívabban futballozott, mire László tett egy nem túl szalonképes, és nyomdafestéket semmiképpen sem tűrő megjegyzést a felmenőire (elmondása szerint beérte a családtagok említésével, és semmiféle rasszista kijelentést nem tett), mire a kameruni csatár nemes egyszerűséggel lefejelte. Az orrtörést szenvedett László feljelentést fontolgatott, de végül letett erről, és azóta állítólag szent a béke kettejük között.

www.infosport-focivilag.hu