Igazi focistákból tojáslabda-rúgók

Az Egyesült Államokban a futball szó teljesen mást jelent, mint Európában, hiszen a tengerentúlon erről mindenki a nálunk csak amerikaifutballnak nevezett sportágra asszociál. Az arrafelé leginkább soccernek nevezett, "európai" futballból nem nagyon van átmenet az amerikaiba, de azért ismerünk egy-két labdarúgót, aki mindkét sportágban magas szintre jutott.

• A tojásfoci pasaréti úttörője: Pete Gogolak

A labdarúgás és az amerikaifutball között a legszorosabb kapcsolódást a rúgójátékosok jelentik, és hogy ez így alakult, abban egy magyar származású sportolónak is nagy szerepe van.

Az Egyesült Államokban ugyanis egészen az 1960-as évek közepéig a rúgók a lábfejük első részével, szinte lábujjal látták el a feladatukat - amíg Pete Gogolak, azaz Gogolák Péter ismert nem lett. A Budapesten született sportoló 1956 után, tizenévesen került az Államokba, és tanulmányai alatt természetesen ő is kipróbálta magát a legnépszerűbb amerikai sportágban.

Ő azonban máshogy rúgott bele a labdába, mint ahogyan arrafelé megszokták: Gogolak gyerekként természetesen focizott, így ennek megfelelően a pontosabb célzás érdekében rüszttel rúgta meg a tojás alakú játékszert. Nem meglepő, hogy a csodájára jártak, 1964-ben le is igazolta a Buffalo Bills, és stílusával iskolát teremtett: ma valamennyi rúgójátékos a "soccer-stílust" képviseli.

Mindez alapján azt gondolhatnánk, hogy az amerikaifutballban ezt követően igyekeztek olyan sportolókat keresni erre a speciális feladatra, akik a soccerben sikeresek voltak, de mindezidáig csak két sportember mondhatja el magáról, hogy eredményes európai karriert követően az USA-ban is hasonló szinten teljesítettek.

Érdekes módon mindketten osztrákok, ami annak köszönhető, hogy 1971-ben a Dallas Cowboys edzője, Tom Landry éppen Bécsbe utazott annak érdekében, hogy rúgójátékost keressen az európai futballból. Az idő tájt játszott a Rapid Wienben Toni Fritsch, aki még 1965-ben azzal szerzett hírnevet magának, hogy az osztrák válogatott színeiben két gólt szerzett Anglia ellen a Wembleyben.

Fritsch 1971-ben még csak 26 esztendős volt, de úgy érezte, hogy érdemes belevágnia a nagy kalandba, így elfogadta a Dallas ajánlatát - amivel mindkét fél jól járt. A volt osztrák válogatott futballista ugyanis már a következő évben Super Bowlt nyert, majd egészen 1982-ig szerepelt az NFL-ben.

Nem is akárhogyan: 1980-ban a Pro Bowlon is pályára léphetett, és azt a rekordját, hogy 13 egymást követő playoff-meccsen mezőnygólt ért el, csak tavaly sikerült megdöntenie Adam Vinatierinek.

Fritsch példáját követve egy évvel később a New Orleans Saints is Ausztriában keresett rúgójátékost. A kiválasztott a Wiener SC hátvédje, Toni Linhart lett, aki szintén viselte az osztrák válogatott mezét. A váltás neki is bejött, igaz, legnagyobb sikereit nem New Orleansban, hanem a Baltimore Colts színeiben érte el, ahol 1974 és 1979 között szerepelt, és ez idő alatt kétszer is beválasztották a Pro Bowl résztvevői közé.

A két osztrákot azonban nem követték újabb európai futballisták, és az NFL-ben azóta sem kapott szerződést olyan sportoló, akinek sikerült volna váltania a két sportág között. A legközelebb ehhez még a sokszoros amerikai válogatott kapus, Tony Meola állt, akit az 1994-es világbajnokságot követően a New York Jets tesztelt, mint rúgójátékost.

A klub azonban végül nem ajánlott neki szerződést, így Meola maradt a soccernél, és egészen 2006-ig folytatta pályafutását az akkor indult MLS-ben.

A két sportág kapcsolata akkor vált szorosabbá, amikor 1991-ben megindult az NFL európai "kistestvére", először World League of American Football néven, majd 1995-től NFL Europe-ként. A ligában szereplők többsége amerikai volt, azonban a szabályok értelmében minden csapatban meghatározott számú "hazai" játékost is alkalmazni kellett, ezért a klubok nagy része ehhez úgy próbált alkalmazkodni, hogy a rúgójátékosokat labdarúgók közül toborozta.

Így lett például a Barcelona Dragons játékosa Jesús Angoy, aki korábban az FC Barcelonának volt a kapusa - igaz, többnyire csak a harmadik számú hálóőr volt a Johan Cruyff-féle Dream Teamben Andoni Zubizarreta és Carles Busquets (a katalánokat jelenleg erősítő Sergio Busquets édesapja) mögött. Angoy még ma is játszik, mégpedig Olaszországban, a Bergamo Lions együttesében.

• 2009: A Pittsburgh Steelers nyerte a Super Bowlt

Az Amsterdam Admiralsnél szintén egy volt profi futballistát szerződtettek erre a posztra Silvio Diliberto személyében, aki a Sparta Rotterdam, a Rodában és a Haarlem színeiben több, mint száz bajnokin játszott a holland élvonalban.

Az angoloknak akkor egy igazi klasszist sikerült megnyerniük, a London Monarchs csapatában ugyanis egy ideig az ötszörös angol válogatott csatár, Clive Allen rúgta a labdát. A támadó egykoron elsősorban a Tottenham Hotspur színeiben szerzett magának hírnevet, de volt a Chelsea játékosa is, az amerikaifutballban pedig nem tartott sokáig a karrierje.

Egy év után visszatért korábbi sportágához, és az edzői képesítést megszerezve a Spurs utánpótlásánál dolgozott, jelenleg pedig szakkommentátorként tevékenykedik.

Az európai országok közül az amerikaifutball Németországban örvendett a legnagyobb népszerűségnek, az NFL Europe 1997-es megszűnésekor a hat csapatból öt német volt. A Rhein Fire kétszer is megnyerte a sorozatot, és a csapat rúgójátékosa mindkét alkalommal az egykori legendás támadó, Manfred Burgsmüller volt.

A háromszoros válogatott csatár a Borussia Dortmundból, illetve a Werder Bremenből lehet ismert, és karrierje során 213 gólt ért el a Bundesligában, amivel harmadik a bajnokság örökranglistáján. Visszavonulását követően a Fire egy másik volt labdarúgót szerződtetett Ingo Anderbrügge személyében, akire elsősorban a Schalke 04-ből emlékezhetünk.

A Berlin Thunder csapatában pedig1999 és 2003 között a Hertha BSC egykori kiválósága, Axel Kruse rúgta a labdát - és ő is kétszer nyerte meg az NFL Europe küzdelmeit.