Baggio és Romário mintájára búcsúzhat Maldini

Könnyen lehet, hogy az AC Milan veterán védője, Paolo Maldini hét év után ismét meghívót kap a válogatottba, hiszen Olaszországban kisebb kampány indult annak érdekében, hogy a 40 éves játékos egy utolsó fellépéssel búcsúzhasson el a nemzeti csapattól. A búcsúmérkőzés fogalma nem számít újdonságnak a labdarúgásban, az azonban ritkán fordul elő, hogy egy focista egy hivatalos, nemzetek közötti találkozón köszönjön el a válogatottságtól.

A búcsúmérkőzéseket legtöbbször amolyan gálaelőadásként rendezik, általában olyankor, ha az adott futballista már befejezte profi pályfutását, vagy legalábbis bejelentette a visszavonulását. Oliver Kahn például tavaly egy Bayern München-Németország találkozón köszönt el a sportágtól, de emlékezhetünk Diego Maradona búcsújára is, amelyet 2001 novemberében rendeztek a világválogatott és az argentin nemzeti csapat közreműködésével. Meglehetősen ritka, hogy egy focista hivatalos búcsúztatót kapjon hazája szövetségétől, vagyis már eleve úgy hívják meg a keretbe, hogy mindenki tisztában van vele: a játékos azon az összecsapáson búcsúzik a válogatottságtól.

Olaszországban ehhez hasonló eset csak egyetlen labdarúgóval fordult elő az elmúlt években, igaz, nem akármilyen játékosról volt szó. A válogatottat az 1994-es vébén egészen a döntőig vezető Roberto Baggio 1999 márciusát követően egyszer sem kapott meghívót a nemzeti csapatba, pedig még a 2002-es világbajnokság előtt is sokan győzködték az akkori szakvezetőt, Giovanni Trapattonit, hogy a sokadvirágzását élő támadót nevezze a tornára. Trapattoni azonban ki sem próbálta Baggiót a csapatában, így aztán kisebbfajta meglepetést okozott, amikor a kapitány 2004 áprilisában kijelentette: a spanyolok elleni barátságos mérkőzésen az akkor a Bresciában futballozó focistának is meghívót küld. Baggióról akkor már köztudott volt, hogy az idény végén befejezi pályafutását, és Trapattoni is hangsúlyozta, hogy a meccset amolyan búcsúajándéknak tekinti - ezzel együtt a támadó 87 percen keresztül a pályán volt. Ez volt az 56. mérkőzése címeres mezben - az 55. találkozóját több mint öt évvel korában játszotta a a válogatottban.

Nem kellett ilyen sokat várnia a búcsúra az amerikai kapusnak, Tony Meolának, aki 2002 májusában 99-edszer szerepelt a válogatottban, ám sokáig úgy tűnt, hogy hiába vár a századik alkalomra. Bár a keret tagja volt a 2002-es világbajnokságon is, de csak harmadik számú kapusként számoltak vele Kasey Keller és Brad Friedel mögött, később pedig Tim Howard is megelőzte a rangsorban. A szövetségi kapitány, Bruce Arena azonban 2006 áprilisában úgy ítélte meg, hogy Meola megérdemli a jubileumot, és meghívta a Jamaica elleni barátságos mérkőzésre a kapust, aki akkoriban a Red Bull New Yorkban védett. Meola végig is játszotta a meccset, de már előtte bejelentette: ez lesz az utolsó találkozója a válogatottban.

A legendás brazil támadó, Romáriót szintén hivatalos, nemzetek közötti mérkőzésen búcsúztatták el, a 2005. április 27-én rendezett Guatemala elleni összecsapásnak más célja nem is nagyon volt a csatár ünneplésén kívül: a braziloknál csak otthon futballozó labdarúgók léptek pályára, jó páran ezen a meccsen debütáltak a válogatottban, és azóta sem kerültek újra a közelébe. A találkozón Romário - aki már négy éve nem játszott a válogatottban - megkapta a csapatkapitányi karszalagot, és még egy gólt is sikerült rúgatni vele.

A búcsúgól végül összejött Szavo Milosevicnek is, pedig a szerb csatár mindent elkövetett azért, hogy ne sikerüljön. Milosevic a válogatottban 1994-ben még Jugoszlávia csapatában debütált, majd Szerbia és Montenegró együttesével a 2006-os vébén már a 100. válogatottságát ünnepelhette, a torna után azonban lemondott a válogatottságról. Ugyanakkor nagyon bántotta, hogy az önálló Szerbia képviseletében egyszer sem lépett pályára, így aztán tavaly novemberben a szövetség úgy gondolta, hogy megjutalmazza a focistát. Radomir Antic szövetségi kapitány novemberben meghívta az orosz Rubin Kazannyal bajnokságot nyert csatárt a Bulgária elleni barátságos meccsre, és a kezdők közé is jelölte. A társak két tizenegyest is kiharcoltak annak érdekében, hogy góllal búcsúzhasson, de Milosevic mind a két büntetőt kihagyta, hogy aztán akcióból kétszer is betaláljon, és a közönség vastapsa közepette cseréljék le a második találatot követően a 35. percben.

www.infosport-focivilag.hu