Szívügyük a futball, avagy halál a kispadon

Az edzői hivatás nem számít nyugdíjas állásnak, és itt nem csak arra gondolunk, hogy egy-egy rosszabb eredmény után a szakember könnyen munka nélkül maradhat. Az óriási stressz bizony gyakran egészségügyi problémákat okoz, a legfrissebb példa a Newcastle United edzőjének, Joe Kinnearnek az esete, akit nemrégiben kórházba kellett szállítani egy mérkőzés előtt. Hasonló kényszerszünetet kellett tartania korábban Johan Cruyffnak vagy éppen Gérard Houllier-nek is, és sajnálatos módon nem egy edző a kispadon lelte a halálát.

Joe Kinnear február 7-én, pár órával a West Bromwich Albion elleni bajnoki előtt lett rosszul, és természetesen rögtön kórházba szállították - a találkozón asszisztense, Chris Houghton irányította a Newcastle Unitedet.

A 62 esztendős szakvezetőről a vizsgálatok során kiderült, hogy bypass-műtétre van szüksége, és emiatt legalább hat hetet kell kihagynia. A menedzsernek ráadásul nem először voltak hasonló egészségügyi problémái: 1999 márciusában a Wimbledon edzőjeként a Sheffield Wednesday elleni bajnokit megelőzően kapott szívrohamot.

Szerencsére az esetnek nem lett komolyabb következménye, de Kinnear ezután két éven keresztül nem vállalt szerepelt a futballban. 2001-ben aztán visszatért a sportágba, de 2004 és 2008 között, amíg a Newcastle-nál ki nem nevezték, megint csak távol maradt a kispadok világától - amivel alighanem jót tett az egészségének.

Nem ő az egyetlen szakember, aki szívműtét ide vagy oda, nem tudta otthagyni a futballt. Johan Cruyff például alig négy hónapot hagyott ki azt követően, hogy 1991 februárjában meg kellett műteni a szívét. A holland edző akkoriban az FC Barcelonát irányította, és láncdohányosként még a kispadon sem hagyta abba a pöfékelést, újabb rizikófaktorral terhelve a stressztől amúgy sem mentes életét.

Amíg ő a kórházban feküdt, addig asszisztense, Carles Rexach vezette a csapatot, mégpedig remekül. Jellemző példa, hogy amikor a katalánok 1991 márciusában Hriszto Sztoicskov mesternégyesével idegenben verték 6-0-ra az Athletic Bilbaót, Rexach azt üzente a kórházba Cruyffnak: "Ne aggódj, Johan, a gépezet tökéletesen működik".

Így is volt: a Barca végül tízpontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot az Atlético Madrid előtt, és a KEK-ben is bejutott a fináléba, ahol ugyan kikapott a Manchester Unitedtől, ám a bajnoki aranyérem mindent feledtetett - megszületett a Dream Team, amely a következő idényben már Cruyff irányítása alatt lett Európa legjobb csapata. A holland edző pedig leszokott a cigiről, és innentől kezdve már nyalókával a szájában ült a kispadon.

Egy 1991-es kép Cruyffról, kivételesen cigi és nyalóka nélkül

Gérard Houllier viszont sokak szerint soha nem volt már a régi szívműtétjét követően. A francia szakember a Liverpool mestere volt, amikor 2001 októberében, a Leeds United elleni rangadó szünetében mellkasi fájdalmakra panaszkodott. Természetesen azonnal kórházba vitték, ahol aztán kiderült, hogy életmentő szívműtétre van szüksége.

A beavatkozás, amelynek során az aortáját preparálták, közel 11 órán keresztül tartott (!), és nem lehetett tudni, hogy egyáltalán visszatérhet-e a kispadra. Távollétében a Vörösöket asszisztense, a klub korábbi futballistája, Phil Thompson irányította, mégpedig egészen kiválóan, hiszen ott tartotta a csapatot a Premier League élmezőnyében - a szezon végére visszatért Houllier-vel pedig a gárda ezüstérmes lett, amit azóta sem tudott megismételni.

A Liverpoolnál nem Houllier volt az első edző, akinek szívműtét miatt kellett kihagynia néhány mérkőzést. Graeme Sounesst az 1992-es FA-kupa-elődöntőt követően kellett megoperálni: a Portsmouth elleni összecsapáson Souness szervezete nem nagyon bírta az izgalmakat.

Az újrajátszás során nem ő, hanem Ronnie Moran ült a kispadon, akárcsak a szezon utolsó hét bajnokiján, de a Sunderland elleni fináléban már ismét Souness "meccselt". A skót edző 1994-ig maradt a Vörösöknél, majd később dolgozott a Galatasaraynál, a Southamptonnál, a Torinónál, a Benficánál, a Blackburn Roversnél és a Newcastle Unitednél is.

Sajnos azonban nem mindenki járt ilyen szerencsésen, olyan edzők is voltak a sportág történetében, akik a kispadon lelték halálukat. Az egykori Aranycsapat legendás tagja, Lóránt Gyula is így fejezte be életét: az edzői pályafutása nagy részét Németországban töltött (dolgozott a Kaiserslauternnél, a Bayern Münchennél és az Eintracht Frankfurtnál is) szakember 1981-ben a görög PAOK Szalonikit irányította.

Lóránt Gyulának az élete volt a futball, a halál is a kispadon érte

Az Olympiakosz elleni rangadó 76. percében, amikor csapata nagy helyzetet hagyott ki, egyszer csak összecsuklott a kispadon, és többé már nem tért magához: szívrohamot kapott.

Hasonló körülmények között hunyt el a minden idők legjobb skót edzőjének tartott Jock Stein, aki tíz bajnoki címet nyert a Celtic-kel, és 1967-ben a BEK-et is elhódította a csapattal. 1978-ban aztán átvette a válogatott irányítását, és a nemzeti együttest kivezette az 1982-es, majd az 1986-os világbajnokságra is - utóbbin azonban már nem ülhetett le a kispadra.

A sorsdöntő, Wales elleni selejtezőn csapatának döntetlenre volt szüksége a kvalifikációhoz, de a hazaiak 1-0-ra vezettek, amikor nyolc perccel a lefújás előtt Skócia tizenegyeshez jutott. David Cooper értékesítette a büntetőt, és miközben az egész Ninian Park döbbent csendben ült, a mérkőzést a játékoskijáróból néző Stein egyszer csak összeesett. A szíve nem bírta az izgalmakat.

www.infosport-focivilag.hu