A jelszó a régi a Realnál: védőt igazolni a gyengeség jele

Florentino Pérez alighogy visszatért a Real Madrid elnöki székébe, máris elérte, hogy szinte kizárólag az ő csapatáról szóljanak a sportmédiumok vezető hírei. Messze még a 2009/10-es szezon kezdete, ám egyelőre úgy tűnik, az építési vállalkozó nem tanult a 2000 és 2006 közötti időszakból: az alapokkal nem sokat törődik, a homlokzat viszont tele van csillogó díszekkel. Kakát és Cristiano Ronaldót hatalmas összegekért már szerződtette a Real, de a két világklasszis önmagában nem garancia egy Bajnokok Ligája-győzelemre.

• Nincs egyedül a pazarlással a Real Madrid

A Real újjáépítésének kiindulópontja ezúttal Barcelonában található. A katalánok idén mindent vittek, technikás, rövidpasszos, labdabirtoklásra épülő játékukkal bajnokságot, Király-kupát és Bajnokok Ligáját nyertek. Messi, Iniesta, Xavi, Eto'o és a többiek ellenállhatatlan játéka még a Real-híveket is lenyűgözte (a legfanatikusabbak kivételével). A régi-új madridi elnököt mindenesetre egyértelműen megérintette a katalán csodacsapat, legalábbis erre utal, hogy valami hasonló stílust kért az érkezése napján kinevezett új edzőtől, a Juande Ramost váltó Manuel Pellegrinitől.

"Sokat dolgozó, kiegyensúlyozott edző, aki mindig labdatartásra és elegáns futballra törekszik" - jellemezte a chilei szakembert székfoglaló beszédében Pérez.

Miből építkezik Pellegrini?

A Real Madrid hazai színtéren eddig sem állt rosszul: két bajnoki cím után egy biztos második helyet gyűjtött be a nemrég lezárult szezonban, tavasszal produkált egy 18 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot (17 győzelem, 1 döntetlen), ami rekordnak számít a klub történetében. A BL-ben viszont sorozatban ötödször esett ki a csapat a nyolcaddöntőben, azaz fél évtizede elérhetetlen messzeségben van a Madridtól a legértékesebb trófea. A Primera Divisiónban 18-ból 17 találkozót begyűrő fővárosiak a BL csoportkörében oda-vissza kikaptak a másodosztályból 2007 nyarán visszakecmergő Juventustól.

A Barcelona csillogása bizonyára tetszett Péreznek, a Juventus hatékony játéka viszont látszólag hidegen hagyta. Pedig a legmagasabb szinten a stabil védekezés legalább annyira kulcskérdés, mint a hatékony támadósor, ahogy az már többször is bebizonyosodott az utóbbi években, a legmeggyőzőbben talán éppen a Pérez által összevásárolt, galaktikusnak nevezett Real esetében.

Ramos csapatában viszonylag biztos lábakon állt a védelem, legalábbis a spanyol mezőnyben: abban a bizonyos 18 meccses bajnoki sorozatban 12 találkozón gólt sem kapott a Real, ami kiváló hátvédsort sejtet, még akkor is, ha Fabio Cannavarót és Gabriel Heinzét számos kritika érte a szurkolók részéről.

Igaz, a fajsúlyosabb ellenfeleknek már nem okozott gondot eljutni Casillas hálójáig. A Barcelona összesen nyolc, a Liverpool öt gólt vágott a Realnak, míg Torinóban a komplett kezdőcsapatát nélkülöző Juventus is le tudta győzni a spanyolokat. Emlegethetnénk persze az évi végi összeomlását is: a Barca elleni 2-6 után újabb négy zakó következett, 11 kapott góllal.

Márpedig a védelem csak gyengült a szezon vége óta: Cannavaro távozott a Juventushoz, és várhatóan erre a sorsra jut majd Heinze is. Egy ideig a Liverpool védekező középpályása, Javier Mascherano érkezéséről szóltak a hírek, ám Pérez székfoglalója óta - a már megszerzett Kaká és C. Ronaldo mellett - Forlán, Ribéry és David Villa leigazolása került napirendre.

Manuel Pellegrini

Az 55 esztendős trénernek saját bevallása szerint már 23 éve, edzői pályafutása kezdetén a Real Madrid kispadja lebegett a szeme előtt. Az álom beteljesült: különböző dél-amerikai munkák, majd a Villarrealnál eltöltött öt év után négymillió euróért szerződtette a fővárosi klub. Pellegrini legnagyobb sikerét 2006-ban érte el, mikor Bajnokok Ligája-elődöntőbe vezette a Villarrealt.

"Védőt igazolni a gyengeség jele" - hangzott az elnök emlékezetes válasza.

Nem sokat ért a legfontosabb láncszem

Pérez első korszaka hat éven át tartott, az első időkben egy megörökölt csapattal címeket nyert az elnök (két bajnokság, egy BL), ám Makelele eladása és a hátsó alakzat tatarozásának elmulasztása után három üres év következett - a leghosszabb vesszőfutás a Madrid elmúlt ötven évében.

A vállalkozó akkoriban építgette álomcsapatát, minden évebn aranylabdások érkeztek, de az igazolási politikában szakmailkag kevés következetesség volt felfedezhető. Elsőként Luis Figo érkezett, a portugált ráadásul éppen a Barcelonában csábította el az elnök, tovább mélyítve a katalán drukkerek Madrid iránt táplált ellenszenvét. Figo kiválóan passzolt a csapatba, elnyerte az Aranylabdát is, nagyban hozzájárult a Pérez-éra sikeres indulásához.

A következő évben aztán rekordösszegért érkezett Zinedine Zidane, az ezredforduló legmeghatározóbb futballistája. Sokan már akkor fanyalogni kezdtek, mondván, két ilyen klasszis sok a csapatba, de Vicente del Bosque edzőnek sikerült összhangot teremtenie közöttük - és nem utolsó sorban az együttes tagja volt még Claude Makelele, aki akkoriban a világ egyik legjobb védekező középpályásának számított. Del Bosque többször hangsúlyozta a francia szerepét, egy alkalommal kijelentve: Makelele nem a legjobb, de a legfontosabb játékosa a Real Madridnak. Pérez elengedte a füle mellett a megjegyzést, majd mikor az önérzetes középpályás a legnagyobb sztároknak jutó fizetést követelte magának, gondolkodás nélkül elengedte őt.

Pérezt nem zavarja a felhajtás

Zidane-nal még BL-t nyert a Real, majd érkezett Ronaldo, ez az igazolás pedig már erősen megosztotta a drukkereket. Nem elsősorban a brazil csatár roppant sérülékenysége zavarta őket, hanem az, hogy a helyéről Pérez eladta Morientest a Monacónak. A BL-ben később éppen a spanyol támadó gólja ejtette ki a Realt, megakadályozva, hogy a címvédő zsinórban harmadszor is bejusson a sorozat döntőjébe.

Ronaldónak azért akadtak szép pillanatai: öt szezont töltött a Real Madridban, első három évében rendre húsznál több bajnoki gólt szerzett. Később azonban kezdett kirajzolódni a tendencia, miszerint ami elég a Primera Divisiónban, az már kevés a Bajnokok Ligájában. A Fenomén utolsó három realos idényében összesen öt BL-találatig jutott.

Tanulni a múlt hibáiból

Eddig tartottak a sikeres - vagy legalábbis védhető - igazolások, kudarcból viszont számtalan akadt szakmai vonalon. Makelele és Morientes távozása sem volt a csapat hasznára, a Mallorcának kölcsönadott Eto'o pedig szinte könyörgött, hogy visszatérhessen a Realhoz. Az elnöknek azonban nem kellett, így a kameruni a Barcelonával lett bajnok, csak az utolsó fordulóban csúszva le a gólkirályi címről. (A támadó és a Real viszonyát kiválóan jellemzi a Madridba érkezéséről szóló anekdota: Eto'o 15 évesen írt alá a csapathoz, ám mikor leszállt a Barajas-reptéren, a klubtól nem várta senki. Eto'o megállította az első afrikait, aki aztán elvezette a stadionhoz.)

Eto'o mellett Ronaldinhóról is könnyű szívvel lemondott a Real, korabeli sajtóhírek szerint részint azért, mert a brazil irányító "ronda", így alacsony reklámértékkel bír. Nem kellett a hátvéd Gabriel Milito sem, az argentinnál sérülésveszélyt jelzett az orvosi vizsgálat, ehhez képest négy éven át 138 mérkőzést játszott a Zaragozában, méghozzá olyan színvonalon, hogy lecsapott rá a Barcelona. A felsoroltak mellett Esteban Cambiassót, Makelele méltó utódát sem akarta megtartani a Real, helyette eladta az Internek a védekező középpályást, aki így - miután 2005-ben a csapat legjobbjának választották - a milánióiakkal nyert zsinórban négy bajnoki aranyérmet. Ha csak a veszteségeket nézzük, egy fél csapatra való világklasszist látunk - többségüknek pusztán annyi volt a hibája, hogy potenciális Madridba érkezésük idején még nem számítottak elég nagy sztárnak.

Milito tehát sérülésveszély miatt nem kellett, helyette sérülten érkezett Jonathan Woodgate 20 millió euróért. Nem sima bokaficamról beszélünk: a térdszalag-szakadásból gyógyulgató angol első szezonjában egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára. Az új idényben debütáló meccsén öngólt rúgott és kiállították, majd további nyolc fellépés után távozott Madridból, noha négyéves szerződést kötöttek vele. Michael Owent ugyancsak sérülékenységének ismeretében igazolta le Pérez, az aranylabdás csatár ráadásul egészségesen is a cserepadon üldögélt. Mikor pályára léphetett, jól teljesített, mellőzött játékosként 13 gólig jutott, de egy év után tőle is megvált a Real Madrid.

Összességében az első Pérez-korszak meglehetősen szélsőségesen alakult. Az első évek fényes sikerei után nyomokban sem lehetett találni megalapozottságot, szakmaiságot és ésszerűséget klubvezetés döntéseiben: a csapatot BL-győzelemre vezető Vicente del Bosque kirúgása után Pérez két és fél alatt öt edzőt fogyasztott el, a galaktikusoknak nevezett sztárjátékosokkal viszont állítólag túlságosan is baráti kapcsolatot ápolt, ami nemcsak az együttes morális széteséséhez, de a klub történetek egyik legeredménytelenebb szakaszához is vezetett.

Pérez még elnökjelöltként az év az elején azt mondta: tanult a múlt hibáiból, és ha ismét megválasztják, nagyobb mozgásteret hagy majd a csapat vezetőedzőjének a játékoskeret összeállításában. Hogy Kaká és Cristiano Ronaldo Pellegrini kívánságára igazolta-e le a Real, afelől ugyan lehetnek erős kétségeink, ám a chilei szakvezető bizonyára boldog, hogy ilyen zseniális labdarúgók kerültek a keze alá. Igazán nyugodtan azonban akkor láthatna munkához, ha a védelmet is sikerülne legalább fele annyira megerősíteni, mint a támadó részleget.

Milyen lesz az új Real?

Márpedig védőkről egyelőre most sem szól a fáma Madridban. Cristiano Ronaldo ugyan a középpályán is bevethető, de ez nem sokat segít majd a védelemnek - Manchesterben Wayne Rooneyt tartják a portugál távozásának egyetlen győztesének, mivel az angol csatárnak ezzel kevesebbet kell majd hátrafelé figyelnie, helyette kötetlenebbül játszhat elöl.

Persze az együttes stabilizálása házon belülről is megoldható. Ha Pérez valóban odafigyelt a Barcelonára, akkor nem csak Henry és Messi góljait vette észre, hanem azt is, hogy Valdés, Puyol, Xavi, Iniesta vagy Piqué személyében számos saját nevelésű játékos szerepel a csapatban.

Kaká és Ronaldo érkezésének árnyékában pedig történtek valóban kevésbé szenzációs, de említésre méltó események is a Bernabéuban. A Real Madrid június 13-án megnyerte az U18-as klubvilágbajnokságot, a döntőben éppen a Barcelonát győzve le 2-1-re. A 16 csapatos tornát első európaiként megnyerő együttesben alighanem pályára lépett néhány tehetséges hátvéd is.

A Real idei felkészülése Észak-Amerikában kezdődik. A madridiak Augusztus 7-én Kanadában lépnek fel a Toronto FC ellen, 9-én pedig az egyesült államokbeli DC Uniteddel találkoznak Washingtonban.