Edzőnek születni kell

Az FC Fehérvár ügyvezető igazgatója, Berzi Sándor szerint félreértették Mezey György szavait, a hazai edzőképzés fő letéteményese ugyanis kizárólag a székesfehérvári csapatra, nem pedig az egész magyar futballra gondolt, amikor azt mondta: ide külföldi edző kell. Akárhogyan is, a sportmédiumokban élénk vita indult a sportigazgató kijelentéséről, és sokan egyetértettek abban, hogy a magyar szakembereket idővel valóban kikezdi, gyakran ellehetetleníti az itthoni közeg. A gyakorlat ezzel szemben azt mutatja, ha egy magyar edző egyszer bekerül a kispadok közötti körforgásba, szinte lehetetlen kirobbantani onnan.

A tapasztalat persze mindig előnyt jelent egy-egy munkakör betöltésénél, az edzőválasztásnál azonban sokszor mintha csak ez és semmi más nem számítana. Nagyon kevés alkalommal fordul elő mostanság, hogy egy csapatnál egy új, addig sosem látott arcot húznak elő a cilinderből, s ha mégis, akkor az új edző rendszerint külföldről érkezik. Általában azonban maradnak a máshol már kipróbált szakembernél, még akkor is, ha az illető már több klubnál is megbukott pályafutása során.

A honi edzőtársadalom ennélfogva egy nagyon zárt közösséget alkot, ahova bekerülni szinte lehetetlen, igaz, onnan kikerülni sem egyszerű... Ha valahol megüresedik a kispad, a lehetséges jelölteket még az is kapásból sorolja, aki évekkel ezelőtt látott utoljára egy magyar bajnoki meccset. Ezért is keltett nagy feltűnést, amikor az elsősorban zenészként ismert Hevesi Tamás a Ferencváros női csapatát elhagyta a másodosztály felé viharos gyorsasággal zuhanó REAC kedvéért.

"Zötyög az élet, de van egy hírem: ameddig bírom, maradok még" - szólt Hevesi egyik slágerének refrénje, ám a REAC-nál nem maradt túl sokáig, kilenc fordulót húzott ki a kispadon. Másoknak viszont rendre megadatik a lehetőség, hogy megbirkózzanak az új kihívásokkal, hogy aztán kudarc esetén hibás legyen a mindenbe beleszóló elnök, a legnagyobb ziccereknél a labdán áteső csatár, a magas fű, a viharos szél, a klub cudar gazdasági helyzete, valamint az a kétszáz fős kemény mag, amely a kispad mögül szidta a tréner felmenőit.

"Mint a macskát kilenckor"

Az egyik legnagyobb vándornak Tornyi Barnabás számít, aki a 90-es évek elején Tatabányán mutatkozott be az élvonalban. A biológia-testnevelés szakos tanári diplomával rendelkező Tornyi sokáig a pszichológiával is kacérkodott, végül maradt a futball mellett, megszerezte a szakedzői képesítést, és bár Tatabányán nem töltötte ki a szerződését, a későbbiekben rendre felmerült a neve, ha egy csapat edző nélkül maradt. 1992 tavaszán 11 meccs erejéig Diósgyőrben dolgozott (a csapat végül osztályozón maradt benn), majd Győrben is szerencsét próbált, de nem töltötte ki a szerződését, állítólag azért, mert megütött egy helyi újságírót.

Amerikai kiruccanás után visszatért Diósgyőrbe, ahol előbb az élvonalba juttatta a csapatot, majd ott stabil középcsapatot alakított ki. Az első idényben a DFC 11. lett, a másodikban pedig egészen parádés őszt produkált, idegenben verte a Fradit és az Újpestet, félidőben harmadik helyen állt, de a pénz szép lassan elfogyott, Tornyit pedig 1999 januárjában menesztették. Az ügynek azonban nem lett ilyen egyszerűen vége, az edző milliós kártérítési pert indított, a bíróság meg is ítélt neki tízmillió forintot, más kérdés, hogy ezt a csődbe ment gazdasági társaság nem tudta kifizetni.

Következett Zalaegerszeg, ahol "a célok annak rendje és módja szerint gyönyörűen fel lettek előttem vázolva, de amikor én elmondtam kritikus megjegyzéseimet, hiányolva a profi körülményeket, ezt a vezetők nem bírták elviselni, és öt forduló után kirúgtak, mint a macskát kilenckor" - emlékezett vissza rövid zalai korszakára a szakember.

Kispestről még viharosabb körülmények között távozott, ismét pereskedésbe torkollott a vita, mivel Tornyi nem nyugodott bele, hogy szerződésszegés miatt felállították a kispadról. Az ügy 2005-ig eltartott, a Kispestet előbb pontlevonással, majd az élvonalból kizárással fenyegették, végül csak sikerült megegyezni, igaz, ez szerény 40 milliójába került a Honvédnak.

2002 tavaszán a Vasasnál próbálkozott a szponzor inggalléron való hirdetését meghonosító edző, de nem tudott csodát tenni a végül osztályt váltó csapattal, aztán a Dunaferrnél igyekezett Tököliék távozása után ütőképes brigádot összehozni, ám a klub nehéz gazdasági helyzete keresztülhúzta számításait. A búcsú itt sem ment zökkenőmentesen, Tornyi ki is jelentette, hogy már nem akar Magyarországon dolgozni, de 2007-ben ismét feltűnt a honi vérkeringésben, sőt, bravúrral benntartotta a Tatabányát. Siófokon is tűzoltás céljából szerződtették, fel is hozta a kiesőhelyen álló csapatot a tizedik helyre, aztán a téli felkészülés kezdete előtt vette a kalapját. Azóta Katarban az Al-Wahrah együttesénél irányítja a szakmai munkát, de nagy tételben fogadnánk rá, hogy látjuk még a magyar pályákon.

Több mint ötszáz meccs egy bronzéremmel

Gellei Imre is bejárta már az országot, az egykori szövetségi kapitány a ZTE-nél kezdte élvonalbeli edzői pályafutását, a többek között Soós, Galántai, Péter, Csepregi, Török, Gass nevével fémjelzett garnitúrával a negyedik helyen végzett, ami a 2002-es bajnoki címig a klub legjobb eredményének számított. Győrben az 1986/87-es idényben 18 bajnoki és 4 UEFA-kupa-meccs jutott neki, majd egy keszthelyi kitérő után Siófokon talált munkát. A Balaton-partiakkal előbb 11., majd 7. helyezést ért el, aztán a fővárosba költözött, előbb a Vasasnál, majd az MTK-nál tevékenykedett, a kék-fehéreknél felemás mérleggel: előbb a negyedik helyen végzett, majd kiesett a válogatottakkal teletűzdelt csapattal, igaz, Zsiborás Gábor tragikus halála rányomta a bélyegét a szezonra. A Vasasnál 1995-ben folytatódott a Gellei-éra, ami egy bronzéremben csúcsosodott ki négy évvel később.

A kapitánykodás után visszatért Zalába, ám a hatodik hellyel befejeződő idény után véget is ért ez a fejezet. 2005 nyarán Cipruson vágott bele egy kalandba, a Nea Szalamina csapatánál azonban mindössze hét forduló jutott neki. A Ferencvárosnál viszont szükség volt rá László Csaba távozása után, de pechére éppen egy viharos időszakban került be a Fradi-családba: hiába lett hatodik a csapat, az MLSZ a másodosztályba száműzte a zöld-fehéreket. Gellei az NB II-ben is kitartott a Fradi mellett, legalábbis egy darabig, mert 2007 áprilisában, a Kecskemét elleni hazai vereség után lemondott. Paksról érkezett a legutóbbi ajánlat 2007 őszén, és Gellei azóta is ott dolgozik, idén márciusban pedig a Budapest Honvéd elleni döntetlen alkalmával ült ötszázadszor a kispadon az élvonalban.

A most véget ért szezonban is számos olyan edzőt találhatunk, akinek a neve időről időre felvetődik: a Nyíregyházára frissen aláírt Szentes Lázárnak például a Szpari már a hetedik élvonalbeli klubja, korábban dolgozott Győrben, Szombathelyen, Debrecenben, Pápán, Zalaegerszegen és Újpesten. De Egervári Sándor (MTK, Vasas, BVSC, Dunaferr, Győr), a Diósgyőrben állandó beugrónak számító Gálhidi György (Tiszakécske, Kispest, Pápa), vagy Détári Lajos (Kispest, Haladás, Nyíregyháza, Sopron, Siófok) is számíthat arra, hogy egyből szóba kerül, ha valahol edzőt keresnek.

"1990 előtt elképzelhetetlen volt, hogy szezon közben leváltsanak egy edzőt"

Az Újpestről nemrég menesztett Szentes Lázár esete jó példa arra, hogy a körforgásba bekerült trénereknek nem kell sokáig várniuk, míg új állásajánlatot kapnak, a szakvezető szerint azonban semmi meglepő nincs ebben. "Ez mindenhol így működik, a körforgás a futball velejárója" - mondta az [origo] érdeklődésére. "Világjelenség, mégis országfüggő az edzőváltások gyakorisága. Az angolok a legkitartóbbak, ott nehezebben váltanak, Brazíliában viszont nem ritka, hogy egy szezonon belül 4-5 edzője van egy klubnak. Felgyorsult a futball, akár csak Magyarországon. 1990 előtt elképzelhetetlen volt, hogy szezon közben leváltsanak egy edzőt, de alkalmazkodni kell a gyakori menesztésekhez. Mi, az érdekeltek ezt úgysem tudjuk megváltoztatni."

Lothar Matthäus várható fehérvári érkezését Szentes visszafogott optimizmussal értékelte: "Számomra érdektelen, hogy ki ül az ellenfél csapatainak kispadján. Nyilván a dobogósok foglalkoznak a témával, mert riválisuk lehet a Fehérvár, ám engem abszolút nem érdekel. Mindenki, aki több pénzt, jobb edzőt és eredményeket ígér, üdvözlendő, mert több néző vonz a lelátókra, és ezzel jót tehet a magyar futballnak."

A leghosszabb ideig egy klubnál dolgozó edzők

Dr. Lakat Károly	Tatabánya	1957-62, 1970-74, 1980-82, 85
Kovács Ferenc	Videoton	1972-77, 1983-86
Keszthelyi Mihály	Csepel	1965-74, 1978-79, 1980-83
Illovszky Rudolf	Vasas	1957-63, 1965, 1967-69, 1974-77, 1982-83, 1985-86, 1995
Verebes József	Rába ETO	1981-86, 1993-94
Bukovi Márton	MTK	1947-54, 1955-59
Dalnoki Jenő	FTC	1970, 1973-78, 1985-87
Várhidi Pál	Újpesti Dózsa	1974-80
Szabó Géza	DVTK	1974-80
Tichy Lajos	Honvéd	1976-82
Csank János	Vác	1989-1999
Garami József	Pécs	1985-1992
	MTK	2004-
Pásztor József	Békéscsaba	1991-1998
Prukner László	Kaposvár	2004-