Edzőnek születni kell

Az FC Fehérvár ügyvezető igazgatója, Berzi Sándor szerint félreértették Mezey György szavait, a hazai edzőképzés fő letéteményese ugyanis kizárólag a székesfehérvári csapatra, nem pedig az egész magyar futballra gondolt, amikor azt mondta: ide külföldi edző kell. Akárhogyan is, a sportmédiumokban élénk vita indult a sportigazgató kijelentéséről, és sokan egyetértettek abban, hogy a magyar szakembereket idővel valóban kikezdi, gyakran ellehetetleníti az itthoni közeg. A gyakorlat ezzel szemben azt mutatja, ha egy magyar edző egyszer bekerül a kispadok közötti körforgásba, szinte lehetetlen kirobbantani onnan.

A magyar edzők körforgásának akad olyan szereplője is, akinek nincs szüksége magyarázkodásra, mivel általában sikeres időszak után lép tovább a következő állomáshelyre. Bár Csank János neve szinte összeforrt a Váccal, a mesteredzőt is besorolhatjuk a vándormadarak közé, hiszen összesen tíz élvonalbeli klubnál sulykolta a játékosokba a precízen kivitelezett pontrúgások fontosságát, amivel még a magyar edzők között is rekordernek számít.

Kezdésnek az Egert kétszer is feljuttatta az élvonalba, majd Békéscsabán egy kupagyőzelem jelentette a csúcsot, a váci korszakról pedig mindent elmond, hogy az ő vezetésével lett a Dunakanyar csapata harmadik vidéki klubként magyar bajnok (az arany mellé még két második hely is összejött), és Nagy Tiborék a Magyar Kupában is háromszor eljutottak a döntőig.

Csank életében a váci időszak után következett egy rövid görög kaland, majd a szövetségi kapitányság és a rossz emlékű jugoszlávok elleni 1-12-es összesítésű pótselejtező, amely még így is a válogatott legnagyobb eredménye a 1986-os vébé óta.

A második váci korszak már rövidre és kevésbé sikeresre sikerült, a másodosztályú Videotont viszont visszavezette az NB I-be, hogy aztán bajnokot csináljon a Fradiból, ahol a második idényben idő előtt elköszöntek tőle. Siófokon ismét feljutást ünnepelhetett, majd egy ötödik hely után váltott, Fehérváron viszont csak egy nyolcadik helyre futotta. A Sopron vele játszotta története első nemzetközi kupamérkőzését, de a Metalurg Donyeck ellen elvérzett a Csank-csapat, a mestert pedig a hatodik forduló és mindössze négy megszerzett pont után menesztette az edzőkhöz nem éppen foggal-körömmel ragaszkodó Vízer László Máriusz.

A vadászat iránti szenvedélyéről és kőkemény erőnléti edzéseiről (nyári alapozás tréningalsóban...) is elhíresült mesteredző alig két hónappal soproni menesztése után, 2005 novemberében a Győr kispadján találta magát, de az ETO-nál csak egy félévet töltött, a kilencedik hellyel záruló szezon végén "békében és barátságban váltak el" egymástól a felek, pedig Csank szerződése 2008 nyaráig volt érvényes.

A Győrből Pajkos-, a Diósgyőrből pedig Csank-csapat lett 2006 nyarán, azaz a két szakember helyet cserélt egymással, a virtuális különversenyből a bajszos edző jött ki jobban, mert a borsodiak hetedikként zártak, míg a Győr kénytelen volt beérni a 13. hellyel. Borsodból egy már ismert helyszínre, az Üllői útra vezetett Csank útja, akinek saját bevallása szerint a Diósgyőr ugyan a szíve csücskének számított, de a kalandvágy a másodosztályba zavart Fradihoz vitte. A második zöld-fehér korszakból nem lett sikersztori, mivel a nagy favorit erősen bukdácsolt az NB II-ben, az egyre reménytelenebb feljutásra pedig edzőváltással reagált a vezetőség.

Tavaly ősszel aztán kisebb szünet után ismét csörgött Csank mobilja, ezúttal Zalaegerszegről hívták, hogy vegye át a Supka Attilával 10 forduló után mindössze a 13. helyen álló csapatot. A váltás bejött, a ZTE Csank irányításával 13 meccses veretlenségi sorozatot produkált, és csak egy ponttal maradt le a dobogóról, és ezzel együtt az Európa-liga-szereplésről.

Az edzőképzés egy gyorstalpaló

Mivel a magyar edzők közül Csank János dolgozott a legtöbb NB I-es csapatnál, először hozzá fordultunk a kérdéssel: mit gondol arról, hogy új nevek, fiatal szakemberek szinte képtelenek betörni a magyar élvonal edzőkeringőjébe.

"Talán azért, mert nem érnek el olyan eredményeket, amelyekkel be tudnának törni" - mondta a 62 éves mesteredző. "Én az Egerből bajnokcsapatot csináltam a másodosztályban, és csak azt követően jutottam el az NB I-be. Teljesen magamtól értem el a sikereket, pedig nem volt menedzserem, mint az manapság oly' divatos. Én most nem nagyon látok olyan edzőt, aki megkaphatná a lehetőséget. Ezt elsősorban a meccsek alapján mondom, hiszen az még semmit nem jelent, hogy valaki egy csapattal elér valamit - nem biztos, hogy az máshol is működni fog."

Ha valóban így van, ahogy Csank János mondja, akkor bizonyára baj van a magyar edzőképzéssel, a szakember azonban felvetésünkre zárójelbe tette ezt a problémát. "Az edzőképzés nem tanulás kérdése, edzőnek születni kell. Nem lehet megtanulni, hiszen olyan ez, mint a labdarúgás - azt sem lehet tanítani, csak képezni a már meglévő tudást. A kapus sem attól lesz jó, hogy milyen edzője van - technikailag fejlődhet, de a gömbérzék, a térérzéke az adott."

Az egykori ózdi kapus szerint az ő története is jól összevethető azzal, hogy miért nem válhat valaki csak tanulással jó edzővé. "Nyolcadikos voltam, amikor én lettem az úttörőcsapat kapusa, mégpedig azért, mert a környéken én voltam a legjobb. Magamtól tanultam védeni, nem edző tanított rá. Manapság más a helyzet: kijön a gyerek az edzésre kesztyűben, és úgy dönt, kapus akar lenni, és ekkor elkezdik tanítani védeni. Szép dolog, hogy szeret védeni, csak egy baj van vele: nem tud. A grundoknak ezért volt nagy szerepük, mert aki kitűnt, azt vitték, most meg aki jelentkezik, az mehet focizni."

A szakember úgy véli, az edzőképzésnél ugyanez a helyzet. "Pszichés, szakmai és lényeglátó képesség, a játékos hibáinak a felismerése, hogyan tud a közösséggel együtt élni, mennyire bátor a döntések meghozatalában - ezek nem tanulható dolgok az edzői szakmában. Persze én is elolvastam már két mázsa könyvet a fociról, de tudni kell, hogy a futást az atlétáktól, súlyt emelni a súlyemelőktől, a birkózást a birkózóktól lehet megtanulni. Az edzőképzés iskolája inkább egy gyorstalpaló, a cél az, hogy minél gyorsabban papírhoz juthasson a játékos, hogy még emlékezzenek rá a szurkolók. Aztán kap még egy komoly szakmai stábot, a csapat felkészítésével alig foglalkozik, mert mindent specialisták végeznek helyette. A mi időnkben mindent tudnia kellett egy edzőnek."

"Nem fogom fetisizálni Matthäust"

Csank János már negyed évszázada gyakorolja a szakmát, de vajon mit tenne, ha egyszer klubvezetőként neki kellene az üres kispadra trénert keresnie? "Nem külföldről hoznék, az biztos, sajnálnám rá a pénzt" - szögezi le, de nem csak az edzőket, hanem a játékosokat illetően sincs oda a légiósokért. "Ha a Premier League-ről beszélnek, azt mondják, jobbak az angolok, mint a magyarok, pedig az Arsenalban például alig van angol, míg az olasz bajnok Interben egy rakás argentin játszik. Az tehát, hogy Magyarországon is vannak külföldi játékosok, nem jelenti azt, hogy rosszak a magyarok, ám ha én dönthetnék, játékosból csak hiányposztra igazolnék külföldről, és akkor is inkább csak olyan futballistát, aki még nagyon fiatal. A magyar futballpiac igen sovány lett: most 78 ezer igazolt futballista van, az én időmben 180 ezer volt, Puskásék idejében pedig 300 ezer. Én ennek ellenére is, most is a magyar játékosokat favorizálom."

De vajon mit gondol az egyik legsikeresebb magyar tréner egy másik korábbi szövetségi kapitány, Lothar Matthäus érkezéséről? Csankot arról kérdeztük: miképp fog hatni rá, a többi edzőre és az egész NB I-re, ha a német aranylabdás valóban munkába áll Fehérváron. "Mindenki meg akarja majd verni a csapatát, mint a Ferencvárost. Személy szerint nem ájulok el attól, hogy ott ül a kispadon, nagy játékos volt, de nem fogom fetisizálni, hiszen most csak egy edző, s ezúttal ellenfél lesz."

Csank szerint ugyanakkor félreviszi a magyar futballtársadalmat az, ha csakis az élvonal kérdéseivel foglalkozik. "Mindenki azt hiszi, hogy a magyar futball egyenlő a magyar NB I-es játékosokkal. Pedig nem, a honi futball a megyei szinttől kezdve teljes átszervezést igényel. Az amatőr futballba is pénz kellene, nem azért, hogy a csapatnak, hanem hogy a játékosnak legyen. Külföldön sok helyütt az első négy liga profi, s ha összeengednék mondjuk egy szlovák harmadik ligás csapatot egy magyarral, megdöbbentő lenne a különbség az ő javukra. A szocreál időkben, Ózd környékén a bányászcsapatok játékosai kaptak fizetést, éjszakai pótlékot, kijött egy jó hűségpénz, mindenkinek volt egy megfelelő egzisztenciája. Ez megszűnt, és most mindenki Puskás Öcsivel, a múlttal van elfoglalva, vagy éppen a Fehérvárral és az NB I-gyel foglalkozik, pedig a magyar futballt legalulról kell újra felépíteni, hiszen a házépítés is az alappal kezdődik."