Brazil World Tour, avagy Kakáéknak csak a pénz fontos

A barátságos válogatott mérkőzések célja az esetek többségében az, hogy az adott nemzeti tizenegy felkészüljön egy közelgő tétmérkőzésre, esetleg a szövetségi kapitány kipróbáljon néhány futballistát vagy új taktikai elemet. A brazil válogatott esetében azonban gyakran más szempontok is előtérbe kerülnek.

A szerdai napon közel 50 válogatott mérkőzést rendeztek világszerte: amelyik nemzeti csapat most nem vb-selejtezőt játszott, az igyekezett felkészülni a szeptemberi, sorsdöntőnek ígérkező kvalifikációs találkozókra. A többség igyekezett komoly ellenfelet keresni, ennek megfelelően például Anglia Hollandia ellen játszott, a svájciak az olaszokat fogadták, Argentína pedig az orosz válogatott ellen melegített a brazilok elleni örökrangadóra. A Konföderációs-kupa győztese viszont könnyebb ellenfelet választott, hiszen Dunga együttese Észtország ellen lépett pályára.

Mindez csak első olvasásra meglepő, Kakáék ugyanis az elmúlt években többször is érdekes ellenfelekkel találkoztak. A brazil nemzeti tizenegynek voltak ugyan presztízsértékű, és komoly erőpróbának számító barátságos mérkőzései, hiszen a 2006-os világbajnokság óta játszott Angliával, Olaszországgal és Portugáliával is, ám ugyanezen időszak alatt a dél-amerikaiak találkoztak Wales, Algéria és Kanada válogatottjával, de még az Al-Kuvait nevű klubcsapattal is.

Ez utóbbi összecsapás természetesen nem számít hivatalos mérkőzésnek, de ettől függetlenül Daniel Alvesnek, Kakának, Ronaldinhónak és Robinhónak el kellett utaznia az arab országba a találkozó kedvéért.

A sportszakmai indokkal nem nagyon magyarázható ellenfelek korábban is kifejezetten jellemzőek voltak a brazil gárdára. A világ egyik legjobbjának számító nemzeti tizenegy játszott például Malajzia, Haiti, Jamaica, az Egyesült Arab Emírségek, Hongkong és Új-Zéland ellen is barátságos mérkőzést.

Ráadásul a meccsek majd mindegyikére külföldön, sokszor semleges pályán került sor: a 2006-os világbajnokság óta a válogatott csak egyszer játszott hazai pályán nem tétmeccsen - de akkor sem Sao Paulóban vagy Rio de Janeiróban, hanem Gama városában. Ezzel szemben hatszor is fellépett Londonban (pedig Anglia csak egyszer volt ellenfél), és három meccset játszott Svédországban - egyszer sem a svédek ellen, akikkel ugyanis Londonban találkozott...

A magyarázat persze nagyon egyszerű: a háttérben a pénz áll. A Brazil Labdarúgó Szövetség (CBF) ugyanis eladta a barátságos mérkőzések szervezésének jogát egy sportmarketinggel foglalkozó cégnek, amelynek neve hazánkban is ismert. A svájci székhelyű Kentaróról van szó, amely Lothar Matthäus szövetségi kapitánysága idején az MLSZ-szel is üzleti kapcsolatban állt - a felek azonban nem éppen békésen váltak el egymástól.

Lúcio sem mindig örül a barátságos meccseknek

A CBF-nek nincsenek ilyen problémái a Kentaróval, amellyel 2005-ben kötött ötéves szerződést. A megállapodás pontos részleteit nem hozták nyilvánosságra, de brazil lapértesülések szerint a szövetség 30 millió dollárt kapott - és minden egyes találkozót követően közel másfélmillió dollár folyik be a CBF kasszájába.

A 2006-os világbajnokságra való felkészülést már a Kentaro szervezte a braziloknak, és sokak szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy a válogatott elmaradt a várakozástól. 2006 tavaszán a brazil csapat csak egy barátságos mérkőzést játszott (Oroszország ellen még márciusban), majd a torna előtt Svájcban edzőtáborozott, hatalmas médiafelhajtás közepette - még az edzéseket is csak belépővel lehetett megnézni.

A csapat előbb a másodosztályú FC Luzernnel, majd Új-Zélanddal játszott felkészülési meccset, és ezeket a találkozókat simán meg is nyerte, de a világbajnokságon a keményebb ellenfelekkel szemben már nem villogott a gárda. A "Brazil World Tour", ahogy a Kentaro honlapján olvasni lehet a CBF, illetve a cég kapcsolatáról, anyagilag alighanem maximálisan megéri a brazil szövetségnek...

www.global-soccer.eu