Hondurast is BL-lázba hozta a Loki

Luis Ramos egyik pillanatról a másikra Debrecen egyik kedvence lett, pedig két héttel ezelőtt még a Nyíregyháza futballistája volt. Mióta a Loki bejutott a Bajnokok Ligájába, a 24 éves középpályás aludni sem tud a hondurasi sajtó folyamatos érdeklődésétől, ő azonban nem elégszik meg ennyivel, a BL-ben a nagy klubok figyelmét is fel akarja hívni magára.

- Két hete még Nyíregyházán voltál, most meg a Bajnokok Ligájában játszol. Olyan, mint egy álom, nem?
- Nem álom ez, valami egészen más. Világ életemben nagyon keményen készültem, mindig odateszem magam, hogy fejlődjek a futballban. Tudod, nekem kell eltartanom a családomat, édesapám New Yorkban él, a mama, a három húgom meg az öcsém Hondurasban, San Pedro Sula városában. Szóval én mindent megtettem, és most a Jóisten megsegített, neki köszönhetem ezt a hihetetlen sikert.

- Hogyan jutottál el a Debrecenig?
- Otthon először a Marathon csapatában futballoztam, tizenkilenc évesen volt egy próbálkozásom a Dinamo Zagrebnél, majd visszatértem Hondurasba. Aztán a menedzserem kiközvetített Szlovákiába.

- Miért pont oda?
- Onnan kaptuk a legjobb ajánlatot. Az MSK Zilina csapatában játszottam egy idényt, aztán kölcsönadtak az FC Nitrához.

- És hogyan került képbe a Nyíregyháza?
- Edzőmeccset játszottunk ellenük a Zilinával, és nekem kimondottan jól ment a játék. Akkor figyelt fel rám Révész Attila klubmenedzser, és az első adandó alkalommal leszerződtetett.

- Hogy érezted magad Nyíregyházán?
- Hát, a klub pénzügyi gondokkal küzdött, a kocsimat is visszavették, hóban-fagyban gyalogoltam az edzésekre. Képzelheted, milyen traumát okozott ez nekem, aki a trópusokról származik. De ez nem jelenti azt, hogy rosszul éreztem volna magam Nyíregyházán. Csak hát többre vágytam. Egy év és nyolc hónap nyíregyházi tartózkodás után a legjobbkor jött a Debrecen ajánlata.

- Hogy állsz az idegen nyelvekkel?
- Szlovákul és angolul egész jól beszélek, a magyar még nem megy, nagyon nehéz...

- Gondoltad volna, hogy pályára lépsz a Levszki ellen?
- Reméltem. Amikor Herczeg András klubmenedzser leszerződtetett, azt mondta, hogy számít rám. Persze minden edző ezt mondja, de rajta tényleg éreztem. Meg aztán mi másért igazoltak volna le pár nappal a BL-selejtező előtt? Augusztus 14-én már játszottam egy félidőt a Szombathely elleni bajnokin, állítólag nem is rosszul, s amikor bekerültem a Szófiába utazó keretbe, már tudtam, hogy szóhoz jutok. A 79. percben be is álltam Czvitkovics helyére.

- Az igazi kiugrásod azonban a Puskás Ferenc-stadionban volt.
- Kiss Zoltán megkapta a második sárgáját, felszabadult egy hely a középpályán, ez megnövelte az esélyeimet.

- Mit éreztél, amikor kifutottál a pályára?
- Ideges voltam, de csak húsz percig. Aztán ráéreztem a játékra, és a második félidőben szerintem már jól futballoztam.

- A továbbjutás óta hogy telik az időd?
- Folyton hívnak otthonról, az újságok, a rádiók, a televíziók. Egész Honduras a Bajnokok Ligája lázában ég.

- Volt már egyáltalán BL-játékosa a hazádnak?
- Persze, a "Király", vagyis David Suazo, az Internazionale játékosa. Ezért is szerettem volna nagyon, ha az Intert húzzuk a csütörtöki sorsoláson. Képzeld, ha a Király ellen játszhattam volna!

- Suazo ennyire nagy sztárnak számít nálatok?
- Igen, ő minden idők legjobb hondurasi futballistája. Tudod, nem valami sokan futballozunk Európában, itt van még Wilson Palacios a Tottenhamben, Víctor Bernárdez az Anderlechtben, Walter Martínez az Alavésben, és Maynor Figueroa és Hendry Thomas a Wiganben. Többről nem tudok. (Julio César de León a Parma játékosa, Edgar Álvarez pedig most igazolt a Bariba - a szerk.)

- Akkor te a BL-be jutással most nagyon magasra kerültél a rangsorban.
- Én ezt nem úgy élem meg, hogy belecsöppentem a jóba. Én tényleg nagyon keményen dolgoztam ezért, azonkívül nem a semmiből kerültem ide, tagja voltam a 2005-ös, hollandiai U20-as világbajnokságon szerepelt válogatottnak. Az sem volt akármilyen élmény! Közvetlen közelről láthattam Messit játszani, habár az aranyérmes argentinokkal nem voltunk egy csoportban. Sajnos három vereséggel kiestünk.

- Mit jelent neked most a Debrecenben futballozni?
- Egy állomás a pályafutásomban. Mindent megteszek azért, hogy a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is jól szerepeljünk, fel akarom hívni magamra a figyelmet a nemzetközi porondon, s ha esetleg megakad a szeme rajtam egy nagy klub menedzserének, akkor az külön öröm. De egyelőre csak a Debrecenre koncentrálok, úgy gondolom, huszonnégy évesen most vagyok azon ponton, amikor megtehetem a nagy ugrást a karrieremben.

- Mindig is védekező középpályást játszottál?
- Korábban inkább irányítottam, én osztottam szét a labdákat a csatároknak és a szélsőknek. De mindig azt játszom, amit a csapat megkíván tőlem.

- Tudtál valamit a magyar futballról, amikor húsz hónapja hozzánk kerültél?
- Nem én, semmit.

- És most mi a véleményed az országról?
- Jól érzem magam itt, persze télen kevésbé, mint nyáron. Az állandó lakásom Nyíregyházán van, Debrecenben most még szállodában lakom. Egyedül élek, nincs feleségem.

- Megállítanak az utcán?
- Előfordul, szorongatják a kezemet, mondják, hogy "gratulálok!" - ezt például már megértem magyarul. Népszerű vagyok, pedig alig két hete élek Debrecenben. Hihetetlen...

- És mit csinálsz szabadidődben?
- Nézem a tévét, játszom a Playstationön, a haverokkal vagyok.

- Van kedvenc magyar ételed?
- Az a káposztás kaja, mi is a neve?

- Töltött káposzta?
- Az, az! Imádom.

- És Hondurasban mit eszel a legszívesebben?
- A machucát.

- Az milyen étel?
- Egy leves, amelyet tengeri állatokból készítünk, de úgy, hogy banánszeletek is vannak benne.

- Kicsit bizarr.
- Nektek. De nekünk ez a kedvencünk, csodálatos íze van.

- Nincs honvágyad?
- Most még nincs, nemrég jöttem vissza, az Arany-kupán szerepeltem a válogatottban. Ez volt a bemutatkozásom, tavaly nyáron még az olimpiai csapatban játszottam. Amúgy nincs is lehetőségem arra, hogy gyötörjön a honvágy, még hajnali négykor is rám telefonálnak otthonról, valamelyik újságtól vagy rádiótól.

- Lehet, hogy ebben a pillanatban te vagy az egyik legnépszerűbb hondurasi a világon?
- Látod, az nem kizárt. És ha még véletlenül megvernénk a Liverpoolt is szeptember 16-án! Mikor legyek optimista, ha nem most, a Bajnokok Ligájában?