- Milyen a csapat hangulata?
- Elég rossz. Már a meccs utáni este, de a mai nap is azzal telt, hogy jártuk egymás szobáit, és megbeszéltük a mérkőzést. A hétfő még ilyen lesz, ám utána megpróbáljunk az egészet elfelejteni.
- Mire jutottatok, mi volt a gond?
- Nagyon sok hiba volt a játékunkban, nem tudtunk visszahozni azt, amit az eddigi edzőmeccseken mutattunk. Semmi nem jött be, még a begyakorolt figuráknál is csődöt mondtunk. Elveszítettük a párharcokat, bátortalanok voltunk, egyszerűen nem játszottunk. A legrosszabb formánkat hoztuk egytől egyig. Nem tudom, lehet-e egyáltalán tanulni ebből a meccsből, de az biztos, hogy a következő ennél már csak jobb lehet - és jobb is lesz!
- Nem lett volna jobb a régi, egycsatáros taktikával játszani?
- Erről egyelőre nem volt szó.
- Váratlanul érte a csapatot, hogy a hondurasiak gyorsak és erőszakosak?
- Kicsit meglepődtünk, és utána már nem tudtunk változtatni. Az első 30 percben még ki-ki meccset játszottunk, ha addig egy gólt találunk, talán máshogy alakul. Sokak szerint két 11-est is kaphattunk volna, de mi egyáltalán nem foglalkozunk a bíróval. Az első gólt ők rúgták, és ekkor már leesett, hogy jó kis csapat ellen játszunk. Ezt követően már nem találtunk rajtuk fogást. A második félidő elején még volt egy fellendülés a részünkről, de ezzel el is lőttük az összes puskaporunkat.
- Hogyan készültetek fel az ellenfélből?
- A spanyolok elleni meccsüket láttuk, ami igazából nem adta vissza a hondurasiak tudását (a szeptemberi barátságos meccsen 1-0-ra nyert Spanyolország - a szerk.). A két meccsnek köze nem volt egymáshoz. Kérdeztük is egymást, miután megnéztük a madridi mérkőzést, hogy "Honduras hogyan került ide?" Enyhén szólva is verhető ellenfélnek tűnt.
- Egervári Sándor mit mondott a meccs után?
- Külön-külön mindenkiről elmondta a véleményét, a hibákat szóvá tette, de nem szúrt le senkit. Azt kérte, hogy a következő meccsen már ne kövessük el ezeket a baklövéseket.
- Kívülről olyan érzés volt, mintha nagy mellénnyel játszott volna a csapat.
- Nincs erről szó, nem becsültük le a hondurasiakat, hiszen egy vb-n nincsen könnyű ellenfél. De egy kicsit meglepődtünk, hogy ennyire harcos és fürge játékosok alkotják.
- Főképp a három kulcsjátékosnak tartott Gulácsi, Koman és Németh játéka maradt el a várakozástól.
- Én ilyet nem mondanék, a vereség az egész csapaté volt, senki sem adta vissza, amit tud. A saját teljesítményemmel sem vagyok egyáltalán megelégedve, volt egy kósza fejesem, de nagy helyzetem nem volt. Pedig a csatárt a gól jellemzi, én pedig nem voltam közel a gólszerzéshez, így nem csoda, hogy csalódott vagyok.
- Ki volt a legjobban kibukva a meccs után?
- Mindenkit nagyon megviselt a vereség. Főképp, hogy három góllal kaptunk ki, és nem potyával vagy szerencsétlennel, hanem három szép góllal.
- Hogyan tovább?
- Össze kell szedni magunkat, mert kemény meccs vár ránk szerdán. Bízom benne, hogy leckének jó volt ez a vereség. Ezek után nincs más hátra, szét kell verni a dél-afrikai csapatot! Én a magam részéről megpróbálok mindent, ha 10-20 percet kapok, akkor is kiadom magamból a legtöbbet, de szerintem mindenki ezt fogja tenni. Nem csak saját magam és a csapat miatt kell javítani, hanem az otthoniaknak is bizonyítani kell, hiszen csúnya lenne így kiesni.