- Követted az U20-as világbajnokságot?
- Tudtam és akartam is nézni. Még ha nem is tudtam kijutni Egyiptomba, úgy gondolom, tagja vagyok a csapatnak. Rossz érzés volt nézni a vb-t, főleg, hogy meccsről meccsre jobb lett a csapat. Rossz volt, hogy nem lehettem részese a sikereknek, de boldog voltam, hogy a csapat elérte ezt a nagyszerű eredmény. Már az is nagy dolog, hogy a játékosok ott lehettek a világbajnokságon, de a bronzérem fantasztikus. Beszéltem velük és gratuláltam nekik.
- A vb alatt is tartottad a kapcsolatot a játékosokkal?
- Nem, mert edzéseim voltak. Fáradt voltam, miután hazajöttem, pihentem, hogy másnap ismét teljes erőbedobással dolgozhassak.
- Hogyan dolgoztad fel a Newcastle döntését?
- Nehéz volt. Az MLSZ háromszor, talán négyszer is próbálkozott, de nem engedtek el, még akkor sem, miután leigazoltunk egy grúz védőt, én pedig a cserepadra sem kerültem be. A magyar szövetség ekkor is megpróbált kikérni, de a Newcastle-vezetők azt mondták: nem mehetek, mert szükségük van rám. Ezt el kellett fogadnom, tovább kellett lépnem. Innen kapom a fizetésemet, így ha azt mondják, hogy nem engednek el, akkor nem tudok mit tenni. Próbáltam minél hamarabb elfelejteni az egészet, csak a munkára, az edzésekre koncentráltam.
- Jobban fájt, mint a tavalyi U19-es Európa-bajnokság, ahová sérülés miatt nem mehettél el?
- Mind a kettő ugyanúgy bántott, de ez az utolsó másfél év már így alakult. Úgy tudom, meghívót fogok kapni az U21-es csapatba, remélem, most már semmi nem jön közbe. Már nagyon hiányzik a válogatott.
- Kárpótolt a Doncaster elleni meccs azért, hogy nem játszottál a vb-n?
- Nem igazán, hiszen a vb-nek már két hete vége, s amikor még zajlott, mindössze egy meccset játszottam Angliában, azt is a tartalékcsapatban. Ha a nagycsapat tényleg számolt volna velem, akkor talán azt mondom, hogy oké, de így, hogy nem játszottam, még nehezebb volt feldolgozni az egészet. De már túl vagyok rajta. A legutóbbi 90 percem miatt persze boldog vagyok, hiszen először játszottam végig egy angol bajnokit.
A sérülései alatt is fejlődött - fölpakoltak rá egy csomó izmot
- Már majdnem két éve Angliában vagy, más labdarúgó lett belőled, mintha Zalaegerszegen maradtál volna?
- Azóta egy térdoperációm és egy lábtörésem is volt, de még így is fejlődni tudtam Angliában. Jó ideig nem edzhettem a pályán, csak a konditermeket jártam, ahol fölpakoltak rám egy csomó izmot, amit én nagy fejlődésnek tartok, hiszen aki Angliában védőként meg akarja állni a helyét, annak roppant jó fizikummal kell rendelkeznie. Mentálisan is sokat változtam, 17 évesen igazoltam ide, most már a 20-hoz közeledek, és rengeteg új dolgot fedeztem föl a labdarúgásban és az életben is. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt ilyen sok pluszt adhat majd számomra ez az angliai szerződés. Azért remélem, most 20-30 évig elkerülnek a sérülések.
- Soha nem gondoltál arra, hogy jobb lett volna Magyarországon maradni?
- Minden így volt jó, ahogyan történt. Nem bántam meg, hogy a Newcastle Unitedhez szerződtem, pedig a jelenleg is a Premier League-ben szereplő Bolton is hívott, de az itteni körülmények jobban tetszettek. Az NB I-es időszakomra szívesen gondolok vissza: fiatalon be tudtam mutatkozni a magyar élvonalban, 14 bajnokin szerepeltem. Még mindig fiatal vagyok, de most a Newcastle felnőtt keretében szerepelek, végigjátszottam az első angliai bajnokimat, és nem is ment rosszul. Nagy sikernek tartom, hogy átkerültem a felnőttek öltözőjébe, ám hogy ott is maradjak, ahhoz alázat kell, és keményen kell dolgoznom.
- Az NB I-nél erősebb az angol tartalékbajnokság?
- Annyiban talán erősebb, hogy a tartalékbajnokságban a fiatalokba beleverik az angol mentalitást, ami annyit tesz, hogy "hajtani hajtani, hajtani", s ha már lépni sem bírsz, akkor lecserélnek. A csapattagok fele 18 év körüli, de - hogy ne legyen meccshiányuk - azok is itt kaphatnak szerepet, akik a felnőtt csapatból kimaradtak. Owen, Smith vagy Barton is szerepelt itt egyszer-kétszer, a Manchester United ellen pedig Silvestrével és Gary Neville-lel kellett játszanunk. Nem tudom, hogy most milyen az NB I-es szint, de úgy gondolom, az angol tartalékbajnokság felvenné vele a versenyt.
- Hogy telt a múlt heted?
- Az volt az álmom, hogy hazai pályán bemutatkozhassak. Coloccini az utolsó edzés legvégén cserét kért, és azt mondta, hogy pihennie kell. Még a meccs előtt megvizsgálták, hátha bevethető, de nem volt megfelelő állapotban, és én voltam az egyetlen, akit középső védőként be lehetett rakni a csapatba. Bevallom, izgultam, hiszen még soha nem játszottam 44 ezer néző előtt. Aztán amikor kifutottam a pályára, azonnal elszállt a lámpaláz. A Newcastle-drukkerek felejthetetlen hangulatot teremtettek, minden megmozdulást megtapsoltak.
- A két gólszerző, Kevin Nolan és Andy Caroll után - a csapat weboldalán leadott szurkolói szavazatok alapján - te voltál a Newcastle legjobbja. Örültél az elismerésnek?
- Nem figyelem az ilyen szavazásokat, így nem lehetnek rám rossz hatással. Igaz, jóval sem, de inkább ne befolyásoljanak egyáltalán. Számos gratulációt kapok, ami sokat jelent számomra, de én ugyanazt szeretném csinálni, amit eddig is: teljes erőbedobással akarok dolgozni az edzésen és a meccsen is. Nincs szükségem arra, hogy azt mondják: "Ez a srác egy meccset kapott a nagyoknál, és már nagyképűsködik".
Már nagyon hiányzik neki a válogatott
- Az edző személyesen is értékelte a teljesítményedet?
- Annyit mondott, hogy "jó volt", és "így tovább!". Gondolom, a keddi edzésen is szó lesz még a bajnokiról, és várom, hogy miképp értékel majd, hiszen tudom, hogy a 90 perc alatt voltak hibáim is. Csak az lehet nagy játékos, aki tanul a hibáiból.
- A Newcastle weboldala a bemutató portrédban úgy ír rólad, hogy okosan bánsz labdával, és jó szemed van a passzokhoz, illetve, hogy az erőnléted alapján gond nélkül végigbírod a 90 percet. Egyetértesz ezzel? Milyennek tartod magadat?
- Két posztom van, a balhátvéd vagy a belső védő. Jobban szeretem az utóbbit, az elmúlt évben ezt játszottam a klubomban. Amit írtak rólam, azzal egyetértek: jól látok a pályán, és már eredményesen tudok ütközni, nem pattanok le a nagydarab csatárokról sem. Zalaegerszegen gyorsnak tartottak, ez még most is megvan, ami egy védő számára nagy erény.
- Csökkent Newcastle-ban a futball iránti érdeklődés azzal, hogy kiesett a csapat az élvonalból?
- Szó sincs róla, sőt én úgy érzem, az emberekben tovább erősödött a Newcastle iránti rajongás, meg akarják mutatni, hogy nem pártoltak el a csapattól. Egyszer el kell jönni egy Premier League-meccsre, majd egy Championship-bajnokira - a St. James' Parkban nem lehet észrevenni a különbséget.
- A főutcán megismernek már?
- Newcastle nagyon nagy város, hétköznap óriási a tolongás az utcákon, így nyugodtan sétálgathat egy sztárfocista is, de ha megismerik, akkor sem támadják le, esetleg udvariasan kérnek tőle egy aláírást. Más a helyzet a meccsek és az edzések előtt. Eszméletlen nyüzsgés kíséri a csapatot, a drukkerek megállítják az autókat, és autogramokat kérnek - nem csak a nagy nevektől, hanem a tartalékoktól is. Megszámolni sem tudom, eddig hány papírfecnit írtam alá. Aki Newcastle-focista, azt többre tartják egy hétköznapi embernél, az itteniek imádják a labdarúgást és a játékosokat is.
Kádár meggyőző volt |
A Newcastle menedzserének, Chris Hughtonnak tetszett Kádár Tamás Doncaster ellen mutatott játéka: "Bíztam benne, hogy Coloccini pályára léphet, ám nem javult az ágyéksérülése, ezért ki kellett hagyni a csapatból. Beszéltem Tamással a meccs előtt, s arra jutottunk: jól passzolhat a játékához, hogy a Doncasternek nincs nagydarab erőcsatára." "Amit ő tud: jól bánik a labdával és gyors, szombaton pedig nagyon higgadtan játszott. Meggyőző volt, aminek nagyon örülök. Ösztönző erő lehet a számára, hogy győztes meccsen szerepelhetett. Ha a sérültek nem javulnak, nem fogok hezitálni: beteszem a Sheffield United elleni kezdőcsapatba is." A négyszeres bajnokcsapat Newcastle az előző szezonban esett ki az élvonalból, 14 forduló forduló után vezeti a másodosztályt. |