"Most kell észnél lennünk, megőrizni a szerénységünket, mert - ahogy mondani szokták - már van mire" - nyilatkozta a [origo]-nak a ferihegyi érkezés után Korcsmár Zsolt, az Újpest sokoldalú védőjátékosa. Az U20-as válogatott csapakapitány-helyettese óva inti a szurkolókat attól, hogy máris bennük lássák a magyar labdarúgás megmentőit.
"Nem szabad folyton arról beszélni, hogy azonnal tegyék meg egy az egyben ezt a csapatot a nagyválogatottnak, mert az keserű csalódásokhoz vezetne. Nagyszerű játékosok alkotják ezt az U20-as csapatot, de azért a felnőttfoci egészen más. Türelmesnek kell lennünk, ebből a csapatból nagyon kevesen játszanak rendszeresen felnőttbajnokságokban, mindenkinek nagyon sokat kell még fejlődnie, helyén kell kezelni ezt az eredményt."
A játékosok egyéni pályafutása szempontjából is nagy jelentősége lehet az egyiptomi bronzéremnek, hiszen az utánpótlástornákon rendszerint hemzsegnek a játékosügynökök, illetve a klubok megfigyelői. Korcsmár számított a kiemelt érdeklődésre, és meg is tette a szükséges óvintézkedéseket, hogy kizárja a zavaró tényezőket.
"Én már a torna előtt szóltam a menedzseremnek, hogy a viadal ideje alatt csakis a játékra akarok összpontosítani, ha lennének is megkeresések, azokkal csak a vébé után foglalkozzunk, illetve akkor hozza a tudomásomra. Nem akartam, hogy bármi is elterelje a figyelmemet az éppen soron következő mérkőzésről. Most már lassan beszélgethetünk erről, de még mindig nincs itt az ideje."
"Élvezet nézni a játékunkat"
A világbajnokság hangulata azért így magával ragadta az újpesti játékost. "Aki ezt nem élte át, az el sem tudja képzelni. Fantasztikus élmény volt a bronzmeccs, hatvanezer ember szurkolt, üvöltött, és a döntő többség minket, magyarokat biztatott."
Korcsmár szerint a magyar válogatott megszerettette magát a helyi közönséggel. "Látták, hogy megalkuvás nélküli támadófutballt játszunk, rengeteg helyzetet dolgozunk ki, s ha nem is mindegyiket rúgjuk be, élvezet nézni a játékunkat. A Costa Rica elleni meccsen már alig álltunk a lábunkon, a tizenegyesek után szinte nem is maradt erőnk ünnepelni."
A bronzérmet nagyszerű eredménynek tartja, ugyanakkor azt gondolja, hogy kis szerencsével még nagyobbat is alkothatott volna a csapat. "A Ghána elleni meccs első félideje határozta meg a sorsunkat, az iszonyatos hőségben nem tudtunk felpörögni, alig tudtunk lépni, és ebből a helyzetből is talpra tudtunk állni szünet után. A kétgólos hátrány azonban túl sok volt, pedig éreztük, hogy legalábbis egyenrangú ellenfelei vagyunk az afrikaiaknak, tényleg hajszálon múlt, hogy nem mi játszottuk a brazilokkal a döntőt."
Németh nagypapaként is mesélni fogja
Németh Krisztián több problémával is küzdött a világbajnokságon, sérülése mellé és vírusos fertőzést is összeszedett, de így is hozzátette a magáét a csapat sikeréhez. Azt mondja, mindig beleborzong, amikor azt hallja a szurkolóktól, hogy milyen sokat jelentett nekik az olaszok ellen rúgott két gólja.
"Sokan megállítottak már azzal, hogy életük egyik legnagyobb élménye volt az a két gól. Hiába is kérdezgetik, szinte semmire sem emlékszem, fogalmam sincs, miért oda rúgtam a labdát, ahová, ösztönösen cselekedtem."
Az AEK Athénnek kölcsönadott liverpooli támadó annak ellenére is nehezen dolgozta fel, hogy hibázott a csehek elleni tizenegyespárbajban, hogy végül továbbjutottunk, ugyanakkor azt állítja, még a szomorú pillanatokat is élvezte a vb-n. "Csak azt tudom mondani, hogy aki nem volt ott, az nem tudja, miről maradt le. Még nagypapa koromban is lesz mesélnivalóm."
Németh helyzete annyiban más csapattársaiénál, hogy őt sokan már a vb előtt is a nagyválogatottba követelték. "Jó lenne minél előbb bekerülni a felnőttek közé, de van nekünk még itt is tennivalónk, például az U21-es Európa-bajnokság selejtezőin. Előbb még ki kell jutnunk az Eb-re, aztán majd jöhetnek a felnőtt-Eb-selejtezők. Megmondom őszintén, megnövekedett önbizalommal térek vissza most Athénba, szeretnék egy nagyon jó szezont teljesíteni az AEK-val."
Koman örömmel vállalja a magyar válogatottságot
Koman Vladimir egy csapatkapitány megfontoltságával, valamint kezében az ezüstcipővel értékelte a válogatott teljesítményét. "Amikor a Honduras-meccs után feltápászkodtunk a padlóról, akkor már nem volt megállás. Én az Olaszország elleni mérkőzést és a bronzmeccset éreztem a csúcsnak, érzelmileg és szakmailag egyaránt, az olaszok ellen nyújtott teljesítményemet pályafutásom legjobb játékai közé sorolom. Most mindenki izgatott, az is, akinek van már külföldi csapata, s az is, akinek még nincs - mert nekik is hamarosan lesz, az egészen biztos."
Komanról régóta mondják a szakemberek, hogy a magyar labdarúgás egyik legnagyobb tehetsége, de mivel évek óta Olaszországban játszik, tulajdonképpen most ismerte meg a hazai közönség. "A fogadtatást csak egyetlen szóval tudom jellemezni: parádés. Senki nem gondolt ilyesmire, én sem. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki eljött, s azoknak is, akik otthon szurkoltak nekünk. Higgyék el, ez rengeteget jelentett, jelent ennek a csapatnak."
Az AS Bari középpályását egyáltalán nem lepte meg a saját kiemelkedő játéka. "Tudtam magamról, hogy mire vagyok képes, nem a semmiből támadt ez a formám. Mindig is úgy vélekedtem, hogy a tettek beszéljenek, ne a szavak. Meg vagyok győződve arról, hogy a világbajnokság után a klubomban meglesz a lehetőségem a bizonyításra, végre szóhoz jutok a felnőttcsapatban. Számomra amúgy a Bari nem célállomás, jóval nagyobb terveket forgatok a fejemben, ez a vb-bronz rengeteg önbizalmat adott a folytatáshoz."
A magyar-ukrán kettős állampolgárságú Komant már Várhidi Péter, korábbi szövetségi kapitány is próbálta rávenni két évvel ezelőtt, hogy válassza a magyar válogatottat, a játékos azonban csak Egyiptomban adott egyértelmű választ a kérdésre: ha hívják, szívesen kötelezi el magát a magyar csapat mellett. (A szabályok szerint egy futballista egészen addig eldöntheti, hogy melyik nagyválogatottban játszik, amíg nem szerepelt tétmérkőzésen valamelyik ország színeiben.)
"Én itt vagyok, eddig is itt voltam, nem szeretnék üzengetni senkinek. Türelmes vagyok, s hogyha tényleg úgy gondolja a magyar szövetségi kapitány, hogy behív, akkor örömmel vállalom. "
Nem szabad jövő nyárig ünnepelni
Varga Roland kiegyensúlyozott teljesítménye mellett azzal hívta fel magára figyelmet,hogy ő lőtte be a válogatott utolsó tizenegyesét a bronzmérkőzésen. "Mindig visszahúzom arra az oldalra, ahonnan elugrott a kapus" - árulta el technikáját a Brescia középpályása, aki társaihoz hasonlóan fontosnak tartja a szerénység megőrzését.
"Most kell nagyon észnél lennünk! Jól tudjuk, hogy ez a harmadik hely kötelez, most már mindenki eredményt vár tőlünk, nem számítunk outsidernek többé. Most mindenkinek örülnie kell egy darabig, ez az eredmény megérdemli az ünneplést, de nehogy még jövő nyáron is ünnepeljünk, mert akkor ez egyedi siker marad."