Ördögi körben vegetál a Rangers és a Celtic

Az angol Premier League tagjai a múlt hónap elején egyértelműen nemet mondtak arra a felvetésre, hogy a két skót sztárklub, a Celtic és a Rangers is csatlakozzon a labdarúgó-bajnoksághoz. "Ez az angol Premier League" - hangzott az indoklás, ám elméletileg előfordulhatna, hogy például egy walesi klub feljusson a legjobbak közé. Miért történhet, hogy amit lehet a walesieknek, azt nem szabad a skótoknak?

Mindig is meghatározó szerepet töltött be a skót labdarúgásban a Celtic és a Rangers, nem véletlen, hogy többször is felmerült az angol ligába való átlépés lehetősége. A két sztárklub vezetői úgy vélik, a hazai bajnokság akadályozza a fejlődésüket. Szerintük egyrészt nincs komoly ellenfelük (ezt bizonyítja, hogy 1985 óta nem nyert másik csapat aranyérmet, sőt, 1995 óta csak egyszer fordult elő, hogy nem a Celtic és a Rangers végzett az első két helyen), másrészt Skóciában a televíziós közvetítésekből sokkal kevesebb bevételhez jutnak, mint akár egy angol kiscsapat.

A glasgow-i óriások tulajdonképpen egy ördögi körben vegetálnak: ahhoz túl kevés a pénzük, hogy nemzetközi szinten is meghatározó játékosokat vegyenek, és így versenyképesek legyenek a Bajnokok Ligájában, de még mindig túl jól állnak ahhoz, hogy a hazai mezőnynél ne legyenek minden tekintetben jobbak.

Így aztán nem csoda, hogy mindkét fél évek óta kommunikálja: szívesen szerepelne az angol bajnokságban. Az ötlet már a 2000-es évek elején is felmerült, konkrét lépés azonban csak idén ősszel történt. A Bolton Wanderers elnöke, Phil Gartside beterjesztett egy tervet a Premier League tagjai elé, amely alapvetően nem a skót együttesekről szólt, hanem arról, hogy az élvonal mezőnyét bővíteni kellene, és tulajdonképpen két bajnokságot rendeznének ezen a néven - az általa csak Premier League Two-nak nevezett sorozatban pedig a Celtic, és a Rangers is szerepelhetne. Ez volt az első alkalom, hogy hivatalos formában is előkerült az Angliába költözés lehetősége.

Megindult a vita Nagy-Britanniában, a szakemberek egy része úgy vélte, a lépés hasznára válna az angol bajnokságnak. A terv mellett elsősorban olyanok kardoskodtak, ki valamilyen szinten érdekeltnek számítottak. A pártolók között volt például az Everton mestere, David Moyes (aki anno játékosként megfordult a Celticben), az Aston Villa északír trénere, Martin O'Neill (irányította már a Celticet), valamint a Birmingham City szintén skót edzője, Alex McLeish (ült a Rangers kispadján is).

"Mindig is azt gondoltam, hogy fantasztikus lenne, ha a Rangers és a Celtic a Premier League-ben szerepelne. Nem csak két klubról, hanem két intézményről van szó, helyük lenne a PL-ben. Azt hiszem, ez előbb-utóbb biztosan bekövetkezik, hiszen a tévétársaságok számára érdekes újításról van szó, és ez mindig meghatározó" - mondta McLeish.

Tény, hogy egy Celtic-Manchester United vagy egy Rangers-Chelsea találkozó alighanem vonzóbb üzleti szempontból, mint mondjuk egy Stoke City-Chelsea összecsapás, de a váltásból az angol egyesületek számára túl nagy haszon nem származna - ők így is nagyon jól megvannak.

Így aztán november elején a klubok képviselői egyhangúlag leszavazták Gartside javaslatát, világossá téve: nem kérnek a skót csapatokból. "Ez az angol Premier League. A mi termékünk, és a liga klubjai egyértelmű döntést hoztak" - mondta a Wolverhampton Wanderers ügyvezető igazgatója, Jez Moxey.

A fenti kijelentés jól hangzik, azonban egyvalamit nem vesz figyelembe: walesi egyesületek minden további nélkül szerepelhetnek az angol ligában. A másodosztályban, a The Championshipban jelenleg két walesi egyesület játszik: a Cardiff City és a Swansea City is az élmezőnyhöz tartozik.

Ez annak köszönhető, hogy ellentétben Skóciával Walesnek nagyon sokáig nem volt külön bajnoksága, a klubok az angol ligarendszerben szerepeltek. A walesi szövetség ezen áldatlan állapoton változtatott 1992-ben, amikor létrehozta a League of Walest - igen ám, de néhány egyesület nem kért a külön bajnokságból.

Ennek megfelelően a Cardiff City, a Swansea City és a Wrexham továbbra is Angliában versenyez, és mivel mindegyikük alacsonyabb osztályokban, eddig nem volt fontos, hogy kizárták magukat a nemzetközi porondról. A klubok ugyanis továbbra is walesinek számítanak, és a Walesi Labdarúgó Szövetség égisze alá tartoznak, amely azonban csak saját bajnokságából és kupasorozatából indíthat csapatot az UEFA rendezvényein - azaz a fenti három gárdát nem.

A Cardiff City a 2007-2008-as szezonban FA-kupa-menetelésével alaposan felkavarta ezt az állóvizet, de az FA végül megúszta, hogy egy walesi csapatot kelljen indítania az UEFA-kupában, mert a cardiffiak a döntőben kikaptak a Portsmouth-tól. A Cardiff vagy a Swansea feljutása viszont azt eredményezné, hogy az angol élvonalban walesi csapat szerepelne.

Európában nem ez lenne az első eset: a Vaduz például a svájci ligában, annak is a másodosztályában szerepel - más kérdés, hogy Liechtensteinben nincs önálló bajnokság, így aztán a vaduziak ott nem is indulhatnának. Hasonlóan magyarázható a Monaco francia bajnokságban való indulása, de a Derry City helyzete már kicsit kacifántosabb.

A klub az északír Derry városában található, és 1972-ig az északír ligában szerepelt, ám a politikai és vallási körülmények nem tették lehetővé, hogy folytassa, így aztán az egyesület 13 éven keresztül csak utánpótláscsapatot működtetett, majd 1985-ben csatlakozott az ír ligához. Azóta ott szerepel, olyannyira, hogy 1997-ben és 2007-ben bajnok is lett, és Írországot képviselte a BL selejtezőjében - északír egyesületként.

www.global-soccer.eu