Sallói: A közönség a magyar futballt nem tekinti a sajátjának

Volt, aki az Újpest FC közelgő anyagi összeomlására következtetett abból, hogy a csapat egyik legértékesebb játékosa, Sándor György a héten a Videotonhoz igazolt. A legrégebbi magyar futballklub valóban nincs irigylésre méltó pénzügyi állapotban, de Sallói István sportigazgató szerint a válogatott középpályás eladása nem a végkiárusítás kezdete.

William McStay, az Újpest FC skót menedzsere nemrégiben még azt mondta az [origo]-nak, hogy tavasszal a bajnoki címért küzdhet csapata, feltéve, ha nem gyengül meg a téli átigazolási időszakban. Márpedig a héten meggyengült, az egyik kulcsjátékost, Sándor Györgyöt szerdán eladták a bajnoki éllovas - az egyik fő rivális - Videotonnak, a Nemzeti Sport szerint 50 millió forintért. Az összeget az Újpest FC és a Videoton FC honlapján egyidejűleg megjelentetett közleménnyel cáfolta a két klub.

- Miért jelentették meg a közleményt? - kérdeztük Sallói Istvánt, az Újpest sportigazgatóját.
- A két ügyvezető, Csehi István és Berzi Sándor közös döntéséről van szó. Az összeg ugyanis nem felel meg a valóságnak, lényegesen alacsonyabb a közöltnél.

- Az sem igaz, hogy csőd közeli helyzetben lenne az Újpest FC?
- Erről szó sincs. A játékosok adásvétele mindenütt a futballklubok gazdálkodásának szerves része, Magyarországra különösképpen áll ez a megállapítás.

- Miért különösképpen?
- Hogy is néz ki egy futballklub költségvetése? A bevételi források a következők: jegyértékesítésből származó bevétel - ez hazánkban az alacsony fizetőképes kereslet miatt elenyésző -, a televíziós jogdíjak, pénzdíjak, szponzori támogatások, az úgynevezett merchandising és a játékjog-kereskedelem.

- Ez utóbbi a játékosok eladását jelenti?
- Igen. Nos, nemcsak a jegybevétel, hanem a szponzori támogatások összege is csekély egy átlagos magyar futballklubnál, ezért a költségvetés réseit, rosszabb esetben szakadékait a játékjog-kereskedelemből befolyó pénzzel és a tulajdonosi hozzájárulással kell betömködni. A kiadásaink ugyanis adottak, amikor a szezon elején összeállítjuk a keretet, akkor azt is tudjuk, mennyi lesz a bértömeg. Ha ez nagyobb, mint a bevételeink, akkor el kell adni egy vagy több játékost. A másik megoldás ebben az esetben az, hogy a tulajdonos betesz valamennyi pénzt. Ennek a verziónak kevés tulajdonos örül, a cél a tulajdonosi befizetés minimálisra csökkentése.

- A jegyárbevétel elenyésző volta nem csupán az alacsony fizetőképes kereslet következménye. Az áru is silány.
- Mármint a játék? Ahhoz, hogy világszínvonalú terméket - azaz játékot - adjunk a fogyasztónak, vagyis a nézőnek, ahhoz a jelenlegi befektetés százszorosára lenne szükség. Egy Drogba, egy Ronaldo, egy Messi ugyanis ennyibe kerül. Erről az a véleményem, hogy a futball viszonylag mérsékelt színvonalon űzve is élvezhető sportág. Itt a Tanú igazsága érvényes: kicsi, savanyú, de a miénk. Sajnos, a közönség a magyar futballt nem tekinti a sajátjának.

- És mi a helyzet a szponzori bevételekkel?
- A hazai szponzorpiac hihetetlenül beszűkült, mi elveszítettük a DHL-t és a Match-et, alig van szponzori bevételünk. Bevételeink közül egyedül a televíziós jogdíjak értékesítéséből befolyó összeg emelkedett, elég jelentős mértékben, de ez messze nem fedezi az egyéb források elapadását.

- Mennyi pénzre számítanak a televíziós jogdíjakból?
- 50 és 150 millió közötti összegre, de reményeink szerint 100 millió fölött, a sugárzott meccsek számának függvényében. Ez komoly hányada a költségvetésünknek.

- Mégsem elegendő, így marad a játékosok eladása.
- Ne higgye, hogy ez valami eretnekség. A Manchester United nem ezt csinálja? Eladta Ronaldót, Tévezt, és jóformán senkit sem vett helyettük, talán Valenciát. És mégis versenyképes maradt a csapat. Vagy ott van a Real Madrid, amely folytonos tulajdonosi befizetésekkel fedezi horribilis kiadásait, ugyanis presztízsokokból nem engedheti meg, hogy meggyengüljön a játékoskerete. Egy futballvállalkozásnál az adásvétel, a tulajdonosi befizetés normális tevékenység.

- Úgy tűnik, idén nagyobb lyuk tátong a bevételek és a kiadások között, mint korábban.
- Ennek az az oka, hogy - reményeinkkel ellentétben - nem nyertük meg a 2008-2009-es bajnokságot. Ha az sikerült volna, a BL-selejtezőkön, esetleg - továbbjutás esetén - a BL-csoportkörben futballozva akár milliárdokat is kasszírozhattunk volna, ahogy a Debrecennek is sikerült.

- Sándor György eladásához mit szólt Willie McStay vezetőedző?
- Nem támogatta. De az az igazság, hogyha az edzőkön múlna, akkor soha, egyetlen játékost sem adnának el a klubok, csak vásárolnának. A szakma és az üzleti háttér sokszor ütközik. Az edzőket nemigen érdekli a gazdasági háttér, de nekik nem is ez a dolguk.

- Másokat is eladhatnak?
- Igen. De akkor már vásárolnunk is kell, mert nem akarunk meggyengülni. Fogunk is vásárolni. Vagy szerződtetni, mert a kettő nem feltétlenül ugyanaz. Egyébként Sándor György eladása üzleti szükségszerűség volt. Nyáron lejárt volna a szerződése, és akkor egy fillért sem kaptunk volna érte. Merthogy nem akart hosszabbítani, mivel külföldön képzeli el karrierje folytatását.

- Kabát Péter marad?
- Persze. Neki a szezon végén lejár a szerződése, de vele hosszabbítani szeretnénk. A fiatalabb játékosokat pedig általában hosszabb távú szerződés köti a klubhoz.

- És Korcsmár Zsolt?
- Ha a Feyenoorddal vagy a Celtic-kel meg tudunk állapodni, akkor ő távozik. A hollandokra jobb benyomást gyakorolt, mint a skótokra, a kölcsönadás és a végleges eladás is benne van a pakliban. De ha nem tudunk megegyezni, akkor Zsolt marad.

- Ön két éve sportigazgató Újpesten. Melyek voltak ebben az időszakban a legnagyobb tranzakciók?
- Sok játékoshoz ingyen hozzájutottunk, mert lejárt a szerződése. Kabát, Takács, Tóth Norbert, Lambulic tartozik ezek közé. Akikért pénzt adtunk, az Mario Bozic, Lipták, Jucemar volt. Millart a Celtic adta kölcsön, Tony Stokes a West Hammel fennálló partnerkapcsolatunknak köszönhetően érkezett, az ő bérét az angol klub fizette. Szóval, így élünk és gazdálkodunk mi Újpesten.

- Ami most kezdődött, az nem egy csőd előtti végkiárusítás?
- Ugyan, szó sincs ilyesmiről. Tavasszal is versenyben leszünk a bajnoki címért és a Magyar Kupáért, ha az utóbbit például nem nyernénk meg, csalódottak lennénk.

- Tehát garantálja, hogy nem gyengül az Újpest?
- Garantálni a mai világban semmit sem lehet.