McStay: Szeretném minden játékosomat megismerni az öltözőben

William McStaynek nem volt könnyű elfogadtatnia magát Újpesten: a skót edző azt mondja, más filozófiát vall a futballról, mint amivel a lila-fehér klubnál találkozott. A magyar meccsek tempóját lassúnak találta, mostanra azonban azt tapasztalja, a játékosok vevők arra, amit kér tőlük. A futballisták közül Kabát Pétertől kapta a legtöbbet, Korcsmár Zsoltnak pedig azt tanácsolja, várjon még a Celtic-szerződéssel. Sallói István sportigazgató szerint McStay éppen ellentéte a Fraditól pár hete távozott Bobby Davisonnak, szinte lubickol a népszerűségben. És már a csirkéért sem fizet.

McStay több mint öt hónapja érkezett Újpestre a Celtictől, és egyelőre - külföldi futballedzőtől szokatlan módon - elboldogul Magyarországon. Pillanatnyilag még arra is megvan az esélye, hogy a finn Martti Kuusela 1993-as sikere után a második külföldi tréner legyen, aki NB I-et nyer. Az Újpest a második helyen áll, és bejutott a Magyar Kupa elődöntőjébe, ami hét éve nem fordult elő a csapattal.

- Jobb időpontot keresve sem találhattunk volna a beszélgetésre, hiszen ma ünnepli 48. születésnapját (az interjú csütörtökön készült - a szerk.), tegnap verték meg 1-0-ra a Videotont a Magyar Kupában, s tegnapelőtt volt a londoni 6-3 évfordulója, amely, ha jól tudom, élete egyik meghatározó élménye volt.
- Ha nem is élőben, csupán felvételről, mert 1953-ban még nyolc év hiányzott ahhoz, hogy megszülessek. Ez a csütörtök azonban még egy szempontból szerencsés nap, ma engedték ki Ronan fiamat a kórházból, ledöntötte a lábáról a vírus, de már jobban van. Szombaton utazunk haza az öthetes szabadságra, végre együtt lesz a család.

- Tényleg Puskás volt a példaképe?
- És Kenny Dalglish, akivel hétfő délután volt alkalmam kávézni egy pesti szállodában, ő is tagja volt a Debrecennel játszó Liverpool küldöttségének. Kenny mindig egy lépéssel előbbre járt gondolatban, mint a mezőny többi tagja. Azt hiszem, ez volt a titka, ezért tartom őt minden idők legnagyobb skót labdarúgójának.

- Azt mondják, Puskás nem egy lépéssel járt a többiek előtt, hanem kettővel.
- Lehet, az egyik kedvenc meccsvideóm az 1960-as BEK-döntő, a Real Madrid-Eintracht Frankfurt, és elsősorban nem azért, mert a szülővárosomban, a Hampden Parkban játszották a meccset. Puskás négy gólt szerzett, és tényleg úgy tűnt, mintha olvasná a társak és az ellenfelek gondolatait. Imádtam a magyar futballt.

- Aztán június végén bele is csöppent.
- Khm, igen.

- Miért köhintett?
- Semmi.

- Talán sokkolta az, amivel szembesült az Újpestnél?
- Nem sokkolt semmi, csak szokatlanul lassúnak találtam a tempót, amelyben a játék folyt. Az Újpestnél és a többi magyar csapatnál is.

- Miért, mire számított?
- Nem tudom. Csak egy dolgot tudtam, hogy életem kihívása ez az újpesti szerződés. Éreztem, hogy fantasztikus élmények várnak rám. És mint minden profi, nagyon akartam a sikert. És akarom most is.

- Mi a siker?
- Látja, én is ezt próbáltam meghatározni, amikor ide szerződtem. Nem ismertem a közeget, hogy milyen erős a mezőny, nem tudtam, hogy a bajnoki cím-e a siker, vagy ha bentmaradunk. Ugrás volt a sötétbe. De nem volt időm töprengeni, mert rögtön a mélyvízbe kerültem. A Steaua elleni Európa-Liga-selejtezővel kezdtünk.

- Az azért adott egy viszonyítási alapot, nem?
- Persze, ismét szembesültem a csapat lassú játékritmusával, és rögzítettem magamban, hogy az első és legfontosabb feladat az iram felgyorsítása. Elkezdtük a munkát, de közben megvolt az eredménykényszer is, nem lehetett úgy a gyorsasági állóképességet fejleszteni, hogy közben ne várták volna el tőlünk a győzelmeket a bajnokságban és a Magyar Kupában. Edzeni, tanítani és közben nyerni is - pokoli nehéz feladat volt.

- Félidőben a második helyen állnak, s bejutottak a kupa elődöntőjébe, éppen a bajnoki éllovas, a Videoton kiverésével.
- Ez így papíron tényleg szép, de öreg profiként tudom, hogy a bajnokság második félideje mindig sokkal nehezebb és kiszámíthatatlanabb, mint az első. Szóval próbáltam elfogadtatni magam a játékosokkal, a vezetőkkel.

- És sikerült?
- Nem könnyen. Nekem más a filozófiám a futballról, mint amivel Újpesten találkoztam. Tudja, próbálok tanítani és közben tanulni is. Ez egy kölcsönhatás, apró lépésekkel haladunk, és a lényeg a részletekben van. Úgy látom, a játékosok vevők arra, amit kérek tőlük, de soha nem szabad megállni, mindig van egy következő szint. Most is egy átmenet kellős közepén vagyunk, messze nem fejeztem még be a munkát. Ma már érzékelhetően gyorsabb tempóban játsszuk a futballt, mint a nyáron. S mivel a sorsolás érdekesen alakult, közvetlenül is le tudom mérni a fejlődést.

- Mire gondol?
- Arra, hogy két hét alatt háromszor is találkoztunk a Videotonnal. Az első meccset, a bajnokit idehaza elveszítettük 1-0-ra. Megérdemelten, mert akkor még jobb volt a Videoton. Aztán 1-0-ra megvertük őket Fehérváron, a kupában, azon a meccsen lezártuk a területeiket, megakadályoztuk, hogy játsszanak. És szerdán idehaza megint 1-0-ra győztünk, bejutottunk a négy közé. A számok, az eredmények önmagukért beszélnek. Ez a három Videoton-meccs igazi vizsgamunka volt. Nekem is, a csapatnak is.

- Azt mondta az imént, a játékosok vevők arra, amit tanít.
- Most már. Eleinte nehéz dolgom volt. El kellett fogadtatnom velük a manírjaimat, a rigolyáimat. És mindent, ami más, mint amihez eddigi életük során hozzászoktak.

- Azért akadtak hullámvölgyek is, nem?
- Szerencsére nem tartós hullámvölgyek, hanem csak egyes meccsek, amelyek után mindig sikerült azonnal győzelemmel válaszolnunk. De a Pápa-meccs, a hazai 0-3 sokkoló élmény volt, ez tény.

- Nyilván hallotta a pletykákat, hogy ez is egyike volt az őszi gyanús meccseknek.
- Nem erre gondolok, nekem különben sem fordul meg a fejemben, hogy bármelyik játékosom tisztességtelenül játszana. Nem erről van szó, hanem arról, hogy számításaim szerint huszonhárom helyzetet hagytunk ki azon a mérkőzésen. Aztán rájöttem, mi volt a baj. Tisza Tibi akkor hagyta el a csapatot, külföldre igazolt, egy hétig emiatt nem is tudtunk rendesen edzeni, egy pillanatra megakadt a tű a lemezjátszón.

- Tisza távozása annyira nagy csapás volt?
- Hogyne, kreatív, gólerős játékost veszítettünk el. Már éppen kezdett azonosulni a futballról vallott elveimmel, egyre jobban játszott, amikor eladta a vezetőség. De hát a profi futball már csak ilyen. Tisza távozásával két góllövő csatárunk maradt, Kabát Péter és Rajczi Péter, szerencsére végig bírták az idényt.

- Melyik játékosától kapta a legtöbbet?
- Egyértelműen Kabáttól. Rugdossa a gólokat, telitalálatnak bizonyult a részemről, hogy őt tettem meg kapitánynak. Bár olyan értelemben nem igazi csapatkapitány, hogy nem harsány, nem nagy a szája, de magával ragadó egyéniség, inkább a jó példával jár elöl. Inspirációt jelent a többieknek, érzem, hogy felnéznek rá.

- És a többiek?
- Érdekes Tóth Norbert, Takács és Simek esete. Ők később kapcsolódtak be a munkába, időbe került, mire az erőnlétük elérte a meccseken megkívánt szintet. De aztán szépen beépültek, s ma már mindhárman - főleg Takács - erősségei a csapatnak. Olykor Sándor Gyuri is remekelt, a Videotonnak szerdán lőtt bombagólja maga volt a gyönyör. Korcsmár pedig Egyiptomban öregbítette az Újpest jó hírét.

- Hallom, hogy őt esetleg megvenné a Celtic?
- Hát, nem tudom, volt róla szó, de ez nem az én ügyem, hanem a klubvezetésé.

- Elég jó ő már a Celtic szintjéhez?
- Én azt tanácsolnám neki, hogy még egy-két idényt játsszon az Újpestben.

Forrás: MTI

- Mire számít a téli átigazolási idényben?
- Arra, hogy nem gyengülünk. Ideális esetben mindenki itt marad, és két-három posztra igazolunk. Leginkább előre és a bal oldalra. De ha gazdasági megfontolásból eladunk néhány játékost, akkor azt is tudomásul veszem.

- Skóciában figyelik a munkáját?
- Hogyne, elég komoly sajtóm van, gyakran hívnak a lapoktól, a rádióállomásoktól, a minap készített velem egy interjút a Top Sport, a BBC skóciai sportszekciója, s személyesen hívott fel Gordon Smith, a Skót Labdarúgó-szövetség ügyvezető igazgatója is, gratulált az eddigi munkámhoz. Figyelnek azért is, mert nem sok skót edző dolgozik Nagy-Britannián kívül. A múlt héten pedig égett a telefonvonalam, az angol tévé- és rádióadók folyamatosan a Debrecen felől érdeklődtek tőlem.

- Hogy érzi magát Újpesten? Megszokta az itteni életet?
- Meg. Jól érzem magam, az a benyomásom, befogadtak az emberek. Itt lakom az újpesti városközpontban, nem olyan messze a pályától, manapság már folyton rám köszönnek az utcán, lapogatják a hátamat. Akadnak kínos pillanatok is.

- Például?
- A minap akartam venni egy grillcsirkét a házunktól pár percre, mondom az árusnak, hogy "csirke", mert ezt már tudom magyarul , és veszem elő a pénzt, hogy fizessek. Csakhogy az árus mogorva arcot vág, és integet, hogy ez nem megy. Azt hittem egy pillanatra, hogy nem akar kiszolgálni. Legalább egy fél percig vágta az arcokat, már kezdtem ideges lenni, amikor kitört belőle a röhögés, és elmagyarázta jelbeszéddel és tört angolsággal, hogy vigyem a csirkét, de ő pénzt nem fogad el érte, mert Újpest-szurkoló. Vagyis most már ingyen van nekem a csirke.

- Hívő katolikus, Magyarországon is jár misére?
- Járok, mindig ugyanabba az újpesti templomba.

- És megérti a szentbeszédet?
- Igen, de persze nem szó szerint. Alapvetően nincs semmi különbség a skóciai és a magyarországi szertartás között, azt leszámítva, hogy itt hosszabb a szentbeszéd. Sőt, mindenféle beszéd. A magyarok egyszerűen többet beszélnek, mint a skótok.

- Január ötödikén jön vissza a téli szabadság után. Mit szeretne?
- Azt, hogy a játékosok többségét felismerjem az öltözőnkben. Ha pedig mindet felismerem, akkor nagyon elégedett leszek. Akkor szerintem versenyben tudunk maradni a dobogós helyekért és a Magyar Kupáért.

"Más, mint a magyar edzők"

Sallói István, az Újpest FC sportigazgatója elégedett a skót szakember munkájával. "Willie-t azért szerződtettük, mert valami mást akartunk tőle, mint amit az évek során a magyar szakemberektől kapott a csapat. És ilyen értelemben nem is csalódtunk benne. Willie nem rosszabb, nem jobb, mint a magyar futballedzők, hanem más. Más a mentalitása, a filozófiája, más az a futballnyelv, amit ő és segítője, Joe McBride beszél. Felnőttként kezeli a játékosokat, nem rágja a szájukba, hogy mit kell csinálniuk a pályán. A magyar edzők büszkék arra, hogy úgymond bele tudnak nyúlni a mérkőzés menetébe. Willie nem nyúl bele. Nem kiabál be utasításokat a játékosoknak, ő azt vallja, hogy az edzéseken, a taktikai értekezleten kell megtanítani a labdarúgókat arra, amit aztán majd visszaadnak a mérkőzésen. Eddig bevált, amit csinál."

Sallói azt mondja, McStaynek nem volt nem volt könnyű dolga, a játékosok és a vezetők is nehezen adták be a derekunkat az edző módszerei láttán. "Ő azonban azt mondta, ezt tanulta otthon, a Celticnél, és ez a módszer eredményt hoz, csak idő kell hozzá. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, egyre erősebb tempóban, egyre jobban futballozott a csapat, azaz Willie bizonyított."

A sportigazgató szerint McStayel emberileg is nagyon jól jártak Újpesten. "Eszem ágában sincs más klubok, más csapatok belső ügyeivel foglalkozni, de mindenki azt mondja - tehát ez nem az én véleményem -, hogy McStay minden tekintetben az ellentéte annak a másik szigetországi szakembernek, aki a közelmúltig egy másik fővárosi csapat munkáját irányította. Willie jó kapcsolatot ápol a sajtóval, nem zárkózik el az emberektől, a szurkolóktól, és szinte lubickol a népszerűségben. Nyilván ebben az is benne van, hogy jól megy a csapatnak, de szerintem ez egy kölcsönhatás."

Noha McStayt erősen foglalkoztatja, vajon egyben marad-e télen az Újpest játékoskerete, Sallói egyelőre nem tud mit mondani erről. "Csak most kezdődik az átigazolási időszak, még nem futottak be az érdeklődések, de szerencsére vannak piacképes labdarúgóink. Persze nekünk sem az a szándékunk, hogy meggyengítsük a csapatot."