Napoli és Juventus: menny és pokol azonos pontszámmal

Az olasz bajnokságban jelenleg a két milánói csapat áll az első két helyen, mögöttük pedig a Juventus és a Napoli következik azonos pontszámmal, de utóbbi két együttes megítélése teljesen ellentétes. A torinóiaknál a jó szezonkezdet után krízisről beszélnek, míg Nápolyban eddig éppen fordítva alakult a szezon, igaz, ott a fordulatot egy edzőcsere hozta meg.

A Juventusnál a bajnoki rajt előtt rendkívül optimista volt a hangulat. A vezetőség további bizalmat szavazott az előző szezon utolsó két mérkőzésén szerepet kapott edzőnek, Ciro Ferrarának, és az egykori kiváló védő irányításával a torinóiak a bajnoki címet vették célba, és ennek érdekében alaposan megerősítették a keretüket. Érkezett két brazil válogatott középpályás Diego és Felipe Melo személyében, akik ketten együtt közel 50 millió euróba kerültek, míg a védelembe szerződtettek két rutinos világbajnokot, Fabio Grossót és Fabio Cannavarót. Utóbbi leigazolása ugyan kissé megosztotta a szurkolókat, hiszen Cannavaro a calciopoli-botrány után nem maradt a klubnál, amikor azt a Serie B-be száműzték, és ezért sokan árulónak tartották. A játéktudását azonban senki sem vonta kétségbe, és az idény elején úgy tűnt, hogy a Juve valóban versenyben lesz a scudettóért: a csapat az első négy bajnokiját megnyerte, Diego és Melo pedig remekelt.

Az idilli állapot azonban nem tartott sokáig, az eredmények lassan egyre rosszabbak lettek, Ferrara pedig láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel. A bajnokság elején kitalált 4-3-1-2-es taktika egyre kevésbé működött, amin a fiatal edző úgy próbált változtatni, hogy az alaphelyzetben védekező, labdaszerző középpályás Melónak kreatívabb feladatot adott, amelynek végrehajtására ő azonban nem volt képes. Ferrara ezzel aláásta egyik kulcsembere önbizalmát, és amikor a Catania elleni hazai bajnokin bő félóra elteltével lecserélte a brazil játékost, akkor Melo állítólag a klub vezetőségéhez ment panaszkodni.

"Nem vagyok irányító, ez nem az én stílusom. Ferrara olyat kér tőlem, amit nem tudok végrehajtani" - mondta dühösen a középpályás. De nem ő az egyetlen, aki képtelen volt kihozni magából azt, amire képes: Diego is küszködik (jellemző, hogy ő 17 alkalommal volt kezdő, de 11-szer lecserélték), akárcsak Amauri, miközben olyan kedvencek, mint Sebastian Giovinco, vagy Alessandro del Piero, akik esetleg némi kreativitást vihettek volna a játékba, csak elvétve kaptak lehetőséget Ferrarától.

Fokozta még a gondokat a gárdát sújtó sérüléshullám (a Milan ellen Gianluigi Buffon, Vincenzo Iaquinta, Mauro Camoranesi és David Trézéguet sem játszhatott), ami azt eredményezte, hogy a csapat irányítása szinte teljesen kicsúszott a tréner kezéből. Igaz, akadtak olyan hangok, amelyek szerint eleve nem is volt benne: a pletykák szerint Ferrara, aki korábban Marcello Lippi asszisztense volt a válogatottnál, alapvetően a szövetségi kapitány bábja a Juventusnál is. Az mindenesetre aligha véletlen, hogy az ősszel a válogatottnak volt olyan meccse, amikor hét torinói volt a kezdők között.

Ferrara azonban a gyenge eredmények ellenére még mindig a Juve edzője (a klub története során csak egyszer menesztettek trénert szezon közben, amikor az előző idény hajrájában Ferrara váltotta Claudio Ranierit), ami vezetői válságra is utal. Az egykori csatárlegenda, Roberto Bettega ugyan az ősszel visszatért az egyesülethez, de a sportigazgató, Alessio Secco, illetve az elnök, Jean-Claude Blanc nem a drukkerek kedvence. Előbbi egyébként a Milan elleni vereség után csak ennyit mondott: "A legjobb, ha most nem mondunk semmit." Eközben az olasz sajtó váltig állítja, hogy csak napok kérdése, hogy Guus Hiddink átvegye a gárda irányítását.

A jelenleg a Juventusszal azonos pontszámmal álló Napolinál még az ősszel megtörtént az edzőcsere - és eredménye még a legmerészebb várakozást is felülmúlta. A klub a nyáron szintén nem sajnálta a pénzt erősítésre, és alig költött kevesebbet, mint a Juve: a legdrágább új igazolás Fabio Quagliarella volt, akiért 18 millió eurót fizettek, de Luca Cigarini, Camilo Zúniga és Hugo Campagnaro sem volt olcsó vétel.

Mindezek alapján az egyesület tulajdonosa, a filmmogul Aurelio de Laurentiis az európai kupaszereplés kiharcolását tűzte ki célul, de hamar be kellett látnia, hogy Roberto Donadonival a kispadon ez nem sikerülhet. A volt szövetségi kapitány azt szerette volna, ha a csapatnál a védekezés és a támadás egyensúlyba kerül, és nagy taktikai fegyelmet követelt meg a focistáitól, amivel egyben el is vette a kedvüket a játéktól. Hét forduló alatt a nápolyiak mindössze hét pontot gyűjtöttek, és a 15. helyen álltak a tabellán, nem jelentett tehát meglepetést, hogy Donadoninak mennie kellett, a helyére pedig Walter Mazzarri került.

Az új szakvezető azzal kezdte tevékenységét, hogy megszüntette azt a belső házirendet, amelynek hatására a játékosok szinte semmit sem mertek csinálni a büntetéstől való félelem miatt ("Olyan volt az öltöző, mint egy rendőrőrs" - mondta Mazzarri), és sokkal nagyobb szabadságot adott nekik mind a pályán, mind azon kívül. Ennek köszönhetően pedig játékosok képesek voltak kihozni magukból a maximumot, a csapat pedig 12 mérkőzés óta veretlen, Mazzarrival a kispadon a Napoli még nem szenvedett vereséget. A korábban a távozás gondolatával foglalkozó Ezequiel Lavezzi gyorsan meghosszabbította a szerződését 2015-ig, és a nyári sztárigazolás, Quagliarella is magára talált. A tréner igyekszik hangsúlyozni, hogy a jelenlegi, BL-t érő pozíció ellenére a csapatnak reális célokat kell kitűzni maga elé, ám De Laurentiis már nem ilyen visszafogott. "Hogy Mazzarri lenne az én Mourinhóm? Nem, mert ő sokkal jobb az Inter edzőjénél" - mondta a Napoli tulajdonosa.

www.global-soccer.eu