Zidane és Messi nélkül az évtized álomcsapata

A 2010-es esztendő kezdete egyben lezárta a 2000-es évek első évtizedét is. A korszakhatár alkalmából rengeteg összeállítás jelent meg a legjobb sportolókról a nemzetközi sajtóban. A goal.com összeállította az évtized álomcsapatát is, ami néhány poszton meglepő eredményt hozott, így gondoltuk, hogy akkor olvasóink vitatkozzanak egy kicsit a mi tizenegyünkön is.

A nemzetközi labdarúgással foglalkozó portálon kilenc különböző poszton lehetett szavazni az évtized legjobbjára. Az oldal mindegyikre több jelöltet állított, közülük lehetett választani, és az év végén a szavazás eredményeként állították össze az álomcsapatot, mégpedig a manapság rendkívül elterjedt 4-2-3-1-es felállást választva. A végeredmény az alábbi együttes lett: Buffon - Cafú, Hyypiä, Nesta, Roberto Carlos - Makelele, Xavi - Messi, Zidane, Ronaldinho - Ronaldo.

Az összeállításban leginkább a finn középhátvéd, Sami Hyypiä neve a meglepetés, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy posztján ő kapta a legtöbb szavazatot a goal.com olvasóitól. Erős a gyanúnk, hogy sok szurkolónál Hyppiä még a jelöltek közé sem került volna fel. Kétségtelen, hogy a finn a Liverpool színeiben éveken keresztül futballozott rendkívül megbízhatóan, jelenleg pedig a Leverkusenben is kiválóan játszik (a Kickernél épp ő vezeti a középhátvédek ranglistáját), azonban sok eredményt nem tud felmutatni, arról nem is beszélve, hogy válogatott szinten végképp elkerülték a sikerek.

A többi poszton az álomcsapat összeállítása már sokkal inkább elfogadható, de mint minden ilyen szavazással, ezzel is lehet vitatkozni - és ezt meg is tesszük, összeállítva az [origo] álomcsapatát a 2000-es évek elejéből. Az egyszerűség kedvéért mi inkább a 4-4-2-es felállást választjuk, már csak azért is, mert az immár 2004 óta futó sorozatunkban, amelynek során hétről hétre összeállítjuk világválogatottunkat, szintén ezt alkalmazzuk - és ahol lehet, igyekszünk is alapul venni saját korábbi értékeléseinket. Fontos szempontnak tartjuk még, hogy ha már az évtized álomcsapatáról van szó, akkor lehetőleg olyan labdarúgókat vegyünk számításba, akik a 2000-es évek nagyobb részében valóban aktívan futballoztak.

Kapusposzton többé-kevésbé hasonlóan látjuk a helyzetet, mint a goal.com voksolói: az internetes oldalon is Gianluigi Buffon, illetve Iker Casillas volt a két legesélyesebb jelölt. Mi azonban az olasz kapus helyett inkább a spanyolra voksolunk: mindketten végigvédték a teljes évtizedet, hazai és nemzetközi sikereket is arattak, azonban Casillas teljesítményét egy árnyalatnyival erősebbnek tartjuk.

A védelem jobb oldalán a goal.com győztese Cafú lett, azonban a brazilt bármekkora klasszisnak is tartjuk, az évtized második felében már nagyon keveset játszott - 2007-ben vissza is vonult. Utódja a nemzeti tizenegyben Maicon lett, és hosszas tanakodás után végül az évtized álomcsapatában is neki szavaztunk bizalmat - az Inter játékosa már 2004-ben is ott volt az origo világválogatottjában, amit 2005-ben megismételt, és azóta is kiválóan teljesít. A védelem bal oldalán egyértelmű volt a helyzet, itt nem lehetett vitatkozni a goal.com olvasóival: Roberto Carlos meghatározó játékosa volt az évtizednek, a Real Madrid után a Fenerbahce színeiben is rendszeres szereplője volt a nemzetközi kupáknak.

A középhátvédeknél Hyypiä (bármennyire is tiszteljük) nálunk kispadra sem kerülne, mi több, Alessandro Nesta is maximum csak oda. Az olasz védő ugyan kiváló futballista, de az évtized során túlságosan is sokat volt sérült. Honfitársáról, Fabio Cannavaróról ugyanez már nem mondható el, ráadásul hosszú évek után ő lett az első hátvéd, aki Aranylabdát nyert. Mindezt elsősorban a 2006-os vébén mutatott teljesítményével érdemelte ki, és bár a Real Madridnál sokan kritizálták, azért csak nyert két spanyol bajnoki címet, miközben folyamatosan tagja az olasz válogatottnak. Cannavaro a címeres mezben Paolo Maldini rekordját döntötte meg, akinek álomcsapatban való szerepeltetésén sokat gondolkoztunk, azonban végül nem rá, hanem Carles Puyolra esett a választásunk. A Barcelona klasszisa ugyan csak az évtized második felében kapta meg a neki járó elismerést, de folyamatosan alapember volt a katalánoknál, és kiemelkedő teljesítményt nyújtott a válogatottban is.

A középpályán a négy futballista játékát a manapság megint egyre több klubnál visszatérő rombusz-alakzatban képzeljük el - ami azt jelenti, hogy szükség van egy elsősorban védekező, labdaszerző középpályásra. Ezt a posztot madridi évei alatt Claude Makelele tette elismertté, azonban amióta a Paris Saint-Germainbe igazolt, kikerült a reflektorfényből. Michael Essien az évtized elején még csak a Bastiában futballozott, míg a minap a Manchester Citybe szerződött Patrick Vieira ugyan rengeteg trófeát nyert, de az elmúlt két évben csak kiegészítő játékos volt az Interben. Ezért úgy döntöttünk, hogy a posztra Gennaro Gattuso a legalkalmasabb: a marcona futballistánál nagyobb küzdő kevés van a nemzetközi futballban, és a trófeagyűjteményére sem panaszkodhat: az évtizedet egy U21-es Európa-bajnoki címmel nyitotta, nyert világbajnokságot, két BL-t és olasz bajnoki címet is.

Ronaldo beválogatásához nem fért kétség

A rombusz csúcsán, a játékmeser pozíciójában volt talán a legnehezebb helyzetünk. Az egyértelmű választásnak Zinédine Zidane tűnne - azonban a francia középpályás, aki kétségtelenül minden idők egyik legjobbja, 2006-ban visszavonult, vagyis az évtized majd felében egyáltalán nem játszott. Így aztán bármennyire is fájt a szívünk, őt nem vettük számításba. Rajta kívül még két komoly jelöltünk akadt Xavi és Kaká személyében, közülük végül a katalánok klasszisát választottuk: ő egy hajszálnyival többet játszott az évtized során a brazilnál, és azt is figyelembe vettük, hogy a két szélső középpályásunk annyira támadó felfogású, hogy a labdaszerzésben is kiváló Xavi jobban illik a gárdába. A két szélre kifejezetten kreatív futballistákat választottunk: a jobb oldalon Cristiano Ronaldo, a balon pedig Ronaldinho volt az egyértelmű választásunk. Mindketten nyertek Aranylabdát az évtizedben, az időszak nagy részében meghatározták a nemzetközi futballt, ezen felül mind a mai napig a legmagasabb színvonalon játszanak.

A csatároknál megint a bőség zavara jelentett gondot, amennyire lehetett, igyekeztünk objektív tényezőket figyelembe venni. Lionel Messi bármennyire is markáns és sikeres szereplője az elmúlt évek nemzetközi futballjának, csak az évtized második felében játszott a felnőttek között, míg a brazil Ronaldo túlságosan is sokat volt sérült ahhoz, hogy számításba vegyük - még ha így két Aranylabdás is partvonalon kívülre került. Helyettük két olyan támadóra esett a választásunk, akik az egész évtized során egyenletesen magas színvonalon teljesítettek, és rengeteg gólt szereztek. Thierry Henrynál például a topligákban valószínűleg senki sem volt eredményesebb a 2000-es években: a francia csatár az 1999-2000-es bajnokság óta minden egyes szezonban legalább tíz gólt szerzett, ráadásul hét éven keresztül mindig az első tízben volt az Aranylabda-szavazáson. A trófeát azonban egyszer sem tudta elhódítani, mint ahogyan Raúl is lemaradt róla - pedig a spanyol csillagról is elmondható, hogy több, mint tíz éve a legmagasabb színvonalon játszik. Nála ráadásul az is tiszteletre méltó, hogy egy hullámvölgyet követően ismét fel tudott pörögni, és az előző két idényben egyaránt 18 gólt ért el a Primera Divisiónban.

www.global-soccer.eu