Lassan tényleg nézni kell a francia bajnokságot

Idén két országnak van két képviselője a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, de míg az angolok sikere nem meglepetés, a franciáké annál inkább. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Ligue 1 kezd felnőni a többi topliga mellé, sőt, jelenleg ez a bajnokság a legizgalmasabb. Az edző- és utánpótlásképzés színvonala eddig is rendkívül magas volt, manapság pedig egyre több francia tehetség gondolja úgy, hogy érdemes a hazai bajnokságban maradnia.

Nagy volt a felhördülés, amikor a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének sorsolásakor kiderült, hogy a még versenyben lévő két francia klub egymás ellen játszik. Mindez azt jelenti, hogy öt év után először biztosan lesz francia csapat az elődöntőben, a kérdés már csak az, hogy az erre régóta ácsingózó Olympique Lyon, vagy pedig az elmúlt években előretört Girondins Bordeaux?

Korábban a francia bajnokságot tartották az öt topliga (vagyis az angol, a francia, a német, az olasz és a spanyol versengés) közül a leggyengébbnek, nem is alaptalanul. Az ottani klubok anyagi szempontból nem vehették fel a versenyt az angol, olasz vagy spanyol vetélytársaikkal, a Bundesligát pedig elsősorban a kiegyensúlyozottsága miatt tartották jobbnak az elmúlt években, szemben a zsinórban hét aranyat nyerő Olympique Lyon unalmas egyeduralkodásával. Az OL mögött azonban korábban is nagy volt a verseny, az elmúlt két évben pedig más klubok is felnőttek a lyoniak mellé. Elsőként a tavalyi bajnok Bordeaux-t kell kiemelni, amely most is az élen áll, ám az elsőségért folytatott küzdelem nagyon régóta nem volt olyan izgalmas, mint idén.

Szakmai képzés a legmagasabb szinten

Jelenleg (azaz 29 forduló után) ugyanis az első és a hatodik helyezettet mindössze öt pont választja el, tehát akár még a jelenleg hatodik Lyonnak is reális esélye van a bajnoki címre. Ráadásul az élcsapatok között ott van az újonc Montpellier is, tehát szó sincsen olyan dominanciáról, mint például a Premier League-ben, Olasz- vagy Spanyolországban, ahol két-három klub évek óta letaszíthatatlan a dobogóról. Márpedig ez az éles versenyhelyzet kifejezetten jót tesz a francia labdarúgásnak.

Szakmai szempontból a francia labdarúgást mindig is követendő példának tartották. Az utánpótlás-nevelés tekintetében aligha találunk Európában még egy olyan országot, amely ennyire odafigyelne a fiatal tehetségeire, és roppant színvonalas az edzőképzés is. A húsz élvonalbeli klub közül tizennyolcnál francia edző dolgozik (egyedül a Serie A-ban hasonló a hazai és a külföldi szakvezetők aránya), és szakembereik külföldön is rendkívül keresettek.

Clairefontaine-ben nem csak utánpótlás-akadémia működik, hanem ott van az edzőképzés központja is, amit még Gérard Houllier hozott létre az 1990-es évek elején. A hároméves kurzusból olyan szakemberek kerültek ki, mint Didier Deschamps, Laurent Blanc, Claude Puel vagy a jelenleg a Lille-t irányító Rudi Garcia.

A Lyon és a Bordeaux remek BL-szereplése pszichológiai szempontból is sokat jelent, növelheti a francia csapatok önbizalmát. "A Juventus elleni idegenbeli csoportmérkőzés nagyon fontos volt a további szereplés szempontjából. Úgy utaztunk el Torinóba, hogy el akartuk felejteni azt a kisebbségi érzést, amit a francia csapatok érezni szoktak az európai sztárklubokkal szemben. Az eredmény azt bizonyította, hogy ez lehetséges, és nagy lökést adott a csapatnak" - mondta Blanc, és véleményét a Lyon madridi döntetlenje is alátámasztja.

Fejlődik az infrastruktúra

A francia bajnokság szervezettség és infrastruktúra szempontjából még nem veheti fel a versenyt a Bundesligával vagy a Premier League-gel, de a jelek arra mutatnak, hogy jó irányba halad. Jelzésértékű, hogy Franciaországban már 1984 óta létezik a Direction Nationale du Controle de Gestion (Nemzeti Ellenőrzési Központ, DNCG) nevű független szervezet, amelynek feladata, hogy évente megvizsgálja a professzionális klubok gazdasági működését, és ennek köszönhetően az egyesületek nagyon figyelnek a szabályok betartására. "A Ligue 1 sokkal szervezettebb, mint a legtöbb európai bajnokság, és a Lille, a Lyon, a Bordeaux, valamint az Auxerre irányítása közel áll a tökéleteshez. De a többi klub is annyira fél a DNCG-től, hogy többször is meggondolja, érdemes-e túlköltekezni" - állítja a France Football úsjágírója, Philippe Auclair.

Az egyik fő problémát a viszonylag alacsony nézőszám jelenti, ami összefüggésben van a stadionok állapotával. Ugyan az 1998-as világbajnokságra a legtöbb francia arénát felújították, de az akkor épült Stade de France kivételével a létesítmények egyre kevésbé felelnek meg a modern követelményeknek, és ez különösen igaz az élcsapatok otthonaira. A 2016-os Európa-bajnokság megrendezésére irányuló szándékok azonban segíthetnek ezen: a franciák már hivatalosan is benyújtották a pályázatukat, amelyben négy új stadion felépítése szerepel. A tervek szerint Lyonban, Lille-ben, Bordeaux-ban és Nizzában épülne új aréna, de bővítenék a Marseille, a Lens, a Saint-Etienne, a Toulouse, a Strasbourg és a Nancy stadionját is.

A nagyobb nézőszám pedig több bevételt eredményezhet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a francia csapatok képesek legyenek megtartani legjobbjaikat. A Ligue 1 egészen mostanáig a többi topliga egyik fő exportőre volt, de a folyamat kezd lelassulni: egyre több fiatal francia gondolja úgy, hogy nem érdemes csak azért eligazolni egy sztárklubhoz, hogy ott a kispadon ücsörögjön. A gazdasági válság hatására a fizetésbeli különbségek csökkentek az angol és a francia bajnokságban, és Yoann Gourcuff példája mutatja, hogy otthon futballozva is lehet kiemelkedő teljesítményt nyújtani, vagy bekerülni a válogatottba.

www.global-soccer.eu