Cserekirályok a tökös Ranieritől a mázlista Fergusonig

A hét végi római derbin a szünetben az AS Roma még vesztésre állt, azonban a második félidőben fordítani tudott, pedig edzője, Claudio Ranieri a szünetben lecserélte a gárda két világbajnok játékosát, Francesco Tottit és Daniele de Rossit. Egy-egy jól sikerült cserét követően az edző mennybe mehet - akadt ilyenre már példa Eb- és BL-döntőben is.

Ranieri a két legnagyobb közönségkedvencet hozta le, mindketten a klub saját nevelésű játékosai, csapatkapitányok, világbajnokok.

"Ranieri nem akárkiket cserélt le, hanem Romulust és Remust" - utalt a két labdarúgó fontosságára a La Gazzetta dello Sport szakírója, Luigi Garlando, míg a La Stampa zsurnalisztája, Marco Ansaldo így fogalmazott: "Elképesztően tökösnek kell lenni ahhoz, hogy Tottit és De Rossit lecserélje valaki az elmúlt évek legfontosabb római derbijén".

A római születésű Ranieri mindig is híres volt arról, hogy szereti megkavarni a csapatát, amikor a Chelsea-nél dolgozott, csak Tinkermannek, azaz szabad magyar fordításban "buherátornak" nevezték, mert szinte sohasem küldte kétszer ugyanazt a kezdő tizenegyet a pályára, de ez a húzás tőle is váratlan volt.

Még akkor is, ha a szezon során többször is éreztette, hogy Totti már korántsem olyan érinthetetlen, mint korábban. Húzása tökéletesen bejött, hiszen míg a szünetben a Lazio vezetett 1-0-ra, a végeredmény 2-1 lett a Roma javára, és ehhez a cserék is jelentősen hozzájárultak.

Az egyenlítő gólt eredményező tizenegyest Rodrigo Taddei, a győzelmet hozó szabadrúgást pedig Jeremy Ménez harcolta ki - ők álltak be Totti és De Rossi helyére.

A csere, mint taktikai lehetőség sokáig nem is létezett a labdarúgásban, először Angliában engedélyezték az 1967-68-as idényben, a nagy nemzetközi tornák közül pedig az 1970-es világbajnokság volt az első. Ezzel együtt a csere hosszú ideig nem számított taktikai lehetőségnek, manapság viszont már kifejezetten ritka, ha egy edző egyetlen cserelehetőséget sem használ ki. Persze a cserék nem mindig változtatják meg úgy a játék képét, mint most a római derbin, de egy jó módosítással mennybe mehet az edző.

Az elmúlt tíz év legjobban sikerült cseréi:
5. Kapuscsere a 118. percben

A 2006-2007-es idényben a német Nürnberg első számú kapusa és csapatkapitánya Raphael Schäfer volt, azonban az Unterhaching elleni kupamérkőzésen sérülés miatt nem játszhatott. Helyette Daniel Klewer védett, és a büntetőpárbajban négy tizenegyest is hárított. A klub bejutott a negyedöntőbe, ahol a Hannover volt az ellenfele, és ekkor már Schäfer állt a kapuban.

A mérkőzésen sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem született gól, és már mindenki a tizenegyesekre gondolt, amikor a 118. percben Hans Meyer edző cserére szánta el magát: lehozta Schäfert, és a tizenegyesölő Klewert küldte a kapuba - aki aztán két büntetőt is védett, a csapat pedig továbbjutott!

4. A cseheknek jobbhátvéd nélkül is ment

Kapuscsere ritkán hoz ennyire jelentős változást egy mérkőzésen, viszont bátor edző kell hozzá - mint ahogyan ahhoz is, hogy valaki már a 25. percben változtasson csapatán. A csehek szövetségi kapitánya, Karel Brückner éppen ezt tette a 2004-es Európa-bajnokságon a hollandok elleni csoportmeccsen, amikor lehozta jobbhátvédjét, Zdenek Grygerát, és Vladimír Smicer személyében támadó középpályást küldött be helyére.

Igaz, Brücknernek lépnie kellett, elvégre az Oranje 2-1-re vezetett, és Grygera nem tudott mit kezdeni az ellenfél legjobbjával, Arjen Robbennel. A csere azt jelentette, hogy a csehek átálltak a háromhátvédes játékrendszerre, és ezzel a középpályán emberfölénybe kerültek. A torna talán legszínvonalasabb mérkőzésén ez döntőnek bizonyult, a második félidőben a csehek fordítottak - a győztes találatot pedig Smicer szerezte.

3. Larsson gól nélkül is szupercserének bizonyult

A cserejátékos persze nem csak akkor hozhat döntő változást a játék menetében, ha gólt szerez, és erre a legjobb példa alighanem a 2006-os BL-döntő. A párizsi fináléban az Arsenal és a Barcelona találkozott, és az Ágyúsok az első félidőben vezetést szereztek, majd Jens Lehmann kiállítása után tíz emberrel is őrizték az előnyüket.

Frank Rijkaard a második félidőben a védekező középpályás Mark van Bommel helyett pályára küldte a csatár Henrik Larssont, így a Barca tulajdonképpen négy támadóval rohamozott. Larsson a 76. percben Samuel Eto'ónak adott gólpasszt, majd öt perccel később Bellettit szolgálta ki - nem mellékesen utóbbi szintén csereként állt be.

2. Aranygólok a cserecsatároktól

A Barcelona esetében két csere is fontos szerepet játszott a fordításban, a 2000-es Eb döntőjében a franciák szövetségi kapitány, Roger Lemerre ennél is jobb arányt produkált - mindhárom cserejátékosa főszereplő lett. A fináléban az olasz válogatott az 55. percben szerezte meg a vezetést, két perccel később Lemerre beküldte Sylvain Wiltord-t, majd a 76. percben David Trezeguet-t, végül a 86. percben Robert Pirest.

Az olaszok azonban tartották az 1-0-s előnyüket, és már-már ünnepeltek, amikor a 93. percben egy előreívelést Trezeguet csúsztatott meg, Wiltord pedig bevágta a hosszú sarokba a labdát. Jöhetett a ráadás, amelynek 13. percében Pires húzott el a szélen, beadását pedig Trezeguet elemi erővel vágta a kapuba - és így Franciaország lett az Európa-bajnok.

1. Két gól a ráadásban

A legemlékezetesebb, cserék által történt fordítást alighanem minden szurkoló fejből vágja - az 1999-es BL-döntő bevonult a sportág történetébe. Pedig nem sokon múlott, hogy a barcelonai meccsről ne Alex Ferguson taktikai zsenije, hanem rossz döntése jusson eszünkbe: a szakember ugyanis Roy Keane és Paul Scholes eltiltása miatt felforgatta együttesét, David Beckhamet középre, a balszélső Ryan Giggst pedig a jobb oldalra vezényelte.

A Bayern München teljesen megérdemelten vezetett 1-0-ra, és a játék képe azt követően sem változott sokat, hogy Ferguson beküldte két cserecsatárát, Teddy Sheringhamet, majd Ole-Gunnar Solskjaert. A rendes játékidő leteltekor még mindig 1-0 volt az állás, azonban a 91. percben Sheringham volt eredményes, majd egy perccel később az általa megcsúsztatott labdát Solksjaer lőtte a hálóba.

Abban persze semmi meglepő nem volt, hogy Solskjaer csereként eredményes volt, hiszen a norvég támadó mindig is szupercserének számított. Jelenleg is rekorder a Premier League történetében, ami a csereként lőtt gólokat illeti: Solskjaer 91 angol élvonalbeli találatából 17-et jegyzett csereként (eggyel előzi meg a jelenleg a Tottenham Hotspurben szereplő Jermaine Defoe-t).

Még arra is volt példa, hogy csereként négy gólt lőtt egy mérkőzésen! A Bundesligában ennél több gólra volt szükség a hasonló rekordhoz, Németországban ugyanis Alexander Zickler (Bayern München) pályafutása során 18 gólt ért el csereként.