Buzánszky: Bánt, hogy nem vagyok a Nemzet Sportolója

Kedden ünnepli 85. születésnapját Buzánszky Jenő, a legendás Aranycsapat jobb oldali védője, aki tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnok és az 1954-ben világbajnoki ezüstérmes labdarúgó-válogatottnak.

"Szerencsére jól vagyok, nem panaszkodhatom az egészségi állapotomra, persze harminc évvel ezelőtt jobban éreztem magam. Télen a sok hólapátolástól például begyulladtak a forgóim" - mondta a világszerte elismert Aranycsapat egyetlen vidéki klubban futballozó játékosa, aki a Buzánszky, Lóránt, Lantos összetételű védőhármas leggyorsabb tagja volt. Nemcsak a szerelésben és a védőmunkában tűnt ki, hanem az ellentámadások indításában is, bátran vállalt előretöréseket, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be.

Buzánszky arra a kérdésre, nem bánja-e, hogy nem szerepelhetett a kor két nagy budapesti csapatában, az akkoriban világhírű Bp. Honvédban vagy MTK-ban, azt válaszolta, mivel Dorogból is bekerült a válogatottba és ott jól érezte magát, így "vidéki gyerekként" nem vágyott a fővárosba, pedig lett volna rá lehetősége. Elárulta, később sem tudott elszakadni Dorogtól, ugyanis 1968-ban havi 4000 dollárért Iránba hívták edzőnek, de inkább lemondta, s a helyi csapat trénere maradt. "Számomra Budapest Dorog külvárosa" - mondta. A település jövő szombaton újabb elismerésben részesíti díszpolgárát, ugyanis róla nevezik el a helyi futballstadiont.

"Bántó, hogy Grosics Gyulával nem vagyunk a Nemzet Sportolói. Minden elismerést megkaptunk, de úgy látszik, mi csak a nemzet napszámosai lehetünk" - beszélt hiányérzetéről a Kazalnak becézett hátvéd. (A Nemzet Sportolója kitüntetést a 2004. óta létezik, a kitüntetettek száma legfeljebb tizenkettő lehet. A cím havi nettó ötszázezer forintos életjáradékkal jár együtt, azon hatvan évnél idősebb, kimagasló eredményt elért sportolónak adományozható, aki aktív sportpályafutása után is kimagasló szerepet töltött be a hazai sportéletben.)

Buzánszky a mai napig nem tud elszakadni a futballtól, mint mondja, ott segít, ahol csak tud, számos meghívásnak tesz eleget, amelyeken népszerűsíti a labdarúgást és élménybeszámolót tart a "Vereckei-hágótól egészen Sopronig". Megjegyezte, tavaly 178 napon vett részt valamilyen hivatalos eseményen, ebből 48 napot külföldön. Hozzátette, az élvonalbeli mérkőzéseket már csak televízióban követi, de ha teheti, akkor a válogatott meccseit élőben nézi meg.