"Tavaly egy teljesen más Gerát láthattak" - interjú a Fulham magyar játékosával

Aligha így képzelte el  a csütörtök hajnali egy órát Gera Zoltán. Nem elég, hogy klubcsapata, a Fulham 120 perces drámai meccsen 2-1-re kikapott az Atlético Madridtól, de a hamburgi Európa Liga-döntő után éppen őt vitték el doppingellenőrzésre. A helyszínen lévő - mintegy fél tucatnyi - magyar újságírónak így a lefújás után még egyszer 120 percet kellett várnia arra, hogy Gera rendelkezésre álljon. A játékos lógó orral, rendkívül fáradtan válaszolt az elbukott kupagyőzelem okait is firtató kérdésekre. 

- Nagyon megszenvedett a doppingellenőrökkel?
- Igen, de végül csak sikerült.

- A Sahtar Donyeck, a Juventus, a Wolfsburg és a Hamburg elleni diadalok után mi lehet az oka annak, hogy épp az Atlético Madrid tudta megverni a Fulhamet?
- Végig partiban voltunk az Atléticóval, az első félidő az övék volt, a második talán a miénk, a hosszabbításban pedig, úgy láttam, mindkét csapat azt várta már, hogy vége legyen a meccsnek, s jöjjenek a tizenegyesrúgások. Az utolsó öt percben mégis berúgták azt a gólt, amivel megnyerték a mérkőzést.

- Az első 90 perc alatt 12 kilométert futott, ez volt élete legfárasztóbb csatája?
- Nem, azt gondolom, futottam ennél már többet is. De azért a 120 perc alatt jobban elfáradtam a kelleténél.

- Pánikolt a csapat, amikor az Atlético megszerezte a vezetést?
- Egyáltalán nem, amit jól mutat, hogy pár perccel később sikerült is egyenlítenünk, így nyugodtan vonulhattunk ki a szünetben. A második félidőben jól kezdtünk, helyzeteink is voltak, de sajnos nem tudtunk gólt rúgni.

- A vereség ellenére nevezhetjük élete élményének, hogy egy európai kupadöntőn szerepelt?
- Most azt mondom, hogy nem, mivel kikaptunk, de lehet, hogy később majd azt fogom mondani, hogy ez volt életem legnagyobb élménye. Rossz vesztesnek lenni, de el kell fogadni, sajnos ma mi maradtunk alul.

- Magyarországon a döntő előtt Gera-láz volt, ebből mennyit érzékelt?
- Próbáltam minden külső tényezőt teljesen kizárni, ennek ellenére tudtam, hogy nagyon sokan szorítanak értem Magyarországon, amiért nagyon hálás vagyok. Sajnos nem tudtuk az i-re feltenni a pontot, nem tudtunk végül együtt örülni.

- Összességében hogyan értékeli ezt a nagyon hosszú Európa Liga-menetelést?
- A csapat egyre magabiztosabbá vált, nem volt rajtunk nyomás. Kivertük a tavalyi bajnok Sahtart, ami a csoportmeccsek utáni induláskor rögtön egy nagyon nagy fegyvertény volt. A folytatásban is nagycsapatokat búcsúztattunk, örülök annak, hogy én is kivettem a részemet ebből és eddig eljutottunk, viszont csalódott vagyok a döntőben elszenvedett vereségünk miatt.

- Mivel vigasztalták egymást a döntő után?
- Azt beszéltük, hogy azért ez is nagy siker.

- Mi volt a fordulópont?
- A második gól. Nem tudom, hogy kívülről hogyan lehetett látni, én nem éreztem, hogy bármelyik csapatban is benne lenne a gól.

- Úgy tűnt, hogy még ekkor sem adta fel, ön volt az, aki unszolni kezdte a játékosokat.
- Igen, hisz még négy perc volt hátra, és ennyi idő alatt bármi megtörténhet a futballban.

- Lesz még egyszer ilyen esélye a Fulhamnek? Angliában idén csak tizenkettedik lett a csapat, s Roy Hodgson edző már mondta is, jövőre a kiesés elkerülésért fog játszani.
- Ez is mutatja a Premier League erősségét. Szerintem az európai kupameccseken könnyebb játszani, mint Angliában. Előbbiben több helyem van a pályán, több időnk van arra, hogy a labdát átvegyük, nincs akkora iram, mint az angol bajnokikon - talán ezért voltunk ilyen sikeresek az Európa Ligában.

- Angliában mit szóltak hozzá, hogy a Fulham tovább versenyben maradt az európai kupákban, mint a nagy négyes - Chelsea, Manchester United, Arsenal, Liverpool - tagjai?
- Senki nem gondolta volna, hogy idáig eljutunk, a nagycsapatok pedig kiesnek, így mi kerültünk a figyelem középpontjába. Úgy gondolom, nem vallottunk szégyent a döntőben sem, büszkék lehetünk a szerdai teljesítményünkre is, csakúgy, mint arra, amit az egész szezonban nyújtottunk.

- A saját jövőjét hogyan látja a Fulhamnél?
- Jól érzem magam, örülök, hogy más poszton, majdhogynem csatárt játszok. Itt vagyok képes a legjobb teljesítményre, amit az edzőm is észrevett. Az a célom, hogy megtartsam a helyemet, jól játsszak, gólokat rúgjak. A mostani szezonom jól sikerült, remélem, hogy a következő is ilyen lesz.

- Tavaly az [origo]-nak azt mondta: a legjobb még hátravan. Ezzel a döntővel, 31 évesen feljutott pályafutása csúcsára?
- Nem jutottam fel, hiszen elbuktuk. Ha nyerünk, az valószínűleg a pályafutásom csúcsa lett volna. A sportembernek mindig az a célja, hogy trófeákat nyerjen.

- Öt Gera Zoltánnal megnyerte volna a döntőt a Fulham?
- Ilyet nem lehet mondani, hiszen a Fulham nem az egyéniségek miatt erős, hanem mint csapat. Mindenki hozzáteszi a magáét, de nem volt szerencsénk.

- Az angol szurkolók azt mondják, ön a világ legtöbbet fejlődött játékosa, a nevét dalba foglalták.
- Tavaly egy teljesen más Gerát is láthattak, az biztos. Jól emlékszem, még ki is fütyültek a tavalyi szezonban, amit elfogadtam, mert nem ment annyira a játék. Azóta még jobban tudom: sportolóként mindig újítani és bizonyítani kell.

- Nem gondolta meg magát a magyar válogatott ügyében?
- Erről nem szeretnék semmit mondani.