FC Basel: Az európai kupák állandó résztvevői
A bázeli klub első aranykorszakát a hatvanas-hetvenes évek fordulóján élte, amikor is hét év alatt öt bajnoki címet szerzett, de a nyolcvanas években a csapat még az élvonalból is kiesett. A felemelkedés a svájci üzletembernek, Gigi Oerinek volt köszönhető, aki frankmilliókat fektetett a klubba, és egy vadonatúj stadiont is felhúzott: a St. Jakob Parkot 2001-ben adták át.
A következő idényben helyi szinten sztárnak számító futballisták érkeztek, a klub leigazolta a svájci válogatott Murat Yakint (öccse, Hakan már a csapatban focizott) és Pascal Zuberbühlert, az ausztrál Scott Chipperfieldet, valamint az egy évvel korábbi svájci gólkirályt, az argentin Cristian Giménezt.
Ennek eredményeként a Basel díszlépésben nyerte meg az aranyérmet, majd a BL selejtezőjében kiverte a skót Celticet. A sikersorozat a csoportkörben is folytatódott, hiszen a Liverpoolt és a Szpartak Moszkvát is megelőzve második lett a gárda, és bejutott a második csoportkörbe, ahol a Deportivót és a Juventust is legyőzte otthon, és csak rosszabb gólkülönbsége miatt szorult a harmadik helyre.
Az akkori sikeredző, Christian Gross 2009-ig maradt a klubnál, és a következő években a csapat a vezérletével további három bajnokságot nyert (2003, 2004, 2008). A Bajnokok Ligájába újból nem sikerült bejutni, de az UEFA-kupában a 2005-2006-os idényben egészen a negyeddöntőig menetelt a Basel, és a második számú európai kupasorozatban az előző hat idényben mindig ott volt a csoportkörben (a 2004-2005-ös idényben a Ferencváros is az ellenfele volt, amelyet 2-1-re győzött le a Puskás-stadionban).
A Gross-korszak 2009 májusában ért véget, az új tréner a német Thorsten Fink lett, aki a legutóbbi szezonban ismét bajnokcsapatot faragott a Baselből, amelyet a leggazdagabb svájci egyesületnek tartanak.
Sok gólt kapnak, de sokat is rúgnak
Mindez az idén nyáron ugyan nem látszott, hiszen az egyesület mindössze 900 ezer eurót költött új igazolásokra, ám ennél sokkal fontosabb, hogy az összes kulcsembert sikerült megtartani, ellentétben az előző évekkel. És azért az erősítések sem maradtak el: a legnagyobb fogás a Young Boystól megvett elefántcsontparti Gilles Yapi-Yapo volt, akit a debreceniek is jól ismerhetnek, hiszen korábban a genfi csapattal már játszott a Loki ellen.
Egyelőre az új igazolások közül egyedül ő épült be a kezdő tizenegybe: a tunéziai Etoile du Saheltől érkezett zambiai csatár, Fwayo Tembo mind a két bajnokin csere volt, a Servette-től megvett fiatal svájci hátvéd, Gensérix Kusunga pedig csak egyszer állt be.
A Debrecen ellen öt olyan futballista is pályára léphet, aki ott volt a nyári világbajnokságon: a ghánai jobbhátvéd, Samuel Inkoom (aki az U20-as világbajnok csapat tagja volt), az ausztrál középpályás, Chipperfield, valamint a svájci Benjamin Huggel, Xherdan Shaqiri és Alexander Frei.
Shaqiri tagja volt a vébén járt svájci válogatottnak
A csapat a klasszikus 4-4-2-es felállást alkalmazza, szélsőhátvédjei (Inkoom, illetve a bal oldalon a svéd válogatott Behrang Safari) sokat mennek előre a támadásokkal, és rengeteg labdát ívelnek be a jól fejelő csatároknak: Freinek, illetve a kameruni Jacques Zouának. Fink együttese igyekszik sokat birtokolni a labdát, és támadó futballt játszik, így aztán a védekezése nem olyan stabil, de eddig mindkét bajnokin sikerült eggyel több gólt rúgnia, mint amennyit kapott.
A klub célja egyértelműen a csoportkörbe jutás a Bajnokok Ligájában: vagy már ebben a szezonban a selejtezőkön keresztül, vagy egy év múlva bajnokként - a svájci első ugyanis a következő idényben automatikusan ott lesz a BL főtábláján.
Montpellier: A Ligue 1 meglepetéscsapata
A Győr ellenfele a francia bajnokság meglepetéscsapata: a Montpellier újoncként sokáig versenyben volt a dobogóért, és végül az ötödik helyen végzett. Pedig a feljutást követően edzőcsere történt, ami általában nem a stabilitás jele, azonban a Rolland Courbis helyére érkezett René Girard kinevezése telitalálatnak bizonyult.
A szakember, aki korábban majd mindegyik korosztályos válogatottnál dolgozott, 1998 és 2002 között pedig a nagyválogatott pályaedzője volt, egy rendkívül egységes gárdát alakított ki, amelyben a klub saját nevelésű tehetségei, mint Geoffrey Jourdren, Mapou Yangambiwa és Karim Ait-Fana, remekül megértették egymást az olyan rutinos futballistákkal, mint Cyril Jeunechamp, Romain Pitau vagy Geoffrey Dernis, akik jelentős élvonalbeli tapasztalattal rendelkeznek.
Az eredmények még magát az edzőt is meglepték. "Őszintén szólva magam sem számítottam ilyen remek szereplésre. Még sohasem dolgoztam olyan kerettel, amelyben a futballisták annyira hallgattak volna az edzőre, mint a mostani játékosaim. A srácok még engem is lenyűgöznek, és minden dicséretet megérdemelnek" - nyilatkozta Girard. Harmincegy forduló után a Montpellier még a második helyen állt, azonos pontszámmal a listavezető Olympique Marseille-jel, és végül úgy lett ötödik, hogy csak hárommal kevesebb pontot gyűjtött az ezüstérmes Lyonnál.
Kevés góllal is tudnak nyerni
A klub persze nem tudta elkerülni a sikeres kiscsapatok általános sorsát, két alapemberét is elcsábították. A kolumbiai támadó, Víctor Hugo Montano, aki az előző szezonban 11 gólt szerzett, a Stade Rennes-be igazolt, míg az argentin középpályás, Alberto Costa Valenciában folytatja. Costa hét gólja mellett hat gólpasszt is adott, és a France Football osztályzatai alapján a bajnokság hetedik legjobb mezőnyjátékosa volt, megelőzve olyan klasszisokat, mint Jérémy Toulalan, Lisandro López vagy Luis González.
A támadórészleg tehát meggyengült, de a két játékosért a Montpellier 13 millió eurót kasszírozott - miközben csak hárommilliót költött. Costát a világbajnokságon is szerepelt chilei Marco Estradának kellene pótolnia, míg a csatársorba a francia másodosztály legutóbbi gólkirálya, Olivier Giroud (Tours), illetve a török Haszan Kabze (Rubin Kazany) érkezett.
A Montpellier nem gólerős játékának köszönhette sikerét, 38 bajnokin mindössze 50 gólt szerzett, viszont a gárda az egygólos győzelmek mestere: 20 sikeréből 13-szor csak egygólos különbséggel nyert. Mindez azért is érdekes, mert a csapat alapfelállása a 4-3-3, és általában csak egy védekező középpályással játszik.
A középhátvédek viszont rendkívül jól fejelnek (a csapatkapitány, a szerb Nenad Dzodic sérülés miatt valószínűleg nem játszik a Győr ellen), és a csatárok is kiveszik a részüket a védekezésből azzal, hogy már az ellenfél térfelén letámadnak. A mindkét oldalon bevethető szélső, Ait-Fana ördöngösen cselez, teljesítményének köszönhetően bekerült az utánpótlás-válogatottba.
Törőcsik és Zombori is játszott a klubnál
Az egyesület egyébként története során negyedik alkalommal szerepel az európai kupában. A debütálásra az 1988-89-es idényben került sor, amikor az UEFA-kupában a Benfica az első körben 6-1-es összesítéssel búcsúztatta a gárdát. Két évvel később a KEK-ben már a negyeddöntőig jutott a Montpellier, ahol a Manchester United verte ki.
Az 1996-97-es idényben az UEFA-kupa első fordulójában a Sporting jelentette a végállomást, majd az 1999-2000-es szezonban az Intertotó-kupán keresztül jutott fel az UEFA-kupa főtáblájára az együttes, ahol a Crvena Zvezdát még legyőzte, de a Deportivo túl erős ellenfél volt. A Montpellier-nek egyébként magyar kapcsolatai is vannak, a klubnál több honfitársunk is megfordult. Az 1930-as években Zavadszky István és Ebner József játszott a csapatban (utóbbi két idény alatt 48 gólt ért el), majd az 1980-as években Törőcsik András egy, Zombori Sándor pedig három idényen keresztül szolgálta a francia második vonalban az egyesületet.