Brockhauser: Rossz érzés, amikor az embert kapcarongynak használják

Brockhauser István és Massimo Morales között az olasz edző Kispestre érkezése óta puskaporos volt a hangulat, amely végül oda vezetett, hogy a kapusedzőnek távoznia kell a Budapest Honvédtól. Brockhauser nehezen elviselhető embernek tartja Moralest, és nehezményezi, hogy a vezetőedző rendszeresen a csapat előtt üvöltözött vele.

- Az újsághír csak annyit említett, hogy közös megegyezéssel szerződést bontott a Honvéddal, mit lehet tudni a távozásának okairól?
- Massimo Morales vezetőedző kérésére bontották fel a szerződésem. Az ügynek volt már előzménye, három hete konflikustba keveredtünk, aminek az lett a vége, hogy felmentem a vezetőséghez, és szóltam, nem vagyok hajlandó tovább dolgozni vele. Azt a döntést hirtelen felindulásból hoztam, a konfliktus viszont már jelezte, hogy betelt a pohár, de akkor még a családdal egyeztetve úgy döntöttem, hogy maradok és tűröm, hogy Morales így viselkedik, hiszen el kell tartanom a családomat. Folytattam a munkát, az idénynyitó Vasas elleni bajnokin is a kispadon ültem, aztán hétfőn lementem az edzésre, de Morales nem szólt hozzám. Kedden is kimentem, hagyták, hogy a délelőtti edzést megtartsam, aztán délután felhívtak, hogy menjek be a vezetőkhöz, onnan már tudtam, hogy mi vár rám. Rossz érzés, amikor az embert kapcarongynak használják, én mindenféle tiszteletet megadtam Moralesnek, nem üvöltöztem vele, és elvártam volna, hogy emberként kezeljen. Morales viszont rendszeresen üvöltözött, és utána úgy tett, mintha ez teljesen természetes lenne. Már az érkezése óta puskaporos volt a hangulat kettőnk között, és nem tett jót a viszonyunknak, hogy ezek az üvöltözős jelenetek rendre a csapat előtt zajlottak, az ilyenek csorbítják az ember tekintélyét.

- A hétvégi, Vasas elleni vereséggel - amikor az angyalföldiek mindhárom gólja beívelés utáni fejesből született - kapcsolatban Morales kritizálta Németh Gábor kapust?
- Igen, szóvá tette, hogy miért nem jött ki a kapus a beívelésekre, és hogy ezeket miért nem gyakoroljuk edzéseken. Egyébként is az volt jellemző, hogy amikor Tóth Iván vagy Németh Gábor jól védett, akkor azt természetesnek vette, de a hibák esetén egyből üvöltözött. Mindig igyekszem harmonikus viszonyt kialakítani a kollégákkal, konfliktus esetén pedig normális, emberi hangon tisztázni a dolgokat, de Morales nehezen elviselhető ember, nem csodálom, hogy se kutyája, se macskája. A végén oda sem jött elköszönni, nem tartom túl korrektnek, főleg, hogy korábban azt hangoztatta, hogy ha valakivel gondja van, akkor azt szemtől szembe megmondja neki.

- Hogy gondol vissza a kispesti edzősködésre?
- Pozítivan, mondtam is George F. Hemingway tulajdonosnak és Gács Pál ügyvezetőnek, hogy köszönök mindent, és hogy nyugodtan számíthatnak rám, ha lesz változás a csapat élén. Úgy érzem, játékosként és edzőként is letettem valamit az asztalra, a kapusaimat próbáltam keményebben edzeni, mint a magyar átlag, hogy ne kerüljenek hátrányba, ha kikerülnek külföldre, úgy látszik, ez sem biztos, hogy elég. Bízom benne, hogy adódik majd valami lehetőség, egyelőre otthon ülök és búslakodom, mert jól éreztem magam a Honvédnál, Csábi Józsival például nagyon szerettem együtt dolgozni, mi ketten képviseltük az utolsó kispesti bajnokcsapatot.

- Kispesten gyakran szóba kerül, hogy a Magyar Futball Akadémia növendékeitől sokat vár a vezetőség, de a fiatalok közül még mindig kevesen kopogtatnak az első csapat kapuján, ellenben nyáron ismét rengeteg légióst igazolt a klub. Mikor jöhet el a fiatalok ideje?
- Az akadémia négy éve indult be, most telt be a létszám, a legidősebb korosztály az utolsó évét tölti, úgyhogy a végzősökkel a nyártól lehet majd számolni. De Vólent Roland példádul az egész alapozást a felnőttek között töltötte, azt már az edzőnek kell eldöntenie, hogy kész-e egy játékos az első osztályra. Biztos vagyok benne, hogy hosszútávon megfordul a tendencia, és a légiósok helyett az akadémiát elvégző játékosok dominálnak majd a Honvédnál, hiszen az akadémiáról sorra kerülnek majd ki a játékosok, akik az NB II-es második csapatban rutint szerezhetnek, vagy ha elég tehetségesek, a felnőttcsapatban játszhatnak.

- Kapuedzőként miben látja annak az okát, hogy míg a mezőnyjátékosok között elég nagy a lemaradásunk az európai élvonalhoz képest, kapusokból egész jól állunk?
- A kapusképzés itthon is azon a szinten van, mint a külföldi csapatoknál, amiben annak is szerepe van, hogy az első- és a másodosztályban kapusedzők foglalkoznak a kapusokkal. A kapusposzt olyan, mint egy egyéni sportág, teljesen más felkészítést igényel, és sokkal nagyobb a felelősség, ugyanakkor könnyebb egy embert felkészíteni egy posztra, mint tíz játékost tíz posztra.

- A Magyarorszgon védő kapusok közül kit tart a három legjobbnak?
- Bár nem akarom a külföldieket favorizálni, de talán a győri Sasa Stevanovic képes a legkiegyensúlyozottabb teljesítményre. De azt hiszem, büszke lehetek Németh Gáborra is, aki a Vasasból igazolt a Honvédhoz. Én tudom, milyen nehéz az embernek elfogadtatnia magát, ha egy pesti csapatból megy egy másik fővárosi csapatba - hiszen Újpestről mentem Kispestre -, de neki sikerült. És Szűcs Lajost említeném még meg, igaz, neki annyiból könnyebb dolga van Stevanovicnál, hogy jóval többször teszik próbára egy meccsen, míg a győri kapusnak csak egy-két alkalommal kell beavatkoznia, de akkor nem hibázhat.

- A külföldön védő magyar kapusok közül kit ajánalana a kapitány figyelmébe, ha ismét a válogatott kapusedzője lenne?
- Király Gábort és Fülöp Mártont mindenképpen, de Köteles László is válogatott szintű, és persze nem szabad elfeledkenzi a fiatal generációról, Gulácsi Péterről és Bogdán Ádámról sem, előbb-utóbb ők is meghatározó szereplők lehetnek a válogatottnál.