- Mik voltak az első benyomásai a magyar futballról, amikor 2005 nyarán NB I-es játékos lett?
- Egy olyan bajnokságba érkeztem, amely sokkal alacsonyabb színvonalú volt a mostaninál. Az első itteni idényemben a Budapest Honvéd játékosa voltam, és bátran kijelenthetem, az eltelt öt évben rengeteget fejlődött a magyar futball.
- Miben nyilvánul meg ez a fejlődés?
- Az akkori meccsek lassított felvételnek tűnnek a maiakhoz képest - még akkor is, ha ma sem érik el a német vagy az angol bajnoki meccsek lüktetését. De nem is csak a magyar NB I-ről beszélek, hanem általában a magyar futballról. Akkoriban nem voltak olyan magyar légiósok, mint manapság Koman Vladimir, Szalai Ádám, Dzsudzsák Balázs, Rudolf Gergely, akik komoly német, olasz, holland csapatokban játszanak, sőt, erősségnek számítanak. Persze Gera Zoltán már akkor is Angliában futballozott, Dárdai Pál Németországban, Király Gábor is odakint védett, de azóta olyan fiatalok futottak be, akik minőségileg más szintet képviselnek. Gerát egyébként a mai napig európai klasszisnak tartom.
- Ha igaz, amit mond, akkor a válogatott akár ki is juthat a 2012-es Európa-bajnokságra?
- Természetesen. Semmivel sem gyengébb a magyar válogatott a svédnél. A hollandokat most hagyjuk ki a latolgatásból, mert az első hely sorsa megkérdőjelezhetetlen a csoportban. Most egy olyan pillanat érkezett el a magyar futball történetében, amit meg kell ragadni. Szerintem a budapesti visszavágón legyőzzük a svédeket. Jó nézni a válogatottat, ahogy játszik. Sokszor eszembe jut, hogy én is szívesen futballoznék ebben a csapatban.
- Most felajánlkozott Egervári Sándornak?
- Bármikor szívesen megyek, ha hívnak. Persze az állampolgárság megszerzése sem olyan egyszerű folyamat. Sohasem szerepeltem semmilyen szintű brazil válogatottban, arra szerintem nincs esélyem, hogy kiszorítsam Luis Fabianót, Robinhót, Patót, Neymart, esetleg Coutinhót, Ronaldinhót, Nilmart. Most rengeteg jó brazil csatár játszik a nagy európai és hazai klubokban.
Nem stratégiai cél a honosítás Pajor-Gyulai László, az MLSZ sajtófőnöke így kommentálta a tényt, hogy André Alves több fórumon is kijelentette, szívesen játszana a magyar válogatottban. "A honosítás, mint a válogatott megerősítésének eszköze, nem stratégiai kérdés a szövetségben, de elvi kifogásunk sincs a módszer ellen. Aki magyar állampolgár, azt bőrszínre, származásra, születési helyre való tekintet nélkül bármikor beválogathatja a kapitány, tehát Alvest is, ha megszerzi a magyar állampolgárságot. Viszont olyan törekvés nincs, hogy bárkinek is megpróbálnánk meggyorsítani a honosítását. A múltban is szerepelt már külföldi születésű, honosított labdarúgó válogatottunkban - például a román származású Miriuta László -, mindez a jövőben is elképzelhető. " |
- Hogy érzi magát a Videotonban? Nem vágyik valami nagyobb kihívásra?
- Dehogynem, csakhogy tudom, mennyit érek, mi a realitás. Arról azonban még nem mondtam le huszonhét évesen, hogy egyszer egy nagy nyugati bajnokságban, egy úgynevezett topligában futballozzak. 2012. június 30-án jár le a szerződésem, addig a Videoton labdarúgója vagyok, és szívvel-lélekkel szolgálom a csapatot.
- Nem kap külföldi ajánlatokat?
- Ha kapok is, ezek a klubhoz futnak be. És biztos vagyok benne, hogyha az ár megfelelő lesz, akkor tárgyalnak is az elengedésemről. De eddig nem érkezett megfelelő ajánlat.
- Figyelik egyáltalán külföldről? Szerepel például a brazil sajtóban?
- Mato Grosso do Sul állam sajtójában, a douradosi újságban, a helyi televízióban, rádióban sokszor. De nem vagyok olyan híresség, mint az igazán nagyok.
- Egy éve úgy nyilatkozott az [origo]-nak, biztos vagy benne, hogy a Videoton megnyeri a bajnokságot. Szomorú volt, hogy ez nem sikerült?
- Nagyon. Össze voltam törve. Ez lett volna az első bajnoki címem. Az utolsó forduló történései tragédiába illettek. Sokáig vezetett az Újpest a Debrecen ellen, s úgy állt a dolog, hogy bajnoki döntő lesz, mert azonos pontszámmal végzünk az élen. Aztán a Győr 1-0-ra legyőzött minket egy 82. percben lőtt góllal. Azt hittem, meghalok ott a győri gyepen.
- Azért ebben önnek is volt némi része, legalábbis úgy tűnt, a tavaszi szezonja gyengébben sikerült az őszinél.
- Persze. Ősszel tíz gólt rúgtam, tavasszal csak ötöt. Pedig mindent megpróbáltam, de nem ment. A hidegben nem jönnek a gólok. Nekem rettenetes dolog visszajönni a douradosi nyárból a januári Magyarországra, egyszerűen nem bírom elviselni a hideget. Odahaza 35-40 fok van olyankor, amikor hazamegyünk karácsonyozni, aztán januárban visszatérek Székesfehérvárra, és mínusz öt-tíz fok van, esik a hó, ködös, nyálkás, depressziós idő fogad, még az élettől is elmegy a kedvem. Ilyenkor legalább másfél-két hónapra van szükségem, mire akklimatizálódom. Nem, is tudom, mi lesz most. A feleségem és a két kislányom már hazautaztak, még négy forduló van hátra, aztán én is megyek.
- Az első fordulóban, a Siófok ellen nem játszott, Mezey György még a keretbe sem nevezte. Hogyan viselte?
- Rosszul. Nekem a futball az életem, egy kicsit meghalok, ha nem játszhatok vagy lecserélnek. Pedig az előszezonom nem sikerült rosszul, hat felkészülési meccsen kilenc gólt rúgtam. Viszont Mezey György döntéseit elfogadom, fantasztikus edzőnek tartom, a lehető legjobb a kapcsolatunk.
- Ezúttal bajnokok lesznek?
- Ezúttal igen. Tudom, hogy tavaly ilyenkor is ezt mondtam, de most erősebb, kiegyensúlyozottabb a csapat. Minden posztra két, szinte azonos képességű játékosunk van, a csatársorban például rajtam kívül ott van Nikolics, Nagy Dani, Lencse, Gosztonyi, Vujovics. Óriási a választék, óriási a verseny.
- Mi lesz a sorrend a dobogón? Vállal egy tippelést?
- Miért ne? Tehát mi leszünk a bajnokok, a Debrecen lesz a második - mert azért nagyon jó csapat, bár némiképp meggyengült tavalyhoz képest -, és a Fradi lesz a bronzérmes, az öcsémmel, Adrianóval.
"Jobb focista nálam" André Alves huszonöt éves öccse, Adriano dos Santos a nyár óta a Ferencváros labdarúgója. "André évek óta kapacitált, hogy jöjjek Magyarországra, de mostanáig odahaza is megtaláltam a számításaimat" - mondta az [origo]-nak. "André két évvel idősebb nálam, ugyanabba az általános iskolába jártunk, és mindig őt tekintettem a példaképemnek. Azt sem tagadom, hogy jobb futballista volt nálam, és most is az. Éjjel-nappal fociztunk otthon, és persze az iskolában is, nem is voltam valami jó tanuló, ellentétben Andréval." |