Cantonában és Gullitban sem mindig láttak fantáziát

A próbajáték során nem egyszerű megítélni egy játékos képességeit, így könnyen megeshet, hogy az eltanácsolt futballista máshol komoly karriert fut be. Daniel Bogdanovic a Vasasnak nem kellett, most az angol másodosztályban ontja a gólokat, míg a ZTE tavalyi gólzsákja, Artjoms Rudnevs nem kellett a Haladásnak és a Fradinak sem. De akadt olyan edző, aki Eric Cantonában és Ruud Gullitban sem látott fantáziát.

Az átigazolási időszakban rengeteg futballista próbálja eladni magát, és az edzőknek nincsen könnyű dolguk, amikor pár tréning vagy felkészülési mérkőzés alapján kell megítélniük, hogy az adott labdarúgó mire képes, érdemes-e szerződtetni.

A nemrégiben a Zalaegerszegből a lengyel Lech Poznanhoz szerződött csatár, Artjoms Rudnevs például a ZTE előtt próbálkozott a Haladásnál és a Ferencvárosnál is, de egyik zöld-fehér gárda sem tartott rá igényt. A zalaegerszegiek viszont igen, és jól jártak, hiszen a lett center egyrészt ontotta a gólokat, másrészt pedig jó pénzért tudták őt továbbadni.

"Rudnevset egészen pontosan 2009. január 29-én ajánlottuk ki a Haladásnak, elküldtem a játékos önéletrajzát tartalmazó e-mailt, linkeket és két dvd-t. Sajnos nem érkezett válasz" - nyilatkozta a Vas Népének a lett válogatott csatár menedzsere, Illés Zoltán. "Megpróbálkoztunk az akkor NB II-es FTC-vel is, de a vezetőedző, Bobby Davison Rudnevset nem tartotta Ferencváros-szintű játékosnak. Őszintén szólva már attól tartottunk, hogy szégyenszemre vissza kell küldenünk Lettországba, de azért tettünk még egy kísérletet, beajánlottuk a ZTE-hez is. A zalaiak hatalmas hóesésben, Hévízen játszottak edzőmecset, Rudnevs húsz perc alatt két gólt vágott, Csank János rögtön közölte, hogy kell neki a focista."

Rudnevs jelenleg a Lech Poznan játékosa, a lengyel csapat színeiben az első Európa Liga-fordulóban három gólt szerzett a Juventus otthonában.

A máltai szerb, aki nem kellett a Vasasnak

A Vasas drukkerei valószínűleg mind a mai napig átkozzák azt az időszakot, amikor Angyalföldön a horvát Slavko Kovacic volt az edző. A csapat a 2001-2002-es szezont öt vereséggel kezdte, ami után a szakvezetőt el is küldték.

Abban az időszakban igazolt két máltai játékost a klub, de Orosco Anonam és Daniel Bogdanovic sem jelentett erősítést. Pedig később mindketten bemutatkoztak hazájuk válogatottjában, ami persze még nem olyan nagy érdem, ám hogy Bogdanovic mégsem lehet olyan rossz játékos, azt jól mutatja, hogy jelenleg az angol másodosztályban légióskodik. A szerb származású támadó mindössze egyetlen bajnokin játszott a Vasasban, igaz, akkor még csak 21 esztendős volt. Innen visszatért Máltára, majd megfordult Bulgáriában és Olaszországban is.

Az olasz harmadosztályú Cisco Románál Paolo di Canio volt a csatártársa, és alighanem ő ajánlotta be Angliába: a Barnsley 2009 januárjában 300 ezer eurót fizetett érte. Bogdanovic fél idény alatt öt gólt szerzett, az előző szezonban pedig 11 alkalommal volt eredményes az angol második vonalban, majd idény nyáron a Sheffield Unitedbe szerződött, miközben már 30-szoros válogatott. Ki tudja, mi lett volna, ha a Vasasnál türelmesebbek vele.

Németh Szilárd majdnem a Győré lett

Bogdanovic Máltán kis híján rekordot döntött, amikor a 2006-2007-es idényben 31 találattal lett gólkirály, ennél többször csak egyetlen futballista volt eredményes a szigetországban. A szerb Danilo Doncic 1997-ben és 2002-ben is 32 gólig jutott, ráadásul 2003-ban és 2004-ben sem szerzett nála több gólt senki.

Őt a kilencvenes évek közepén az Újpest tesztelte, de a lila-fehérek végül nem szerződtették az akkoriban az OFK Beogradban futballozó támadót, aki aztán Máltára szerződött.

A magyar labdarúgás egyik visszatérő legendája szerint a Nyíregyháza egykoron leigazolhatta volna a tizenéves Andrij Sevcsenkót a Dinamo Kijevtől, de a nyírségek úgy ítélték meg, hogy ilyen képességű játékos az ő utánpótlásukban is van. Ezt a sztorit már többször cáfolták, a magyar újságírók Sevcsenkót is megkérdezték az esetről, és az aranylabdás támadó elmondta, hogy az egészből annyi igaz, hogy a kijeviekkel többször járt Magyarországon edzőtáborozni.

Az viszont nem legenda, hogy a Győr 1999-ben közel állt a szlovák válogatott, de nemzetközileg még kevéssé ismert Németh Szilárd megvételéhez. Az akkor 22 esztendős, magyar nemzetiségű támadó az 1. FC Kosice játékosa volt, azonban egy bokasérülés, illetve egy betegség miatt nem ment neki a játék. Fél évet kölcsönben a Sparta Prahában is játszott, szintén nem túl eredményesen, és a kassaiak nem tartottak rá igényt, ekkor jelentkezett be érte a Győr.

A korabeli források arról nem írnak, hogy a transzfer végül miért hiúsult meg, de annyi bizonyos, hogy az ETO helyett Németh az Inter Bratislavába szerződött 1999 nyarán, ahol visszanyerte régi formáját, és 2001 nyarán a pozsonyiak hatmillió euróért adták el a Middlesbrough-nak.

A támadó öt évig játszott Angliában, majd megfordult a francia (Strasbourg) és a német (Aachen) élvonalban is, karrierjét pedig idén nyáron fejezte be. A szlovák válogatottban 59 mérkőzésen 22 gólt ért el, nála többször csak Robert Vittek volt eredményes.

Cantonát tovább tesztelték volna

Persze nem csak Magyarországon fordul elő, hogy egy futballistára egy klub nem tart igényt, majd egy másik egyesületnél komoly karriert fut be. Angliában mai is emlegetik, hogy a Sheffield Wednesday edzője, Trevor Francis egyheti próbajáték után nem igazolta le a már akkor is francia válogatott Eric Cantonát, hanem még egy hétig szerette volna tesztelni.

A támadó a Nimes játékosaként besokallt a francia bajnokságtól, és Angliába akart igazolni, de Francis nem látott benne annyi fantáziát, hogy azonnal szerződtesse. Cantona így a Leedshez került, amellyel bajnok lett, majd egy évre rá a Manchester Unitedbe igazolt, és a Vörös Ördögöknél pályafutása csúcsára jutott, legendává vált.

És hogy mit mondott erről később Francis: "Sohasem kezdeményeztem olyan labdarúgó leigazolását, akinek a képességei, hasznossága felől nem voltam száz százalékig bizonyos. Utólag sem sajnálkozom akkori döntésem miatt, noha a történtek ismeretében másként cselekednék".

Hogy régebben Angliában mennyire ódzkodtak az európai futballistáktól, azt Ruud Gullit esete is mutatja. A későbbi világklasszis az 1980-81-es idényben a holland másodosztályú Harleem színeiben 14 gólt ért el, és megválasztották a szezon legjobb játékosának.

Az akkor 19 esztendős, korosztályos válogatott játékost a Harleem korábbi trénere, az angol Barry Hughes beajánlotta az Arsenal mesterének, Don Howe-nak, aki azonban túl magasnak tartotta a 80 ezer fontos vételárat egy tinédzserért. "Ez rengeteg pénz egy fiatal játékosért, és egyébként sincsen szükségünk olyan típusú labdarúgóra, mint Gullit" - vélte akkor Howe. Gullit így egy évvel később a Feyenoordban kötött ki, és karrierje meredeken megindult felfelé - egészen az AC Milanig és az aranylabdáig.

www.global-soccer.eu