Zlatan Ibrahimovic és Robinho érkezése óta Inzaghi háttérbe szorult, bár a Serie A első fordulójában, a Lecce elleni meccsen csereként gólt szerzett, és a harmadik fordulóban, a Catania ellen is betalált, a BL-ben a szerdait megelőző három találkozón összesen tizennyolc perc jutott neki.
A Real ellen is csereként lépett pályára, a halovány teljesítményt nyújtó Ronaldinhót váltotta a 60. percben, nyolc perccel később pedig már a tőle megszokott, euforikus gólörömmel ünnepelte a két méterről szerzett fejesgólját, amihez kellett Casillas nagy hibája is.
A 78. percben aztán jött a rekordot jelentő hetvenedik nemzetközi kupagól, Gattuso indítása után Inzaghi egyértelműen lesről indult, de a partjelző nem jelzett, ő pedig higgadtan tette el a labdát a felugró Casillas alatt.
A Real elleni Pippo-gólok:
Az Alex Ferguson által csak a lesen született csatárnak titulált Inzaghi nem csak a két góljával tűnt ki a mezőnyből, hanem elképesztő akaratával és a rá jellemző hajtással, amivel bizony példát mutatott az utóbbi hetekben meglehetősen flegma, nemtörődöm stílusban futballozó Patónak. A játékát látva az az érzése az embernek, hogy még 40 évesen is meglőné a szokásos góljait, mert mindig megérzi, hova kell helyezkednie az ellenfél kapuja előtt.