"Nem kell kecskeáldozatra gondolni" - Goran Kopunovic ruandai kalandjai

November óta a ruandai Police FC-nél dolgozik Goran Kopunovic, a Ferencváros BL-csapatának egykori labdarúgója, akit a bajnoki cím reményében szerződtettek a rendőrcsapat élére, ő azonban már jelezte főnökének, hogy a hadsereg csapata egyelőre sokkal erősebb. A szabadkai szakember számára luxuskörülményeket biztosítanak a kilencvenes években polgárháború sújtotta országban, edzőként azonban állítólag ő volt az első, aki szóvá merte tenni, hogy a játékosok szakadt cipőben fociznak.

Kopunovic legutóbb a negyedosztályú Felsőpakony edzőjeként dolgozott, itt érte utol a ruandai Police FC ajánlata. "Magyarországon borzasztó nehéz NB I-es, de még NB II-es kispadra is leülni. Olyan emberek kapnak lehetőséget, akiknek a mentalitása, stílusa távol áll tőlem. Én nem fogom magam ajánlgatni és másokat megfúrni" - mondta a 43 éves egykori Fradi-csatár, amikor arról kérdeztük, miért döntött úgy, hogy elvállalja az afrikai munkát, miért nem próbál meg inkább Magyarországon érvényesülni.

"Van egy dubaji menedzseriroda, amellyel szerződésben állok, ők jelezték a ruandai lehetőséget. Az összes korábbi csapatomnál dolgoztam együtt afrikai játékosokkal és állítom, hogy övék a jövő. A dél-afrikai világbajnokságon is láthattuk milyen tempóban fejlődik a kontinens labdarúgása, vagy gondoljunk csak arra, hogy milyen sok afrikai focista játszik valamelyik európai sztárcsapatban" - bizonygatta Kopunovic, aki korábban dolgozott Ománban, Kínában és Vietnámban is.

A barátai ugyan féltették a ruandai kalandtól, hiszen a kilencvenes évek elején mintegy másfél millió áldozatot követelő polgárháború és népirtás dúlt az országban, Kopunovic viszont nem izgatta magát emiatt. "Mondták nekem: Goran, legyen eszed! Tudod, mi volt ott tizenhat évvel ezelőtt? Tudom, de ti már nem emlékeztek, hogy mi volt Jugoszláviában? Szabadkát szétbombázták, a palicsi tóban még mindig van egy-két amerikai bomba."

Drágább, mint Budapest

Kopunovic az interneten próbált tájékozódni Ruanda jelenlegi állapotáról, a valóság azonban egészen más képet mutatott, mint amit elképzelt. "Eleinte alig hittem a szememnek. Volt bennem egy olyan kép, hogy hajléktalan kéregetők fekszenek a poros utcákon, fegyveresek vigyázzák a rendet a sarkon, helikopterekből dobálják a rizst és a vizet. Ebből azonban semmi sem tapasztalható Ruanda fővárosában, Kigaliban. Nyoma sincs a hutuk és a tuszik közti háborúnak, nem is beszélnek erről az emberek, viszont sorra nőnek ki a földből a luxusszállodák, a hatalmas irodaházak és az üzletközpontok. Az is meglepett, hogy drágább az élet, mint Budapesten. Az élelmiszerek kétszer-háromszor annyiba kerülnek, mint Magyarországon, más kérdés, hogy a rezsiköltségek nagyon alacsonyak, így a fizetések nagy része az ételre és italra megy el."

Már nem beszél Kunticcsal

Kopunovic nevét Magyarországon együtt ismerték meg Zoran Kunticéval, a szerb csatárpárosnak elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy a Ferencváros első magyar csapatként bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A szoros barátság a játékos-pályafutásuk lezárása után is sokáig megmaradt (2005-ben is közösen válaszoltak olvasóink kérdéseire), az utóbbi években azonban megromlott a kapcsolatuk. "Elhidegültünk egymástól, különböző emberek vagyunk, más a filozófiánk. Már két éve nem beszéltünk egymással. Nem vesztünk össze, továbbra is tisztelem őt, de ő ment az egyik irányba, én a másikba. A barátság, úgy érzem, már nem azt jelenti, mint régen, manapság már inkább érdekkapcsolatokról beszélhetünk, mint barátságokról" - mondta Kopunovic

"A klubelnök, aki idehozott engem, a rendőrség harmadik embere. Az állam állja a fizetésem, amit másodpercre és fillérre pontosan meg is kapok. Amikor ide jöttem, az elnök azt mondta: hagyjuk egyelőre az anyagiakat, kapsz egy sofőrt magad mellé, ő elvisz téged oda, ahová csak akarod, bankba, étterembe, a stadionhoz, házakat nézni és pár nap után eldöntöd, hogy akarod-e a munkát, vagy sem. A körülményeket csodásnak találtam, így aláírtam a szerződést."

Nem sokon múlt azonban, hogy Ruanda helyett mégis Vietnámba térjen vissza dolgozni, mindössze pár órával csúszott le a lehetőségről. "Aznap, hogy leszerződtem a Police FC-vel, befutott egy vietnámi csapat ajánlata, amely a ruandaiénál háromszor jobb anyagi feltételeket ajánlott. Próbáltam felbontani a szerződést, de az elnök hajthatatlan volt. Kicsit bántott eleinte, de végül megbékéltem a helyzettel. A vietnámi klub elnöke azóta többször üzent, hogy a jövő nyáron térjünk vissza az ügyre. Persze Ruandában sem keresek rosszul, nem milliókat, de annyit igen, mint egy edző a magyar NB I-ben"

Alap a félórás késés

Kopunovic Ázsiában hozzászokott ahhoz, hogy megkövetelik a rendet és a fegyelmet egy klubnál, Ruandában viszont nagy lazaság fogadta. "A Police FC-t főleg fiatalok alkotják, én vagyok a klub első külföldi edzője, ez mondjuk meg is látszott a csapaton. Legalább fél év kell, hogy gatyába rázzam a fiúkat. Az edzői filozófiám: rend, fegyelem, munka, valamint őszinteség és tisztelet. Kínától Felsőpakonyig ezt követeltem meg. Nem ment sehol sem egyik napról a másikra, de azért rövid időn belül hozzászoktak a módszereimhez a játékosok. A csapatomon kívül viszont már letettem róla, hogy megismertessem a helyeikkel az órát. Nem éri meg felhúznom magam azon, hogy késnek 30-45 percet, ugyanis mindig mosolyogva érkeznek. Akkor én miért mérgelődjek?"

Kopunovic Fradi-mezben

A ruandaiak, mint a legtöbb afrikai nép, nagyon vallásosak. A Police FC labdarúgói edzések előtt mindig együtt imádkoznak, amihez csatlakozik Kopunovic is. "Nem kell kecskeáldozatra gondolni, vagy ilyesmi, mindenki a saját istenéhez imádkozik. Én mindig a családomra gondolok ilyenkor. A napokban szerencsére már ők is megérkeznek, együtt töltjük az ünnepeket. A helyiek próbálják megteremteni a hangulatát, ám vicces, amikor a medencéből kikászálódva a Merry Christmas felirat alatt eltotyogok fürdőnadrágban. "

Katonaság vs. rendőrség, vuvuzela kísérettel

Kopunovicot azzal a céllal hozták a rendőrségi csapathoz, hogy bajnokot faragjon belőlük. "A csapat csak hatodik lett az előző évben, és a hadsereg csapata, az APR sokkal erősebb nálunk, így az elnökkel már finoman közöltem, hogy a második hely reálisabbnak tűnik, az is nemzetközi kupaindulást ér. A közelmúltban több játékosunk szakadt cipővel futballozott, de vettem a bátorságot - állítólag eddig más nem igazán merte -, és kértem új garnitúra felszerelést nekik. Próbáltam azzal érvelni az elnöknek, hogy úgyis unja már, hogy csak az APR-ről szólnak a hírek, de jobb felszerelésben, jobb teljesítményre lehet képes a csapat, így a Police FC is felkapottabb lesz a médiában. A harmadik forduló után csatlakoztam a csapathoz, amely jelenleg a negyedik helyen áll a tabellán, két győzelemmel és három döntetlennel."

Kopunovics szerint több ruandai tehetség is megállná a helyét az NB I-ben, sőt magasabb szinten is. Főleg az APR csapatában játszanak rendkívül atletikus és technikás labdarúgók, de továbbra is az a legnagyobb baja az afrikai játékosoknak, hogy taktika terén nem elég képzettek. Kigaliban több stadion is van, a Police FC a nagyobb meccseit egy 35 ezres létesítményben játssza. "Átlagban tízezer néző jön ki a meccsünkre, és fantasztikus hangulatot teremtenek a már Európában is ismert vuvuzelával. A stadion mellett van egy műfüves pálya, itt szoktunk edzeni, az APR-rel felválta. Bár papíron vetélytársak vagyunk, inkább a klubvezetőségben tapasztalható rivalizálás. A mi elnökünk harmadik ember a rendőrségnél, az APR vezetője viszont az első."

Kopunovic egyelőre a nyárig tervez, bár a szerződése októberig szól. Júniusig viszont kiderül, hogy végeznek a csapattal a bajnokságban. Szerinte lehet szerződéshosszabbítás is a dologból, és ott van még a vietnámi lehetőség, de az elől sem zárkózna el, ha valamelyik ruandai válogatottnál kínálnának neki munkát.

Ruanda is lehet jó ugródeszka

Goran Kopunovic mellett több magyar NB I-et megjárt szakember dolgozott, dolgozik a térségben. A Ruandával szomszédos Uganda szövetségi kapitánya volt László Csaba, akit később a Hearts vezetőedzőjeként az év menedzserének választottak Skóciában, jelenleg pedig a belga Charleroi trénere. Bicskei Bertalant ebben az évben nevezték ki a libériai válogatott szövetségi kapitányának és szakmai igazgatójának.

Más külföldi edző sem tartotta pályafutásában visszalépésnek a ruandai munkát. Az APR edzője a holland Ernie Brandts, aki játékosként 250 meccset játszott a PSV Eindhovenben, huszonötször szerepelt a holland válogatottban, majd utánpótlásedzőként a PSV csapatait, vezetőedzőként pedig a Volendamot (2005-06) és a NAC Bredát (2006-08) is irányította. A ruandai labdarúgó-válogatottnak a szövetségi kapitánya Sellas Tetteh, akinek a neve onnan lehet ismerős, hogy ő vezette győzelemre a ghánai U20-as válogatott a 2009-es egyiptomi világbajnokságon, ahol a magyar korosztályos csapat bronzérmes lett.