Egy fordulóval a csoportkör vége előtt a Serie A képviselői közül három már biztosan nem juthat be az Európa Liga egyenes kieséses szakaszába: a Juventus, a Palermo és a Sampdoria eddigi 15 mérkőzése közül csupán egyet tudott megnyerni (a genovaiak a Debrecent győzték le), és már mindegyikük lemondhatott a továbbjutásról. A Napolinak még van esélye, de jelenleg csak harmadik a csoportjában, és az utolsó körben hazai pályán mindenképpen le kell győznie a Steaua Bucurestit ahhoz, hogy ott legyen a legjobb 32 között.
Tíz éve nem volt olasz döntős
Persze az elmúlt évek eredményeit nézve az olaszok gyengélkedése a második számú európai kupában egyáltalán nem váratlan esemény. Az előző idényben az Európa Ligában a Juventus jutott a legtovább, de a nyolcaddöntő megálljt parancsolt a torinóiaknak; egy évvel korábban az UEFA-kupában az Udinese is csak a negyeddöntőig jutott el, a 2007-2008-as szezonban pedig a Fiorentina tartott ki a legtovább, az elődöntőben bukott el. Utoljára 1999-ben fordult elő, hogy olasz csapat a döntőig jutott: akkor a Parma a fináléban 3-0-ra verte az Olympique Marseille-t. Azóta már olyan országok képviselői is játszhattak döntőt, mint Törökország, Skócia, Portugália, Oroszország vagy Ukrajna.
A visszaesés már csak azért is szembeötlő, mert korábban az UEFA-kupa szinte az olasz egyesületek házibajnoksága volt. 1989 és 1999 között a tizenegy győztes közül nyolc olasz volt, az ezüstérmesek közül pedig öten érkeztek Olaszországból, vagyis a huszonkét finalistából tizenhárman a Serie A-t képviselték. Ebben az időszakban négy olasz házidöntőt is játszottak, és csak egyszer fordult elő, hogy nem volt olasz részvevője a döntőnek.
A bajnokság fontosabb, mint a nemzetközi kupa
A jelenlegi idényben nagyon jól látszik, hogy az olasz egyesületek többsége kényszerű tehernek érzi az Európa Ligában való szereplést. A Juventus, a Palermo és a Sampdoria is gyakran megtette, hogy legjobbjait pihentette a nemzetközi kupameccseken, fontosabbnak ítélve a hét végi bajnokit, mint a hétközi Európa Liga-találkozót. A palermóiaknál például a bajnokságban eddig minden meccsen a kezdő tizenegyben szerepelt Ezequiel Munoz az EL-ben csak kétszer lépett pályára, a Sampban az első számú támadó, Giampaolo Pazzini a nemzetközi kupában mindössze két alkalommal volt kezdő; a Juvéban pedig Felipe Melo kapott rendre pihenőt a hétközi meccsekre.
Ráadásul a Juventus és a Palermo a nyári erősítéseknél egyáltalán nem törődött azzal, hogy valamelyik új szerzemény nem léphet pályára az Európa Ligában, mert már valamely más csapat színeiben ezt megette az idény során. A szicíliaiak Josip Ilicicet és Armin Bacinovicot, a torinóiak pedig Fabio Quagliarellát és Alberto Aquilanit nem játszathatták emiatt az EL-ben.
A klubok ugyanakkor váltig hangoztatták, hogy fontos számukra az európai szereplés. "Nem éreztük, hogy Ilicic és Bacinovic hiánya olyan meghatározó lett volna, nem ők a csapat megmentői. A problémánk inkább az volt, hogy a focistáink nem szoktak hozzá a nemzetközi szerepléshez" - állította például a palermóiak mestere, Delio Rossi.
Csak a jelen számít
Az Európa Liga ellazsálása rövid távon valamelyest védhető hozzáállás, főleg az olyan klubok számára, mint a Juventus vagy a Palermo, amelynek célja a BL-be való bejutás. A nagycsapatok némiképp joggal érezhetik úgy, hogy az EL nem az ő területük, és a két nemzetközi kupasorozat bevétel szempontjából is jelentősen eltér, vagyis az UEFA is felelős a kialakult helyzetért.
Az előző idényben az Atlético Madrid megnyerte az Európa Ligát, de összesen így is csak 6,5 millió eurót kapott az UEFA-tól, míg a BL-ben szerepelt, de ott egyetlen pontot sem szerzett Debrecen közel kilencmilliót zsebelt be. A BL-ben csak a főtáblára jutásért 7,1 millió euró jár, érthető tehát, hogy egyes klubok inkább arra koncentrálnak, hogy a bajnokságban olyan helyet szerezzenek meg, amivel odakerülhetnek a zsírosbödönhöz.
A klubok azonban eközben elfeldkeznek a hosszú távú következményekről, amelyek pedig rendkívül súlyosak. Az UEFA ugyanis pénzben és presztízsben hiába különbözteti meg a két kupasorozatot egymástól, az országok koefficiensének meghatározásakor az Európa Ligában megszerzett győzelem ugyanannyit ér, mint a BL-beli diadal. Olaszország pedig amiatt, hogy a második számú európai kupát nem veszi komolyan, immár Németország mögé szorult az országok ranglistáján, ami azt jelenti, hogy a 2012-2013-as idénytől kezdve csak három csapatot indíthat majd a Bajnokok Ligájában, míg a Bundesligából viszont még a negyedik is ott rajtolhat.
Nem sok hiányzott ahhoz, hogy mindez már a 2011-2012-es idénytől bekövetkezzen, azonban az Internazionale 2010-es BL-győzelmével egy évet nyert a Serie A-nak. Utoljára a 2006-2007-es évadban fordult elő, hogy a Németország éves koefficiense kevesebb volt, mint az olaszoké - a Bundesliga-klubok ugyan egyetlen nemzetközi kupát sem nyertek azóta, de képviselői többször is messzire jutottak az Európa Ligában, és szorgalmasan gyűjtögették a pontokat.